El Tudnánk-e képzelni egy stadionnyi embert, akik örömmámorban úszva ünnepelnék csapatuk győzelmét a legnagyobb ellenség és rivális sportmezében? Ilyen önellentmondás ugye eleve nem lehetséges és még a gondolata sem jöhet számításba, mert az a saját és szeretett csapatnak  a meggyalázása lenne.

Akkor hogyan ünnepelhetjük a szeretet győzelmét, Isten Fia megtestesülésének, önkiüresítésének ünnepét a legnagyobb ellensége jelének, az ötágú csillagnak az égisze alatt? Bármerre nézek ui. az adventi forgatagban-sivatagban egy-két kivételtől eltekintve mindenütt azt látom. hogy az ördögi pentagram alatt dübörög a karácsonyi vásár diszkósított, zanzásított betlehemi változata diabólikus vigyorral angyali orra alatt.

Az orránál fogva vezetett nép ui., akinek a kommunizmus halálos démona tiltotta a hittant és terjesztette a hazugságot és az istentagadást, most üres szívvel, gyenge vagy halott hittel az ördög jele alatt ünnepel/ne. Ő meg vigyorog az orra alatt, mert tudja, hogy hiábavaló az egész, hiszen ő már ellopta tőlük a legfontosabbat a hitet, hogy ez a gyermek valóságos Isten és valóságos ember, Ő a Megváltó.

Ezért hiába van ott köztük a jolly joker a minden bajra szükséges és elegendő erős és élő Isten, aki beteget gyógyít, halottat támaszt, ördögtől, bűntől, haláltól megszabadít, minden marad a régiben az ő uralma alatt bűnben, bajban, háborúban.

Mert a joker kiesett a lapok közül és más lyukas kártyát húztak ki helyette a valamikori istenfélők. Xmas fája alatt, Krisztus mezében továbbra is az ősi ellenség ünnepli saját győzelmét a hitetlenek életében és felzúg a pokol arénájában a horda biztatásának dala: ria, ria, Hajrá diabolica!

(forrás: felelmetes-ez-a-hely.blogspot.hu)

Létrehozva 2015. december 13.