Sokszor hangzik el az, hogy az Amerikai Egyesült Államokból csak a kereskedelem által átitatott szokások jönnek át: október 31-én jönnek-mennek a töklámpások és a csontvázjelmezesek, november negyedik péntekjén pedig itt van a Fekete Péntek és a kedvezményekért egymást ölő vásárlók.

Persze ezek is a kép részei a Valentin napi virágokkal együtt, de azért van más is. Ma van Hálaadás napja, amit ünnepelnek november negyedik csütörtökjén az amerikaiak (Kanadában egyébként október második hétfőjén).

A hálaadás ünnepén a hagyományok szerint az őszi betakarítások után adnak hálát a termésért Istennek.A hagyományok szerint 1621-ben ünnepelték először az Újvilágba az európai vallásháborúk elől elmenekült telepesek, akiknek nagy része a hideg és a mostoha környezet áldozata lett az első télen. A betelepülőket az egyik indián törzs segítette ezekben a nehéz időkben, megtanítva őket a helyi növények termesztésére. A hagyomány szerint az őszi bőséges termés után az életben maradt 51 telepes vezetője, William Bradford nagy ünnepséget rendezett, ahová az indián testvéreket is meghívták. Hálaadáskor (gyakran egy pénteki szabadsággal négy napos hosszú hétvégét szervezve) a közeli családtagok gyakran messziről utazva összegyűlnek, hogy együtt ünnepelhessék a hálaadást, melynek elmaradhatatlan tartozéka a hálaadásnapi vacsora.

Nincs kétségem afelől, hogy a Hálaadás ünnepében is bőven vannak az ünnep lényegétől elszakadt túlzások, de “nomen est omen” jelleggel a Hálaadás ünnepén a hálaadás mindenképpen ott van és a Zsoltár idézve “aki hálaadással áldozik, az dicsőít engem, és aki ilyen úton jár, annak mutatom meg Isten szabadítását.” (Zsoltárok 50:23)

Forrás

Létrehozva 2017. október 29.