A szeretet akkor igaz, ha okos
„A kivándorlás joga előtt létezik a jog a helyben maradáshoz” – tolmácsolja a pápák álláspontját Papp Miklós görögkatolikus lelkész. A budapesti Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola erkölcsteológia tanszékének vezetőjével a menekültügy morális kérdéseit taglaltuk.
– Napjainkban sokakat a keresztény szeretet parancsa a menekültek mérlegelés nélküli befogadására hívna, racionális énünk viszont megfontoltságra int. Milyen szempontok segíthetnek a helyes mérlegelésben?
– Krisztus arra hívja meg az embert, hogy nagyvonalúan szeressen. De sehol sem mondja, hogy a szeretetnek butának kell lennie. Mivel az ember nem Isten, az ereje, figyelme, s nem utolsósorban a pénze véges, így a szeretetének okosnak kell lennie. Benedek pápa szerint a békés együttélés két oszlopa az „igazságosság és a szeretet”. A szeretetben van egy rend, amit ordo caritasnak nevezünk. Ez kimondja, hogy azonos élethelyzetben a szeretetben hozzánk közelebb állóknak kell előbb segítenünk: első a család, a baráti kör, a lakóhely, a nemzet, a hittestvér, majd minden ember. Sürgető helyzetben azonban a nagyobb bajban lévők élveznek elsőbbséget. Vagyis ha valaki életveszélyben van, ott azonnal segíteni kell: a vérző menekülteket el kell látni, az éhezőket meg kell etetni. Erdő Péter bíboros úr is kiemelte: „számunkra egyértelmű parancs a szolidaritás”. Persze a szükséghelyzetben való segítésnek is lehet határa: lehetetlenre senki sem kötelezhető. Ennek megfelelően Magyarországra sem zúdítható az összes menekült gondja. Amikor pedig a cselekvő az erejét meghaladó lépésre már nemet mond, akkor nem szeretetlen, hanem felelősen beosztja szeretetét a legrászorultabbakra.
– Mármost kérdés, hogy a migránsok mind sürgető helyzetben vannak-e.
– Nem elég általában migránsokról beszélni, mert vannak menekültek és bevándorlók. A menekültek vannak sürgetőbb helyzetben, ők az életüket féltik – feléjük a legnagyobb segítséggel kell fordulnunk. S vannak bevándorlók, akik a jólét reményében jönnek, a szeretet sorrendjében így ők hátrébb kerülnek. Ez nem igazságtalanság: éppen akkor vagyunk igazságosak, ha az azonossal azonos módon, a különbözővel különböző módon bánunk – ahogy a filozófia az igazságosságot definiálja.
Az interjó elolvasható a Heti Válasz honlapján.
Létrehozva 2015. szeptember 9.