A Katolikus Egyház kategorikusan tiltja a szabadkőműves szervezetekkel való mindenfajta kapcsolatot. A szerk.

A sza­bad­kő­mű­ves­ség nap­ja­ink­ban nem kény­sze­rül ti­tok­tar­tás­ra, így az is nyil­vá­nos, hogy Nac­sády Pé­ter jo­gászt nem­ré­gi­ben ki­ne­vez­ték a Ma­gyar­or­szá­gi Nagy­oriens Sza­bad­kő­mű­ves Egye­sü­let sze­ge­di Uni­ver­sum pá­ho­lyá­nak fő­mes­te­ré­vé.

A betiltás idején többen voltak, köztük apám is, aki bemutatott jó barátjának, Csongor Győzőnek, a szegedi múzeum volt igazgatójának, hogy amint lehetőség lesz rá, felkészült és jószívű-jólelkű szabadkőművest faragjon belőlem. 1986-tól jártam közéjük, akkoriban a pesti Angelika Kávéházban találkoztak minden második szombaton. Amikor először megjelentem, annyira igyekeztem, hogy le ne késsem a találkozást (Szegedről jöttem vonattal), hogy fél órával korábban odaértem.

Rettenetes zavarban éreztem magam, amikor beléptem az éppen akkor nyitó és még teljesen üres kávéházba. A pincér kérdezte, miben segíthet; egy baráti társaságot keresek, mondtam. A szabadkőművesek a hátsó teremben vannak, válaszolta… Nem titkolták akkor sem nagyon, bár ajánlatos volt ezzel csínján bánni. 1989-ben avattak, de hosszú évekig illegalitásban kellett a gyűlésekre járnom.

– Miért vannak szabadkőműves páholyok vagy miért éppen ilyen keretek között foglalkoznak mindezzel?

– A szabadkőműves munkák rituális keretek között zajlanak, ezzel lépünk ki a profán világból, elhagyva a mindennapi küzdelmeket, érzelmeket és görcsöket, amiket egy puszta kávéházi beszélgetésnél nem lehet, de ez nem klubdélután, nem kártyaparti. Az ember felkészül rá, felöltözteti a lelkét, mint amikor templomba megy, bár gyakorlatilag csak egy pincébe. A baráti vagy szakmai társaságok óhatatlanul azonos gondolkodású, társadalmi rétegű vagy foglalkozású embereket gyűjtenek össze, ami nagyon hasznos és ott is van lehetőség egyfajta önfejlesztésre, jótékonykodásra, de a szabadkőműves páholyok lelkileg sokkal zártabb közösségek.

– Hogyan szerveződnek a páholyok?

– Profán terminológiával élve az egyesület most megválasztott vezetője vagyok; ezek szövetségének, a nagypáholynak élén a nagymester áll. Két típusa van a szabadkőműves páholyoknak, az egyik az úgynevezett latin szabadkőművesség, ahol a nemzeti páholyok szuverének, nem függnek senkitől, de kapcsolatot természetesen tartanak egymással. Az angolszász típusú szabadkőművességben a nemzeti nagypáholy csak elvileg független, mivel az Angol Egyesült Nagypáholynak joga van véleményt nyilvánítani bizonyos kérdésekben, amit ildomos tudomásul venni és elfogadni. Amennyiben ez a központ valakitől megvonja elismerését, az alá tartozóknak kötelességük követni és a kérdéses testvériséget kiközösíteni, akár meggyőződésük ellenére is.

Hazánkban az angol orientációjú Magyarországi Symbolikus Nagypáholy, a latin mintájú Nagyoriens, egy francia alapítású női, és a belga központú nemzetközi Droit Human (Emberi Jogok vegyes) Nagypáholya működik. Ebben semmi különleges nincsen, mert az igazságkeresésnek nemcsak egyetlen üdvözítő útja van, hanem többféle megközelítés létezik, és mindenki szabadon dönthet, melyiket választja, sőt egyikből át is lehet menni a másikba.

– Hogyan történik a tagfelvétel?

– Ahhoz, hogy valaki csatlakozzon, két ajánló kell, tehát lehet kívülről jövő, „kereső” is. Három testvér külön-külön találkozik vele, elbeszélgetnek, majd egymástól függetlenül írnak róla egy-egy jelentést. Ezeket a főmester felolvassa a páholynak, majd szavaznak arról, hogy behívják-e egy rend előtti meghallgatásra.

E meghallgatásnak rituális és pszichológiai vonala van, hiszen bekötött szemmel viszik be a páholyba, ahol bárki bármit kérdezhet tőle. Azért van szükség arra, hogy ne lásson, mert nem a körülötte ülők kiléte a fontos. Megfelelő értelemmel rendelkező ember, ha ismeri a szabadkőművesség elveit és történetét, felmérheti mit várunk el tőle, így ennek megfelelően alakíthatja ki a véleményét, válaszát, esetleg a szándékosan hamis választ. Számunkra először a lelke és az őszintesége a fontos, még az sem feltétlenül, hogy mennyire cizelláltan válaszol a kérdésekre. Az az elvárás, hogy egyenes kérdésre egyenes választ adjon.

– A szembekötést nem indokolja, hogy egyes tagok esetleg nem vállalják a „hovatartozásukat”?

– De. Noha teljesen természetes emberi kíváncsiság, hogy tudni akarja, hova és kik közé került, az azonban sokkal fontosabb, hogy magába szálljon és próbáljon minél inkább őszinte lenni. Előfordul, hogy egy szabadkőműves munkaköre vagy -helye miatt nem szeretné, ha tudnák ezt róla, ettől függetlenül nagyjából még a kívülállók számára is tudható, hogy kik tagok. A testvériség nem követeli meg a tagjaitól, hogy felfedjék magukat, nem lesznek elfogadottabbak, ha ezért teszik kockára az egzisztenciájukat. Én, akárhova megyek, rögtön megmondom, hogy a munkáltatómat vagy a személyemet emiatt ne érje támadás. Az irodámba kirakott jelképek is egyértelművé teszik, hogy szabadkőműves vagyok, nem titkolom, vállalom a médiában is.

– Hogyan lett főmester?

– Az előző főmester lemondott, de az élet nem állhat meg, így újat kellett kinevezni. Rám esett a választás, úgy gondolták, méltó vagyok arra, hogy vezessem a páholyt.

– Mennyi időre szól a kinevezés?

– A szabadkőművességben egy esztendő szeptembertől szeptemberig tart. A fő- és nagymestert egy évre választják, ezt kétszer meg lehet erősíteni, tehát három évig tarthat.

– Milyen feladatai vannak?

– Képviselem a páholyt a külvilággal és a páholyokkal való kapcsolatokban, egyben tartom a testvéreket, biztosítom és megszervezem a gyűléseket, összeállítom ezek programjait.

– Tartozik-e elszámolással a nagypáholy felé?

– Ha pénzbeli támogatást kapunk igen, de mi önfenntartók vagyunk és szabadon szervezzük az életünket. Természetesen a gazdálkodásunkat be kell mutassuk, de másban nem tartozunk a nagypáholynak el- és beszámolással, csak igazgatási kérdésekben szólhat bele az életünkbe.

– Milyen rendszeresen találkoznak?

– Mi egy hónapban egyszer, vannak akik kétszer, többnyire ugyanott.

– A szabadkőművesség szervezete tudott a korral modernizálódni?

– Szükségszerűen. Nyilván egészen más volt a helyzet az előző századokban, amikor ildomos volt a titkosság. A szabadkőművesség alapja, hogy az emberek szabadon gondolkoznak és deklarálják, hogy semmiféle dogmát vagy felülről jött információt nem hajlandóak anélkül elfogadni, hogy saját magukban meg ne emésszék, kérdéseket tegyenek fel, ne adj’ isten kritikával illessék és ellenvéleményt fogalmazzanak meg. Éppen ezért érthető, miért nem tűrték a politikai rendszerek, tehát az is mutatja a szabadság és demokrácia szintjét, hogy létezhet-e és működhet-e a szabadkőművesség.

– Amikor az önkényuralmi rendszerek betiltották a szabadkőművességet, valóban felfüggesztették a működésüket?

– Nem. Illegalitásban működtek, igazán extrém helyeken is, például volt, hogy egy koncentrációs táborban az oda elhurcolt emberek rájöttek, ez összeköti őket, és ahogyan tudták, elkezdték a maguk módján megszervezni az életüket. Magyarország viszonylag jobb helyzetben volt, ugyanis – bár ez nem vet kifejezetten jó fényt a szabadkőművességre – Rákosi Mátyás, aki tagja volt a Galilei Körnek, be akart lépni és jelentkezett a Symbolikus Nagypáholyba. Nem vették fel, ezért bosszúból betiltotta a szervezetet, de mire ez a rendelet 1950-ben megjelent, a szabadkőművesség a környező országokban már mind illegalitásban volt. Mivel Rákosi továbbra is szimpatizált a szabadkőművességgel és a tagokkal, kizárólag azért, mert testvérek voltak, nem bántották őket, ellentétben Spanyol- vagy Németországgal, ahol korábban kifejezetten üldözték őket.

– Ha egy szabadkőműves – a páholybeli viselkedésének megfelelően – kiáll a szabad gondolatokért, vagy azért, hogy ne fogadjon el olyan elveket, szabályokat és döntéseket, amik felülről jönnek és ezek miatt összetűzésbe kerül a profán hatalommal, a páholy ki tud-e állni érte?

– Profán hatalmunk, nyomásgyakorlási lehetőségünk sajnos nincs a külvilágra. Sokan mégis azt hiszik, amikor ezt állítjuk, voltaképpen csak igazi hatalmunkat próbáljuk leplezni.

– Milyen kapcsolatban áll a Szegedi Egyetem a szabadkőművességgel?

– Erről nem sokat tudok. Annyit talán érdemes megjegyezni, hogy amikor 1945-ben Magyarországon újjáalakult a szabadkőművesség – elsők között a Magyarországi Symbolikus Nagypáholy Árpád, a testvériséghez páholya –, annak több olyan jeles tudósember is tagja volt, akik később az egyetemen tanítottak, például Koltai-Kasztner Jenő az Olasz Tanszék és Madácsy László, a Francia Tanszék vezetője (1959–1978), illetve akkor még szabadkőműves-inas AntalffyGyörgy. Szegeden a testvériséghez tartozott Móra Ferenc és gróf Ráday Gedeon, a lélekidomár, csakúgy mint Csongor Győző, hogy néhány híresebb szegedit említsek. Egyes források szerint a szegedi árvíz idején az erődítési és védekezési munkákat irányító Pulcz tábornok is szabadkőműves lehetett.

Szabadkőművesség tevékenységei

– A szabadkőművességet kulturális-társadalmi célokat szolgáló szerveződésnek kell elképzelni?

– Maradhatunk annál, hogy kulturális önképző és szervező egyesület vagyunk. Elsősorban önmagunk építésén munkálkodunk, mert ahhoz, hogy az ember a külvilágban meg tudjon jelenni, példát tudjon mutatni, önmagát kell ismernie. Természetes, hogy mindenféle gondolkodású ember van közöttünk, ettől még nagyon jól megvagyunk. Viszonylag széleskörű támogatói tevékenységet is folytatunk, ezeket az adományokat mi adjuk össze, így segítettük az Árpád-gyermekotthont – ami szintén szabadkőműves alapítvány, az Árpád, a testvériséghez páholy alapította, de mi is természetesnek tekintettünk, hogy segítjük. Segítettük Budapesten a Vakok Intézetét, adakoztunk a szegedi Móra Ferenc Múzeum előtt álló oroszlánok felújítására, számítógépet adtunk a helikopteres mentőszolgálatnak. Bár az összeg nem olyan jelentős, száz-kétszázezer forint, tőlünk ennyi telik.

– Milyen jellegű tevékenységeket jelent az önfejlesztés és egymás segítése?

– A munkák, amelyeket megtartunk, olyanok mint egy szeminárium: valakinek kiadunk egy témát, amit legjobb képességei szerint elkészít, ezt vitatjuk meg. Ennek során – furán hangzik, és nekem is idő kellett, amíg megtanultam, és tökéletesen mára sem sikerült elsajátítanom, hogy – szem előtt kell tartani, ne akarjam a másikat legyőzni. Elmondom a nézőpontjaimat, meghallgatom a rá adott választ, ezáltal mindketten gazdagabbak leszünk, és ha elfogadja az én nézeteimet, az nekem jó. Az ő mondanivalója – ha annak nem a különböző módokon betáplált, a média által a szájba rakott hamburger-információ és -kultúra alapja – azáltal, hogy találkozik az én másféle vagy ellenvéleményemmel, több lesz, még ha nem is fogadja el. Ennek éppen ez a lényege. Ez bizonyos önfegyelemre is rászoktatja az embert, a munkán sem lehet akárhogy viselkedni. A francia Nagyoriens lépcsőházban található egy idézet Saint-Exupérytől: „Testvérem, azzal, hogy különbözöl tőlem, nemhogy sértenél, gazdagabbá teszel.”

Másrészt mivel az élet különböző területeiről jöttünk, a büntetés-végrehajtási intézetben dolgozó nevelőtől akadémikusig sokféle tag van köztünk. Mindenki a maga módján érdeklődik valami iránt, és a bemutatott munkával olyat adhat a többieknek, ami esetleg mást különben nem érdekelt volna. Lehet, hogy a hallgatóság legtöbb tagja továbbra is közömbös marad a téma iránt és nem foglalkozik vele többet, de akkor is gazdagabb lesz tőle. E munkák meglátásai eltérhetnek a mai tudományos nézőpontoktól.

Én így tudtam meg például, hogy Kossuth Lajos az emigrációban sok mindennel foglalkozott, többek között hadmérnöki ismereteket is szerzett, és a szegedi árvíz utáni újjáépítéskor tanácsokat adott az erődítési és feltöltési munkálatokhoz; bár azt nem tudom, ezeket megfogadták-e. Ha csak abban a keretben gondolkodom, hogy ő forradalmár volt, Szeged és a nép büszkesége, eszembe nem jut ezzel foglalkozni.

– Ezeknek az előadásoknak van-e írásos nyoma könyvekben vagy folyóiratokban?

– Ezeket a páholy irattára őrzi, de meg is jelennek. Szegeden lehetett is kapni a Nagypáholy kiadványát, Szabadkőműves gondolatok címmel adtuk ki. Az Universum a weboldalára tette fel a munkákat.

Szükség van-e a titkokra?

– Mennyire nyilvános napjainkban a szabadkőművesség működése?

– Teljesen nyilvánosan működik. Az Universumot a Csongrád Megyei Bíróság jegyezte be, mint kulturális egyesületet. Aki el szeretne érni, a 30-279-51-74-es számon, vagy e-mailben a pnacsady@freemail.hu-n lehet megtalálni. Látja, ennyire nem titkos a szabadkőművesség.

– A nyilvánosság úgy is igaz, hogy a gyűléseik is látogathatóak?

– Ez egy diszkrét társaság zártkörű rendezvénye, tehát csak az mehet be, aki tag.

– A titok felfedése a szabadkőművesek igénye volt és/vagy a kor változásával vált lehetővé?

– A totális diktatúrák idején a titkok megőrzése a szabadkőművesség létérdeke volt, de a történelmi fejlődés során az önvédelem szükségességi szintje változott, így az elmúlt húsz évben a társaság a legtöbb országban nincs üldöztetésnek és életveszélynek kitéve, nem kell illegalitásban és titkok között dolgozni. Felismerhetőek, akár a telefonkönyvben is megtalálhatóak vagyunk. Sőt négy-öt évvel ezelőtt a francia televízióban megjelent egy film, amely egy teljesen szabályos szabadkőműves munkát mutatott be egy az egyben. Természetesen arcok nélkül, hiszen ha valakit az érdekel, miről diskurálnak a szabadkőművesek a gyertyák homályában, nem az lesz a fontos, hogy kit ismer fel.

– Miért támadják a szabadkőművességet?

– Vannak, akik előszeretettel jelennek meg a nagy leleplező képében. Ha azonban a tényleges munkát összekeverik, egy kevés rosszindulattal elég nagy butaságokat lehet kihozni mindebből, és sajnos a mai életben általában – nemcsak a szabadkőművességgel kapcsolatban – bővelkedünk a rosszindulatban. Annak, hogy én mit teszek, mit dolgozom, semmi köze ahhoz, hogy a szabadkőművességben mi a szerepem és ott hogyan munkálkodom.

– A támadások nagy része nem a tudatlanságból adódik? A nem ismert iránti félelemből?

– Nem biztos, hogy félelemből, hanem mert manapság divat leleplezőnek lenni. A Leleplező folyóiratot szoktam is olvasni, érdekes dolgok vannak benne, egy cikk azonban hátborzongató butasággal próbálta bemutatni, hogy a „szabadkőműves összeesküvés” mit rondított Debrecen főterén. Az látszik, hogy olyan ember foglalkozott vele, akit valamennyire érdekel a testvériség és a szimbolika, de ezt nem tudta feldolgozni magában vagy csak nagyon felületes volt és összezagyvált mindent. A könyv szerint a főtér kövezetén található a dollárpiramis, melynek felső részén egy szem található, Debrecenben azonban a különálló kis háromszögben egy lámpaoszlop áll, ráadásul az egész háromszög félre van tolva a villamossín mellé. Amennyiben ezt szabadkőműves építette volna, akkor a Kossuth-szoborral szembe teszi, hiszen ő is szabadkőműves volt, és nem a villamossín mellé. A cikkíró nagyon komoly bizonyítéknak tekinti azt, hogy egy hold és egy nap található a téren. A nap nagyon szép mozaik, a hold viszont egy félkör alakú pad – ha az ember mindenáron találni akar valamit, akkor mindenben bizonyítékot lát. Az érdekes azonban az, hogy a „nagy leleplezőnek”, ha már minden áron a szabadkőművesek keze nyomát keresi, az egyik legfontosabb szabadkőműves és rózsakeresztes szimbólum fel sem tűnt, pedig az tényleg ott van a debreceni főtér közepén: a főnixmadaras kút, ami nem azért található ott, mert azt a szabadkőművesek rakták oda, hanem mert az többek között a reformáció egyik jelképe is.

Általában tehát nem félelemből, sokkal inkább rosszindulatból és tudatlanságból találnak ki „tényeket”, aminek azonban semmi köze ahhoz, amiről igazából beszélni szeretnének. A kezdet kezdetén én is beleestem abban a hibába, hogy annyit foglalkoztam a szimbólumokkal, hogy a végén már ott is jelképeket láttam, ahol egyébként semmi hasonló nem volt. Ezt azonban fel tudtam dolgozni és megtanultam, hogy ott ne keressek, ahol nincs.

– Megkönnyebbülés volt-e vállalni a szabadkőművességét, vagy ennek nincs jelentősége?

– A lelkem szempontjából nincs jelentősége. Annak a társadalmi változásnak a szempontjából viszont igenis van, amelyiknek el kellett indulnia ahhoz, hogy ez vállalható legyen.

– Érte-e emiatt szóbeli vagy más atrocitás?

– Egyszer egy úr berontott a munkahelyemre mondván érti már, miért viselkedem így, lelepleződtem, mivel előző nap szerepeltem a tévében. Ez nem volt komoly támadás, máskor ilyen nem ért. Amikor viszont a nyolcvankilences-kilencvenes években kiderült a szabadkőművességem, írnom kellett egy igazolást saját magamról, ki és mi vagyok. A munkahelyemen később tudomásul vették, elfogadták.

Vallás és politika

– Van-e vallási alapja a szabadkőműves testvériségnek?

– Nincs. A testvériség nem egyházként működik és nem is akar úgy működni, nincs követendő transzcendens irányvonal. Egyes szabadkőműves szerveződések megkövetelik az istenhitet, például az angolszász irányzat egy létező Istenbe és kinyilatkoztatásba vetettet, ez azonban szabadon behelyettesíthető bárkivel vagy bármivel. Az általunk követett latin irány a Világegyetem Nagy Építőmesterének dicsőségére dolgozik, egy másik az Egyetemes Szabadkőművességére, ezek kilétét is mindenki saját lelkiismereti szabadsága alapján magyarázhatja: lehet rendező erő, erkölcsi szubsztancia vagy maga az Isten. Mi a Bibliát használjuk, de nem a vallási meggyőződés, hanem az európai zsidó–keresztény kultúra jelképeként, az osztrák Oriens pedig olyan könyvet, amelynek minden lapja üres: ezekre a lelkiismereti szabadság alapján mindenki azt gondol, amit akar.

– Szóba kerülnek-e vallási kérdések?

– Vallásról beszélgetünk, vitatkozunk is, de nem úgy, hogy az egyik vallás, kontra a másik. Volt, hogy valaki Indiában járt, majd előadást tartott a hinduizmusról és a mandalákról, ezzel kapcsolatban pedig felmerült a buddhizmus vagy hogy miből tevődik össze a zoodiákus az európai kultúrában, valamint ennek megfelelően más vallások milyen csillagjegyeket ismernek, és ezek összeegyeztethetőek-e az európai kultúra csillagjegyeivel.

– A tevékenységük mennyire függ(etlen) a politikai vonatkozásoktól?

– A szabadkőműves páholyban tilos a napi politikai kérdések a feltevése is, hiszen nem az a lényeg, hogy ki milyen szerveződés vagy irány híve, ezen túl kell tudni lépni. Akkor van gond, amikor az emberek nem tudják függetleníteni magukat ezektől a rendszerektől. Ez nagyon nehéz a mindennapi életben is, de ezen túllépni szintén önmagunk tökéletesítésének egy fajtája. Napi politikai kérdések nem merülnek fel, és ha a vita vagy a beszélgetés véletlenül errefelé elcsúszik, a főmester leállítja azt. 

Szabadság, egyenlőség, testvériség – hagyomány, szolidaritás, tolerancia 

– Miért aktuális ma a szabadkőművesség?

–  Az embernek szüksége van arra, hogy értékrendje alapján legyen képes arra, hogy az őt körülvevő, koronként változó és manapság erkölcsi szempontból igencsak értékvesztett világot szemlélve tartást adjon saját magának. Egy időben a szabadkőművesség jelszava a francia forradalomból örökölt szabadság, egyenlőség, testvériség volt, úgy vélem, ezek a fogalmak jórészt érthetetlenek lettek.

A szabadság az 1723-ban alkotmányt készítő Anderson szerint nem azonos a szabadossággal, ahogy ő mondta, az ember alkalmas szabadkőművesnek, amennyiben kellő bölcsességgel tekinti a világot és nem nő vagy elmebeteg, avagy veszett libertinus. A 19. századtól napjainkig a szó éppen ebbe a jelentésbe fordult át: az embernek szabadságában áll félelem nélkül megtenni mindazt, amit a törvény nem tilt. Manapság, sajnos, az egyén mérceként és kiindulópontként önmagát helyezi a középpontba, elvégre ő az Individuum, ,,A Szabad Ember”, és feljogosítva érzi magát a csakis általa vagy elvbarátai által önkényesen kiválasztott eszméket tisztelni és a másoknak szent elveket kigúnyolni, besározni, környezetén kizárólag saját másságának elviselését és tiszteletét kérve számon. A szabadság eszméje így napjainkban lejáratottá vált a pénz és az ebből eredő hatalom világában, olcsó egyéni vagy politikai érdekekért mondanak le róla az emberek, pedig a 19. században az életüket áldozták érte: a tizenhárom (igazából tizenöt) aradi vértanúból – akik ezért a hazáért harcoltak – csak öt volt magyar… (A tizenhárom Auffenbergi-Ormai Norberttel, és Kazinczy fiával, Lajossal egészül ki. Ide számítják tizenhatodiknak még Lenkei Nepomuk Jánost is, akit halálra ítéltek, de a kivégzése előtt öngyilkos lett. Jókai őróla mintázta Baradlay Richárdot.)

Az egyenlőség szintén érdekes kérdés, mert ez mindig a törvény előtti egyenlőséget jelentette, azaz azt, hogy a születési előjogok nem nyújtanak kiváltságot; pedig az emberek nem egyenlők, nem akarnak és nem is tudnak azok lenni. Ettől függetlenül a másikat ugyanolyan emberként, ugyanolyan tisztelettel kellene tekinteni.

A testvériség keresztény eszme, nem a szabadkőművesek találták ki, azt jelenti, hogy míg az ember a barátait megválogathatja, testvérét a sors teremti társául. Azonos gyökerekből és elveken nevelkednek, azonos értékeket fogadnak el, ezáltal szeretni, tisztelni, védeni, félteni és segíteni tartoznak egymást, egymásért felelősséggel tartoznak és ezt vállalják. Ehhez esetlegesen valamilyen vallási érzés is járulhat, egyesek Krisztus tanaiból vezetik le. A szabadkőművesek ezek alapján testvérnek ismernek el mindenkit, aki meglátta a Világosságot. Attól még, mert a társamat testvéremnek tekintem, lehetnek vitáink, sőt túlfűtött indulat is előfordulhat: emberek vagyunk. De ha alapvetően jószándékúak vagyunk, biztosan találunk olyan közös nevezőt, amiben az ellentéteket fel tudjuk oldani, így nem leszünk haragtartóak és meg tudunk egymásnak bocsátani.

A hármas jelszót persze ki kell egészíteni, mert a mai ember számára ezek már nem sokat jelentenek. Mivel a világnak aktuálisan is mondanunk kell valamit, három másik fogalommal egészíteném ki a szabadság, egyenlőség, testvériség jelszavát. A szabadkőművesség lényegéből fakad a hagyomány tisztelete, hiszen ez a szervezet követendő értéknek tartja mindazt, amit az ősök felkutattak és tovább örökítettek azért, hogy a közösségi tudás ne vesszen el. Ennek őrzőit tisztelet illeti, mert a múlt ismerete nélkül nincs jelen. A hagyománynak éppen abból támad az ereje, hogy olyan látható, érthető és elődeink által kipróbált időtálló értékrendszer, amit mindig magáénak vallhat az ember, bár hűnek lenni hozzá nagyon nehéz, mert a régi értékeket tűzzel-vassal próbálták kiirtani.

A szolidaritás szorosan összefügg a hagyománnyal, mivel csak azzal tudunk így viselkedni, akinek átérezzük a sorsát, megértjük gondját és akivel azonosulni tudunk örömében-bánatában. Összefogni másokkal, önként sorközösséget vállalni velük, értük dolgozni, lemondani a javukra valamiről, ehhez kell valami közös érték; a mai politika ennek éppen az ellenkezőjében érdekelt, abban, hogy minél többen fogadják el a média irányítását és váljanak a fogyasztói társadalom nem-gondolkodó alanyaivá.

A tolerancia manapság sokszor félreértett vagy szándékosan félremagyarázott szó. A kölcsönösségen alapul, határa az intolerancia, a szabadkőművesség azt vallja, minden (megszűrt) információ az ember építkezésére szolgál: tisztelem és elfogadom a másik felet az esetlegesen számomra tévelygéseknek hitt eszméivel is, mert az igazságkeresésnek több útja van, csak a politika világban léteznek egyedül helyes, világmegváltó eszmék.

Az elmúlt száz évben nyolc-tíz alkalommal változott az erkölcsi világrend (beleértve a kiegyezés utáni boldog békeidőket, az első világháborút, a vörös terrort, a Horthy-rendszert, a Szálasi-fasizmust, köztársaságot, a Rákosi-kort, 56-ot, a Kádár-kort és az elmúlt húsz év teljes erkölcsi züllését), mondhatja-e napjainkban valaki a gyermekének, hogy van olyan erkölcsi rend, tisztesség és tartás, amit figyelembe lehet venni? Nagyon kevés ilyen ember van, hiszen manapság nevetséges és nem tiszteletre méltó dolog, hanem élhetetlen lúzerség becsületesnek lenni. Természetesen az sem mindegy, mi az, amit a hagyományok terén példának tekintünk és meddig megyünk vissza.

Amikor ez a sokféle erkölcsi rend ütközik össze – az ország lakosai pedig keresik önmagukat, eredetüket, meg nem hamisított múltjukat –, az inga össze-vissza leng, szélsőségeket látunk minden szinten a politikai oldalon,  de  ez természetes. Ezt tudni kell vagy kellene kezelni. Ez azt jelenti, hogy most kellene egy olyan utat találni, amivel az ember megtalálja saját kulcsát, lelkét és múltját. Történelmi nagyjainkra bátran építhetjük hagyományainkat: hol vannak ma azok az emberek, akik eljöttek, harcoltak és meghaltak ezért az eszméért, ezért a Hazáért…?

Forrás

Létrehozva 2020. december 15.