Immáron újra Magyarországról írok. Egy hosszú út után kavarognak a fejben a gondolatok, pláne, hogy az Jetlag-al párosul. Még soha sem olvastam Ernst F. Schumachertől, de az Acton University-re való készülés erre is rábírt. Általában Schumacher kapcsán mindenki “A kicsi szép”-et szokta emlegetni, de nekem most egy másik könyv volt előírva: Tévelygők útikalauza (A Guide for the Perplexed). A könyv alapvető problémákat feszeget kompakt módon, egyúttal kicsi és szép (mindössze 200 oldal, kis méretben, nagy betűmérettel.) A hosszabb repülőútba még nekem is belefért.

Schumacher a létezés négy szintjét emeli ki: élettelen, élő, tudatos, öntudatos (vs. Anyag, növény, állat, ember). A tudás is négy nézőpontból áll össze: saját énképem, mások rólam alkotott képe, külvilágról alkotott képem, második tudása a külvilágról. A problémák közöztt megkülönböztethetünk egyrészt olyan problémákat, amiknek egyértelmű megoldásuk van (ezek az úgynevezett konvergens problémák), másrészt az olyan problémákat, amelyeknek többféle, gyakran egymást ellentmondó megoldásuk lehet (ezek az úgynevezett divergens problémák.) A társadalomtudományok területén ellentétben a matematikával sokszor divergens problémákkal kell, hogy szembesüljenek. Ezt sok döntéshozót motivál, hiszen nem egyszerű a döntés, míg másokat egyszerűen frusztrál és csak azért is megpróbálja konvergenssé tenni a problémát, vagy éppen elhitetni, hogy a probléma konvergens.

Mindezek kapcsán idéznék Schumacher könyvéből (Kairosz kiadás 175. o., illetve 186. o), ami össze foglalja, hogy mit tegyünk, hogy a divergens problémákat a helyén kezeljük:

Az írás elolvasható itt.

Létrehozva 2015. június 28.