„A keresztfához megyek,
Mert máshol nem lelhetek
Nyugodalmat lelkemnek.
S ott talállak, ó, Szűz Anya,
Fájdalom közt, bágyadozva,
Tőr veré át lelkedet.”

Nagyböjt pénteki napjain a mi templomunkban is keresztútjárásra gyülekeznek a hívek. Újságunk aktuális számában az évezredeken át öröklődő ájtatosságeredetéről, kialakulásának, átörökítésének történetéről írunk.

A keresztutak Jézusnak a Golgotáig vezető, kínszenvedéssel teli útjának emlékét őrzik. A Via Dolorosa (=a fájdalmak útja) vagy Via Crucis (=a kereszt útja) Jeruzsálemben ma is látható, szűk utcácska. A hagyomány úgy tudja, Mária a Megváltó mennybemenetele után többször is végigjárta Fia szenvedésének helyszíneit.

Századokkal később emlékkápolnákat is létesítettek az útvonal főbb helyszínein. A ferences atyák vezetésével már a tizennegyedik századtól zarándokok látogatták, bár azok az állomások nem voltak teljesen azonosak a maiakkal. Európában elsőként olasz területeken imádkozták a stációkat. Szabadtéren a németek állítottak föl először a 15. században – hét állomással.

A barokk kor a keresztutak (kálváriák) építésének virágkora volt. Egyre jobban terjedt a 14 stációs keresztút, különösen Szent Lénárd római ferences tevékenysége folytán. Ő maga 576(!) keresztutat állított fel. A szerzetest a keresztút prédikátorának nevezték el, mert a keresztúti ájtatosságok szentbeszéd-sorozatát (Via crucis praedicata) is ő tartotta először Firenzében. Szent Lénárd legnagyobb sikerét Rómában érte el, a Colosseumban 1750. december 27-én felállított keresztút, melyet mindmáig meg is tartanak, rendszerint a pápák vezetésével járja a hívő nép nagypénteken este, gyertyafényes kíséret körében.

A keresztút tisztelete és gyakorlata ezután egyre általánosabbá vált. A tizennégy stációs forma Betlehemben 1518-tól honosodott meg, Európa-szerte majd csak a XVIII. században terjed el. Az állomások számát, a keresztút felállításának helyét, körülményeit és az ájtatosság módját XII. Kelemen pápa szabályozta és egységesítette 1731-ben kiadott rendeletében. Mivel a legtöbb hívőnek sohasem volt alkalma a Szentföldre zarándokolni, a városokban kezdtek építeni keresztutakat a jeruzsálemi mintájára.

Hazatérve: A pécsi Kálváriáról legkorábban, 1272-ben tesznek írásos említést, azonban a hely ekkor még Bertalan-hegy néven van számon tartva. Alighanem a XIII. században itt állt a Corpus Christi kápolna, aminek a helyére épültek a XVIII. században a jezsuiták tíz állomásból álló, Krisztus szenvedését ábrázoló stációi. A dombot 1701-ben fallal vették körül és megépítették a barokk kaput, amely a mai lépcsősor tetején áll. A jezsuita rend feloszlatása után a Kálvária a városi plébánia gondozásába került.

1814-ben épült fel a hangulatos egytornyos kápolna, amely hazánk egyik legkorábban épült klasszicista stílusú körtemploma. A Kálvária kápolnát egy pécsi takács, Ábel József építtette, amely belsőterét a Szent Kereszt oltár díszíti. Az oltáron egy nagy késő barokk stílusú dombormű egy kálváriajelenetet ábrázol.

Az 1800-as években több újjáépítésen is átesett a Kálvária, mely során első ízben tizenkettőre bővült a stációk száma, és létrejött a Szentsír-barlang a halott Krisztus szobrával.  A  XIX. század  vége felé az újabb felújítás során még kettővel gyarapodott a stációk száma, és az addigi homokkő domborművek helyett időtálló öntöttvas domborművek lettek kihelyezve. A pécsi Kálváriának van egy egyedülálló érdekessége, mégpedig, hogy itt a stációk sorrendje eltér a megszokott rendtől. Vagyis nem alulról felfelé, átlósan követik egymást a stációk, hanem a domb nyugat felőli részétől haladnak felfelé a kápolnáig, majd onnan kelet felé lefelé.*

A szabadtéri keresztutakon minden állomást egy-egy kis kápolna vagy emlékmű jelzett a megfelelő felirattal. A legnépesebb zarándokhelyeken ember nagyságú szobrok ábrázolják az egyes stációk történetét. Az állomásokat 14 megszámozott kép, festmény vagy dombormű jelzi. Ezeket a stációkat a római rituáléban előírt szertartással áldják meg.

Az Anyaszentegyház teljes búcsút engedélyezett azoknak, akik a keresztutat a kegyelem állapotában végzik. Ma már minden katolikus templomban található egy megszentelt keresztút. Mi a nagyböjt péntekjein ájtatosságainkat az 1969-ben elkészült lemezdomborítású    stációk előtt végezzük. A domborművek Farkas Sándor ötvösművész alkotásai. 
*a pecs.varosom.hu portál nyomán

(forrás: Pécsszabolcsi Harangszó 2015 nagyböjti száma)

Létrehozva 2020. április 10.