„Ekkor így szólt tanítványaihoz: ’Az aratnivaló sok, de a munkás kevés: kérjétek tehát az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat az aratásába.’”(Mt 9,37-38)

Fájdalmas kintről nézni befelé. Hányszor néztem én is azokat, akik „benn” voltak, remélve, hogy észrevesz valaki, és engem is behív.

Máig emlékszem, milyen érzés volt hetedikben mindig a szélről nézni, ahogy a jó futók kidobóst játszottak. Mire én a pályához értem, már egyik csapatban sem volt hely.

De a szélen álltam más sport- vagy zeneválogatókon is, néztem, ahogy az igazi atléták és a valóban tehetségesen zenélő gyermekek megkapják a szerepüket egy-egy rendezvényen. Még akkor is a partvonalon kívül rekedtem, mikor a társaim bulizni indultak, és hiába reméltem, hogy meghívnak engem is.

A legnehezebben azt viseltem, ha felmértem, mit tudok én adni, milyen képességeim vannak, és rájöttem, hogy senkinek sincs szüksége arra, amit én tudok nyújtani.

Nagyon fáj, ha kihagynak valamiből. De azt érezni, hogy nincs hely számunkra sem a karrierépítésben, sem a szolgálatban, az már rémisztő. Mi van, ha már mindenütt minden hely foglalt? Mi van akkor??

Évekig küzdöttem azzal a tudattal, hogy amit nyújtani tudok, nem elég jó. Ám ezek a félelmek mind összeomlottak, mikor megéreztem, hogy Isten arra hív, hogy írjak.

Vézna kis tehetségemet hittel nyújtottam oda, de tele voltam kételyekkel az eredményt illetően. Hiszen már annyi tehetséges író működik. Akik sokkal jobban értenek ahhoz, hogy fontos emberekkel lépjenek kapcsolatba, és reklámozzák magukat. Hisz én még a névjegykártyámat is otthon felejtem, ha konferenciára megyek!

Mivel mindig abból indultam ki, hogy nálam jobban kvalifikált emberek már minden helyet elfoglaltak, ki akartam szállni, még mielőtt nekiindultam volna az egésznek.

De aztán kaptam Istentől egy képet arról, milyen valójában az Ő országa.

Azelőtt olyannak láttam, mint egy tortát, amiből a legtehetségesebbeknek jut egy-egy szelet.

De Isten megmutatta, hogy Ő nem egy szilánknyi esélyt oszt szét a gyermekei között. Ő egyre nagyobb tortát készít. Akármekkorát!

Micsoda remény töltötte el a szívemet! Van számomra hely! Több is, mint elég.

Ha válaszolunk Isten hívására az életünkről alkotott terve szerint, végtelen lehetőséget kapunk az Ország szolgálatára. Legyen az tanítás, tánc, éneklés, szeretetszolgálat, vezetés, szervezés, nyilvános beszéd vagy írás, mindenki számára van elég hely az országépítésben.

Istent nem korlátozzák divathullámok vagy gazdasági válság. Neki semmi se túl nehéz. Ha tehát meghívott téged valamire, lesz számodra is hely. Sátán el akarja hitetni velünk, hogy kevés az esély, vagy hogy nincs ránk szükség Isten terveinek megvalósításában. Szeretné, ha mindent áthatna a versenyszellem, és soha nem tudnánk örülni egymás sikerének.

Sőt inkább harcoljunk egymás ellen, foggal-körömmel küzdjük felfelé magunkat a sikerhez vezető létrán, nem törődve azzal, hogy csak egymást taposva jutunk tovább.

Ha felismerjük, hagy van hely bőven, és mindnyájunkat bevesznek a „játékba”, átalakulnak az érzéseink. Már nem a helyünkért vagy a rangunkért aggódunk, hanem ujjainkat egymásba fonva biztosítunk szilárd felületet a másiknak, amin feljebb tud lépni, és megtapsoljuk testvéreink minden sikerét.

Jézus így szólt tanítványaihoz a Mt 9,37-38-ban: „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés: kérjétek hát az aratás Urát, küldjön munkásokat aratásába.”

Ebben az igében arra biztat Jézus, hogy imádkozzunk azért, hogy többen legyenek, akik beszállnak az Ő szolgálatába.

El tudod képzelni a világot ilyennek? Micsoda radikális változás lenne! Ahelyett, hogy azon aggódnék, van-e még szükség Isten szolgálatában az én képességeimre, azért imádkoznék, hogy Isten másokat is hívjon meg ugyanarra a munkára, amire engem meghívott. És aztán tegyek meg mindent a sikerükért.

„Az aratnivaló sok, de a munkás kevés” – mondat Jézus. Akkor hát mi tart vissza? Gyere, állj be az aratásba! Van hely bőven!

Mennyei Atyám! Köszönöm, hogy épp ilyennek teremtettél, és arra hívtál, hogy képességeimmel szolgáljalak. Hiszem, hogy van számomra hely, és elfogadom a meghívásodat. Kérlek, hívj meg másokat is az aratásba. Jézus nevében, Ámen.

Létrehozva 2015. május 13.