„Hogy egy szívvel, egy szájjal/hanggal magasztaljátok az Istent, Urunk, Jézus Krisztus Atyját.” (Róm 15,6)

Egyik első munkahelyem egy szeretetotthon volt, ahol az Alzheimer kórban szenvedő betegek gondozásában segítettem. Sokszor próbára teszi az embert a bajlódás azokkal, akik ezzel a nehéz kórral küszködnek, de gyakran csendült fel nevetés is az osztályon.

Ennek forrása többnyire egy Bunny nevű apró kis hölgy volt. Bunny a járókeretével tötyögött végig a folyosón, és közben mindenféle dalokat énekelt. A régebbi gondozóktól azt hallottam, hogy Bunny hajdanán egyike volt az Óz a nagy varázsló filmben szereplő mumpicoknak. Elhiszem, mert valami hihetetlen volt!

Amikor Bunny végigvonszolta mulatós kedvét a folyosókon, az előcsarnokon, dalai visszhangra találtak a többi betegnél, és mókás hangok töltötték meg a teret. Ha ilyenkor elmentem mellette, ránéztem, és mosolyogva odaszóltam neki: „Dalolj csak, kislány!” Olyankor ő cifrázott rajta egyet, és néha a hasunkat fogtuk a nevetéstől.

Bunny hangja mindenki számára kellemesebbé tette az otthon légkörét.

Vegyük tudomásul: bár nem mindenki tud énekelni (néztetek már X-faktor válogatót?), mindenkinek az élete sugároz valamilyen hangot.

De milyen ez a hang – harmonikus dallam, vagy csak zaj? Nem mindegy.

Az Értelmező szótár szerint a zaj „harmónia nélküli, disszonáns hangok csoportja”. Ha tovább bányászunk, és az angol zaj – noise – szó eredetét keressük, kiderül, hogy a latin „nausea”, azaz „hányinger” szóból származik. Ebből is egyértelmű, hogy a zaj kellemetlen, senki sem szereti. Gondoljunk csak egy mindnyájunknak ismerős példára, mikor az anyuka felkiált: Nem bírom már ezt a zajt, hagyjátok abba!

Jó esetben csak nem lehet figyelni a zajban, de okozhat akár komoly fejfájást is.

Bunny dalolása nem volt tökéletes, néha túlságosan erős is volt, de mindig sugárzott valamit, amiért szerettük: örömöt.

Erre a hangra szükségünk volt.

Azért is szeretem mai alapigénket, mert világosan leírja, mit jelent Isten hangjának lenni: „Hogy egy szívvel, egy szájjal/hanggal magasztaljátok az Istent, Urunk, Jézus Krisztus Atyját” (Róm 15,6).

Egy hang, mely magasztalja Istent.

Nem szeretném, ha az én életem zaj lenne. Olyan hangot szeretnék sugározni, amire ennek a nemzedéknek nagy szüksége van, hogy ők is közelebb kerüljenek Istenhez.

Az Isten hangja béke, öröm, gyengédség, harmónia. Olyan hang, mely nem elválaszt, hanem egyesít. A zaj szerintem mindennek az ellenkezője: gyűlölet, szembenállás, durvaság.

Naponta feltehetem magamnak a kérdést: most épp hang árad belőlem, vagy zajt keltek?

Tudom, nem sikerül mindig elkapni a szólamot, de a szándékom az, hogy hangjaim magasztalják Istent, buzdítsák a többieket, és örömöt vigyenek oda, ahol a ború uralkodik. Harmóniát a disszonanciába.

Kedves barátnőm, a te hangod is készen áll, hogy áradjon belőled. „Dalolj csak, kislány!”

Istenem, köszönöm Neked a tökéletes hangot, mely a mennyből érkezett: Jézust. Segíts, kérlek, hogy életünk olyan legyen, mely egyre örömtelibb hangot áraszt maga köré. Jézus nevében, Ámen.

(forrás: lelekerosito.hu)

Létrehozva 2022. december 23.