Itt volt a karácsony, megajándékoztuk egymást, kicsi és nagy ajándékokkal.

Tavaly kamasz- ill. nagykorú fiam egy régi, remek terepjárót kaptak öcsémtől és sógornőmtől karácsonyra, felfoghatatlan ajándék volt. Minden szeretetük benne volt. A saját egyik autójukat adták oda, ez önmagában is nagy ajándék, értékét tekintve. Ráadásul hegyen lakunk és többször esett a hó, valóban jó hasznát vettük.

További üzenete is volt az autó-ajándékozásnak a gyerekeim felé s nekem, bevallom, a konkrét segítségen túl, ez volt a legkedvesebb: független lehetsz, bízom Benned, képes vagy vezetni s majd fenntartani is (természetesen öcsém szigorúan rögzítette a szabályokat, amit a fiaim be is tartottak – bár volt, hogy a nagypapa besegített).

Idén kedves családtagunk sajátkészítésű gyöngysorai vezették a listát, amik szinte varázslatosan illenek a megajándékozottakhoz, és átsugárzik rajtuk a szeretet.

A kicsi ajándékok kivételesen kedvesek. Barátnőim ajándékai a lakás egy-egy pontjába úgy illeszkednek, mintha mindig ott lettek volna. Egy meghitt családi fotó, egy fát díszítő kislánnyal ékesített, gyönyörű doboz, a kislány, aki mindig maradtam. Egy lábos-alátét, kedves mintával és kedvencem a saját készítésű, gyömbéres-citromos méz-keverék, mely felüdíti reggelente lelkemet és enyhíti köhögésemet.

A legkedvesebb ajándékunk mégis Ő, Jézus, aki legkisebb és legnagyobb tudott lenni egyszerre. Betölti szívünket, megszületik benne, minden Karácsonykor, ez a születés az igazi Ajándék.

Drága Testvérem, dédelgesd Őt szívedben, őrizd a karácsony, a születés melegét és sose feledd, vinned kell Őt másoknak!

„Akinek Krisztus ott lakik a szívében, az magában hordozza a mennyországot, bárhová is menjen” (C. Wesley)

Létrehozva 2015. január 6.