A civil életben működő vezetők és menedzserek a gyakran alkalmazott sztereotípiák szerint mindenhez közel vannak, csak a hithez, kereszténység nem. Ahogy sokszor tévedünk, ha sztereotípiákra hallgatunk, ez esetben is érdemes a dolgok mögé nézni.

Az Egyház társadalmi tanítása azért helyén kezeli ezt a kérdést, kiemelve a gazdasági vezetők szerepét, hangsúlyozva a felelősségüket az erkölcsi téren is: “Társadalmi nézőpontból központi jelentőségű a vállalkozók és menedzserek szerepe, mert ők olyan technikai, kereskedelmi, pénzügyi és kulturális kapcsolatok kötelékeiben dolgoznak, amelyek a modern vállalkozói valóság ismertetőjegyei. Abból a tényből következően, hogy az üzemi döntések a vállalkozói tevékenység folyvást növekvő komplexitása miatt összekapcsolódó hatások, nem pusztán gazdasági, hanem egyben társadalmi hatások sokféleségét hozzák magukkal; a vállalkozói és vezetői felelősségviselés megköveteli, túl a szakadatlan szakmai modernizáción, az erkölcsi mozzanatok folyamatos tudatosítását is, aminek az ezen a területen tevékenykedőket személyes döntéseikben vezetniük kell.” (Az Egyház társadalmi tanításának kompendiuma, 344-es bekezdés)

Persze kereszténységet hitelesen megélő vezetőnek lenni​ ​nem könnyű feladat, ahogyan hiteles keresztény lét is önmagában kihívást jelent. Van​,​ akinek magától adódó tehetsége van ehhez, a többieknek sokat kell oda figyelni és tanulni, gyakorolni kell. Hiszen​,​ ha olyan egyszerűnek tűnő dolgot, mint a futás​,​ is gyakorolják, akkor vezetés is hasonlóan sok gyakorlást, tanulást igényel. Ehhez sok jó forrás is rendelkezésünkre áll. Persze a legfontosabb számunkra Jézus Krisztus példája: “Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja juhaiért.” (Jn. 10. 11.) Az illusztrációra használt kép is ezt mutatja: a Hajdúdorogi Görögkatolikus Székesegyház püspöki trónusának képe, mely időről időre emlékeztet a vezetői példára.

A vezetést kihívásként ​meg​élőként keresem azokat a lehetőségeket én is, ahol van lehetőség arra, hogy keresztény szempontú megközelítéssel találkozzak. Október elején voltam egy a protestáns testvérek által szervezett GLS konferencián. Itt többek között Henry Cloud
és Patrick Lencioni ( Magyarországon ismert könyve a Kell egy csapat) előadását lehetett meghallgatni. Henry Cloud vezetői halálspirálból és abból való kitörésről beszélt, hangsúlyozva, hogy azonosítanunk kell, hogy mikor vagyunk véglegesnek, személyesnek, visszafordíthatlannak tűnő szituációban. Az örvényből úgy tudunk kijönni, ha kapcsolataink javítjuk felismerve azt, hogy a rossz ellentéte nem a jó, hanem a szeretet Határok a vezetés szolgálatában című könyv részletesen tárgyalja ezt a megközelítést). Patrick Lencioni pedig arról beszélt, hogy hogyan veszítsük el legjobb embereinket. Persze ne veszítsük el a legjobb embereinket, de ha a munka amit biztosítunk azt az érzést adja kollégáinknak, hogy az jelentéktelen, irreleváns, személytelen​ ​és eredménytelen, akkor ne csodálkozzunk ha elveszítjük az embereinket (itt találhatjuk az összefoglalót). Mindezen gondolatok nemcsak civil, de egyházi vezetőknek is fontosak.

Az írás elolvasható itt.

Létrehozva 2015. január 4.