Fr. Szilveszter blogján találtam az alábbi hivatkozást, melyet örömmel osztok meg az olvasóval. A szerk.

A vasárnap ünnepléséről beszélgettünk Andrásfalvy János szalézi szerzetessel.

Megéleződik az ünnepben a lélek?

Don Bosco azt mondja, „az ünnep megszentelése meghozza az áldást a hét minden napjára”.  Az ünnepben a lélek erőt kap, amit kívülről nem látnak az emberek. Még a vasárnap dolgozni kényszerülő buszsofőr, a kórházi ápolónő is annak tudatában teszi a feladatát, hogy ez különleges nap, melyért kiemelt fizetés jár. Tudják, ilyenkor pihenésre lenne joguk. Nagyon fontos, hogy az ember ne feledje a vasárnap jelentőségét, hogy ez a nap számára ne folyjon össze szürke masszában a hét többi részével. Az Anyaszentegyház a kényszer, a kényelem hatására elhajló emberi természetet megerősíti, és előírja számára a vasárnap megszentelését a szentmisével.

Felgyorsult, fogyasztásra törekvő világunkban a vasárnap megszentelését elváró egyházunk támadások céltáblájává válik.

Úgy gondolom, hatalmas ajándék számunkra, hogy az Egyház ebben a társadalmi hagyományokat feloldó világban ragaszkodik a vasárnaphoz. Nálunk is meggyöngült a vasárnap tisztelete, hatalmas tömegeket érint az elvilágiasodás. Az Egyházat valóban sok támadás éri, hogy parancsuralmi rendszerben működik, de azt gondolom, vannak olyan dolgok, amelyek nem működnek csak lelkesedésből.

Mindemellett megmosolyogtató, hogyha valaki „parancsuralmi” rendszerről szól az Egyház vasárnapi miselátogatási parancsát illetően, amikor az Egyház nem tudja és nem is akarja büntetni ennek a parancsnak megszegőit. Szociológiai tények is megalapozzák a kereszténységben kialakult munka-pihenés rendjének szükségességét, melyet hosszú hagyomány alakított ki.

A Egyház azáltal, hogy ragaszkodik a vasárnaphoz, keresztény társadalmat tart fenn, és őrzi az emberi méltóságot. Érdemes megnézni, mit eredményeztek az olyan törekvések, melyek beleavatkoztak ebbe a rendbe. A francia forradalom a köztársasági naptár bevezetésével egy hónapot három tíznapos dekádra osztott. Tíznaponta adott egy szünnapot. Nem tudott fennmaradni, az ember megsínyli, ha nincs számára erőforrás és rendszeres töltekezés.

Dies Domini  címmel (1998-ban jelent meg) II. János Pál pápa írt a vasárnapról egy apostoli levelet, amely remekül összeszedi az érveket, hogy miért válik az ember javára a vasárnap megszentelése. A vasárnap megtartásának parancsa egyeseknek olyan, mint mikor egy édesanya erélyesen beszól a szobában egy órája a képernyőt bűvölő csemetéjének, hogy már ideje volna kimennie egyet focizni a többi lurkóval. Van, aki duzzog, vagy süketnek tetteti magát, és nem mozdul, de igazában csak magának árt.

Az interjó elolvasható itt.

Létrehozva 2014. augusztus 25.