„Ne hasonuljatok a világhoz, hanem gondolkodástokban megújulva alakuljatok át…” (Róm 12,2a)

Anyaságom kezdetén kétségbeesetten kutattam „a képlet” után. Tényleg azt hittem, létezik ilyen, amit ha betartok, nagyszerű gyermekeket nevelek majd. És nagyon sokan voltak, akik azzal kérkedtek, hogy ismerik a képletet:

„Üvegből etesd, és sose engedd, hogy az ágyadban aludjon.”

„Szoptasd 3 éves koráig, és hagyd, hogy köztetek aludjon, mert szüksége van a biztonságra alvás közben.”

„Eszedbe ne jusson óvodába küldeni. Tönkreteszi a szociális fejlődését.”

„Azonnal küldd őket óvodába – elengedhetetlen a jó szociális érzék kialakulásához.”

„A TV hasznos.”

„A TV ártalmas.”

„Jó, ha 5 éves korára megtanul olvasni.”

„Hagyni kell, hogy a saját ritmusában tanuljon olvasni. Ha erőlteted, elveszed a kedvét a könyvektől.”

„Ha veszekednek, lépj közbe, és mutasd meg, hogyan kell megoldani a konfliktust.”

„Hagyd, hogy intézzék el egymás között!”

„Légy készenlétben a gyermekeid számára a nap 24 órájában a hét minden napján.”

„Ne legyél helikopter-anyuka. Hagyj teret a gyermekeidnek, hogy felfedezhessék önmagukat, ne lebegj állandóan felettük.”

Tiszta csoda, hogy mi anyukák nem csavarodunk be a rengeteg ellentmondásos információ és tanács között. Anyaságom első öt éve abban a biztos tudatban telt, hogy végleg elrontottam a gyermekeimet. Nem mintha nem igyekeztem volna. Összegyűjtöttem minden létező információmorzsát, csakhogy megfejtsem „a képletet”.

Most elárulom nektek. A gyermekeim 15 és 26 év között vannak, és a legjobb tanácsom a képlettel kapcsolatban az, hogy: nincs ilyen.

Nincs tökéletes gyermeknevelési módszer. Ami működik egyik gyereknél, nem biztos, hogy működik a másiknál. A tökéletesnek tűnő algoritmus, mely szerint az egyik család él, lehet, hogy tönkrevágja a másik családot.

Nem arra teremtettek bennünket, hogy képletek szerint éljünk. Nem a képleteket kell követnünk, hanem Jézust. Igen. És ez éppúgy érvényes a gyermeknevelésre, mint életünk bármely más aspektusára. Arra teremtettünk, hogy kövessük Jézus útmutatását a házasságban, a munkában, a szolgálatban, a közösségeinkben, a barátságainkban, a mindenünkben.

A Róm 12,2-ben Pál apostol erélyesen figyelmeztet: „Ne hasonuljatok a világhoz, hanem gondolkodástokban megújulva alakuljatok át, hogy felismerjétek, mi az Isten akarata, mi a helyes, mi a kedves előtte és mi a tökéletes.”

Nem az a dolgunk, hogy robotként kövessük a világ képleteit. Az a dolgunk, hogy azzá az egyedi személyiséggé váljunk, akit Isten megálmodott, hogy elvégezzük a feladatokat, amiket nekünk szánt. Gyakorlat szintjén hogy fest ez? Úgy, hogy van egy egyszerű emberke, aki alázatosan elismeri, hogy nem tudja, milyen az élet, és ezért nagy szüksége van Jézusra. Nem csak spirituális szinten. Ez az emberke minden téren igényli Jézus jelenlétét. Bárhol jár, bármit csinál, egész nap azt hallod, hogy szíve mélyéből fohászkodik Jézushoz: „mutasd meg, kérlek, mit kell tennem…, mutasd meg, hogy kell csinálnom…, mutasd meg, merre induljak…”

Eközben elereszti a képleteket, amikkel mások bombázzák, és bátran átadja magát a mögötte felhangzó szelíd hang vezetésének: „Ez a helyes út, ezen járjatok!” (Iz 30,21).

Uram, segíts, kérlek, hogy Téged, és csak Téged kövesselek, ne az előregyártott képleteket. Segíts felismernem, hogy mindenekelőtt Rád van szükségem ma is. Jézus nevében, Ámen.

(forrás: lelekerosito.hu)

Létrehozva 2014. július 6.