Az irányt tévesztett etika

A tekintélyes üzleti lapban, a Wall Street Journal-ban egy cikk a következő címet kapta: „Mit ér egy etika kurzuson kapott jeles?” A cikk arról számolt be, hogyan próbálnak a vezető üzleti iskolák gátat szabni a csalások áradatának az üzleti és szakmai világban. Az újságcikk szerint számos különböző etikai képzés megvitatására került sor.

A cikk elsősorban arra fókuszált, “hogyan” kell etikát tanítani és olyan  kérdésekkel  foglalkozott,  hogy vajon az önálló etikai kurzusok jobb megoldásnak számítanak, vagy minden kurzusban meg kellene jelennie bizonyos mértékű etikai képzésnek. Más szóval, mi a leghatásosabb módszer? 

Jóllehet  a  cikket  nagyon érdekfeszítőnek találtam, azonban a legnagyobb megdöbbenést az váltotta ki bennem, ami kimaradt a cikkből. Egyetlen utalás sem történt arra, hogy pontosan “milyen” morális kötelességeket kellene oktatni. Azaz az etikai normák és gyakorlatok milyen forrásait használjuk az etikai útmutatásokhoz?
A  néhai  Charles  Colson,  aki  politikai  karrierje  során  meghasonlott  és  Jézus  Krisztus  követőjévé  vált, erőteljesen  támogatta  a  bibliai  alapelvek  kiterjesztését  az  élet  minden  területére,  évekkel  ezelőtt  már hivatkozott az etika oktatásával próbálkozók dilemmájára. Eszébe jutott egy adományozó, aki 2 millió dollárt ajánlott  fel  egy  vezető  amerikai  egyetem  üzleti  iskolája  számára  abból  a  célból,  hogy  egy  etika  tanszéket hozzanak létre. Az egyetem karja, mivel elszántan tagadta a morális alapigazságok létét, hogyan is vállalhatta volna  fel  az  etika  oktatását?  Ennek  következtében  a  nagyra  becsült  üzleti  iskola  elutasította  a  nagyvonalú adományt és úgy határozott, hogy nem tanítanak etikát.

Ha a vezető oktatási intézmények és üzleti iskolák sem képesek megegyezni abban, mi a jó és a rossz, akkor  miért  meglepő,  hogy  a  mai  üzletemberek  és  vezetők  úgy  viselkednek,  mint  a  kormányukat  vesztett hajók? Üzletemberként  és  vállalkozók,  vezetők  üzleti  tanácsadójaként  azt  tapasztaltam,  hogy  az  etika oktatásának  nem  kellene  problémát  jelentenie.  Számos  ember,  akivel  együttdolgozom,  a  Bibliára  a
bölcsességek tárházaként és az üzleti élet lényegre törő, etikus útmutatójaként tekint. Úgy hisszük, hogy Isten az életre és munkára vonatkozóan abszolút igazságokat jelentett ki, és ha betartjuk őket, az mindenki számára előnyös.

Ez már évezredek óta így működik. Mózes, akit az Isten választott a zsidók vezetőjének, vezette be az első etikai  kódexet.  Mózes  5.  könyvében  azt olvassuk:  „Most pedig, Izráel, hallgass azokra a rendelkezésekre és döntésekre, amelyekre tanítalak benneteket, és cselekedjetek azok szerint…” (Mózes ötödik könyve 4,1)
Ezeket a törvényeket és rendelkezéseket nem korlátként, hanem sokkal inkább egy korrekt, másokra is figyelő  életvezetés  biztosítékaként, ösztönzéseként  kaptuk,  amelyek  minden  érintett  legjavát  szolgálják. Valójában  még  az  Isten  választott  népe,  Izráel,  sem  tartotta  be  a  törvényeket  következetesen.  Ennek eredményeképp  azt  olvassuk  a  Bírák  könyvében:  „mindenki  azt  csinálta,  amit  jónak  látott”  (Bírák  könyve 21,25). Nem hasonlít ez egy mai munkahelyhez?

Azt  nem  remélhetjük,  hogy  teljesen  eltűnik  a  kapzsiság  és  a  korrupció.  Mindig lesznek olyanok, akik a mások kárára keresik a saját boldogulásukat. Azonban ez nem csökkenti egy szilárd alapokon álló etikai oktatás szükségességét és fontosságát az üzleti életbe belépő vagy már jelenleg is ott dolgozó emberek számára. Azt javaslom, hogy az etikaoktatást a Bibliában leírtak szerint az Isten törvényére alapozzuk.

Forrás: Monday Manna -A KEVE Társaság a CBMC International és az Europartners társszervezete

Létrehozva 2014. június 26.