Ismeretlen, szép szerelmem, valahol, tõlem távol, vagy talán mellettem lélegzel, élsz…
De arcod vonásait nem ismerem, sem az életedet szövõ ujjakat és fonalat.
Semmit sem tudok, míg csak te magad meg nem mutatod az életvásznadat létrehozó fonalat és csomókat.

Ismeretlen, szép szerelmem, szeretném, hogy ma este gondolj rám, én meg rád gondolok,
Nem valami aranyozott álomban, ott nem én vagyok,
Hanem türelmetlen szíved által elfogadott hosszú éjszakában,
Mert én is létezem, IGAZI vagyok, nem kell engem kitalálnod, nehogy eltorzíts.

Ismeretlen, szép szerelmem, arcod nélkül is szeretlek,
Most teljes erõmbõl érted akarok gazdagodni, hogy majd téged gazdagíthassalak,
Szüntelenül gyakorlom magam az adásban, s kerülöm, hogy megszerezzek valamit,
Mert amikor majd megjelensz, s szemem vonzásodba kerül,
Nem akarlak majd tolvaj módjára elragadni, hanem felajánlott kincsként befogadni,
Mert a kincs TE leszel, magadat fogod ajándékozni.

A vers elolvasható itt.

Létrehozva 2014. április 7.