Részlet

“Bár minden korosztályban megtalálhatók a lézengő, soha semmiért egy lépést sem tevő, éppen ezért soha, semmit el nem érő emberek, a legtragikusabb számomra mégis az, ha ilyen fiatalokat látok.

És itt most nem is a tinikre gondolok leginkább, hiszen náluk a lustaság majdhogynem életkori sajátosság, hanem a húszas, harmincas korosztályra, akik teljesen jól elvannak a maguk kis életterében, szépen elbulizgatnak, elszórakoznak anya és apa pénzén, semmiféle felelősséget nem vállalva, semmit nem kockáztatva. (Vagy éppen gyorsan megszabadulnak egy korai házasság kötöttségeitől, hogy aztán újra belevessék magukat az otthagyott “szabadság” mámorába. Tragikomikus ilyen képeket nézegetni az interneten. Mintha valami rosszul sikerült amerikai gagyit vetítenének.)

Pedig úgy nem jutunk egyről a kettőre, hogy nem dolgozunk, nem izzadunk meg a sikerért! Úgy nem lesz valaki sikeres felnőtt (értsd: boldog, megelégedett, helyén lévő, nem stresszes, ideges, mindig másokat hibáztató), ha nem fektet energiát a tanulásba, a munkába, ha nem mer kilépni a megszokott életteréből. Akarsz valaki lenni? Akarsz valamit elérni az életben? Mozdulj meg, tűzz ki célokat, dolgozz meg értük keményen, és légy kitartó!”

Az írás elolvasható itt.

Létrehozva 2014. január 4.