Az Egyesült Államokban szeptember első hétfőjét a „Munka Ünnepe”-ként tartják számon. Az ünnep célja, hogy ilyenkor mindenki megálljon egy pillanatra és végiggondolja annak a sok nőnek és férfinak a szorgalmas fáradozását, akik minden képességüket és tehetségüket latba vetették, hogy másokat szolgáljanak, és előrébb vigyék az ország ügyét nemzedékről nemzedékre.

A statisztikák azonban sajnos egyre inkább azt mutatják, hogy az emberek döntő többsége elégedetlen a munkájával. Egyes tanulmányok szerint ez a csoport az aktív dolgozók mintegy 70 százalékát teszi ki, és ami még  ennél  is  megdöbbentőbb:  sokan  nemcsak  hogy  elégedetlenek,  hanem  egyenesen  utálják  napi  szinten végzendő feladataikat.
A  Biblia  azt  tanítja,  hogy  Isten  szándéka  nem  ez  volt  –  ezt  már  a  kezdeteknél  láthatjuk.  Mózes  első könyvében ez hangzik el az ember teremtésekor: „Akkor ezt mondta Isten: Alkossunk embert a képmásunkra, hozzánk hasonlóvá: uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, az állatokon, az egész földön… Nektek adok az egész föld színén minden maghozó növényt, és minden fát, amelynek maghozó gyümölcse van: mindez legyen a ti eledeletek” (Mózes első könyve 1,26-30).
Azonban az ember elbukása után az Isten által az embernek rendelt munka nehéz lett: „…legyen a föld átkozott miattad, fáradsággal élj belőle egész életedben! Tövist és bogáncsot hajt neked,… Arcod verejtékével eszed a kenyeret…”(Mózes első könyve 3,17-19).

Ezek a részek rámutatnak, hogy Isten egy olyan munkát álmodott meg nekünk, amit érdemes és könnyű elvégezni, és ami kielégítő az ember számára. A bűn miatt azonban – az emberiség ellene való lázadása miatt – a munka nehéz, frusztráló és olykor gyötrelmes lett. Mindezek után hogyan tehetjük túl magukat a munka ilyenfajta értelmezésén („a szükséges rossz”), és hogyan nyerheti el az eredeti célját (élvezetes és értelmes)?

Úgy tűnik, ennek egyik legjobb módja az, ha a munkánkat  újra  odaszánjuk  Istennek,  és  Tőle  kérjük,  hogy  áldja  meg  azt.  Törekedjünk  rá,  hogy  munkahelyi feladatainkat  felelősségteljesen,  Isten  törvényeihez  és  normáihoz  igazítva  végezzük.  Íme,  néhány  alapelv, amely segíthet ebben.

Istennek tedd! Hajlamosak vagyunk arra, hogy munkánkat saját kedvünkre, vagy esetleg a feletteseink megelégedésére végezzük. Bár önmagában ezek egyike sem rossz, fő célunk mégis az kell, hogy legyen, hogy Isten kedvét lelje benne és mindez Őt dicsőítse. „Amit tesztek, jó lélekkel végezzétek úgy, mint az Úrnak, és nem  úgy,  mint  az  embereknek,  tudván,  hogy  ti  viszonzásul  megkapjátok  az  Úrtól  az  örökséget;  az  Úr Krisztusnak szolgáljatok tehát” (Kolosséiakhoz írt levél 3,23-24).

Ismerd  el:  a  munkád  Istentől  van.  Az,  hogy  hol  dolgozol,  és  milyen  munkát  végzel,  nem  csupán  egy véletlen  baleset.  Ő  helyezett  téged  oda,  ahol  vagy,  hogy  azt  tedd,  amit  rád  bízott  a  tervei  megvalósulása érdekében. „Nincs hát jobb dolog, mint ha az ember eszik, iszik, és jól él fáradságos munkájából. De beláttam, hogy Isten kezéből jön ez is. Mert ugyan ki ehetik, és ki lehet vígan nála nélkül? Mert annak az embernek, akit Ő jónak talál, bölcsességet, tudást és örömöt ad…” (Prédikátor könyve 2,24-26).
A  munkád  legyen  az  a  talapzat,  amelyről  Istenre  mutatsz.  Van-e  jobb  módja  annak,  minthogy  Isten jelenlétét  és  valóságosságát  a  munkánkon  keresztül  mutassuk  meg  másoknak?  A  munkahelyi  viselkedésünk adhatja a legjobb jogalapot arra, hogy beszéljünk Róla másoknak. „…és legyetek készen mindenkor számot adni mindenkinek,  aki  számon  kéri  tőletek  a  bennetek  élő  reménységet.  Ezt  pedig  szelíden  és  tisztelettudóan,  jó lelkiismerettel tegyétek” (Péter első levele 3,15-16).

Forrás: Monday Manna

A KEVE Társaság a CBMC International és az Europartners társszervezete

Létrehozva 2013. november 11.