Tegyük magasra a mércét, legyünk igényesek, ne az átlagot kövessük, hanem a legjobbakat – üzeni a fiataloknak Papp Miklós a Nagymarosi Ifjúsági Találkozó főelőadója. Ha a fiatalok látnak jó elitet, akkor el lehet őket varázsolni: akik maguk is elhivatottak, azok képesek az igényes életre elhívni – így a morálteológus.

A nagymarosi találkozóra írt levélben a döntéshozatallal foglalkozik. Milyen fontos döntéseket kell a fiataloknak meghozni? 

A legfontosabb döntésük, hogy elköteleződjenek egy értékrend mellett – miután megérezték meghívottságukat. Hívhatjuk hitnek, világnézetnek, értékrendnek, ugyanazt jelenti: kialakítom a magam világlátását. Ez az alap, mert ennek fényében fogok dönteni például a pályaválasztásról, e szerint alakítom a diákszerelmeimet és később a házasságomat. Ebben a korban az a feladat, hogy elkezdjék csiszolni gondolkodásmódjukat a fiatalok. 

Készek erre a fiatalok?

Ha az ember beszélget velük, kérdezi őket, megnyílnak, és kiderül, sokat töprengenek. A gondolkodásmódjáról mindenki szívesen beszél. Izgalmas folyamat indul el eközben. A legtöbbet a gondolatainkkal vagyunk együtt, magában mindenki beszél. A fiatalok tele vannak gondolatokkal. Azt nagyon szeretik, ha az ember nem kiosztja őket, rájuk kényszerítve egy gondolkodásmódot, hanem kíváncsi az ő gondolataikra. Arról szívesen beszélnek. És a fiatalok elvarázsolhatók. Ha látnak egy Kolumbusz Kristófot, aki hajózik előttük a nehéz vizeken, ha látnak jó elitet, akkor a fiatalokat el lehet varázsolni, hogy ők is arra menjenek. Az a nagyon nagy feladat, hogy az elitet, az elhivatottakat az Egyházban találják meg.

Mit nevez jó elitnek?

Elitnek lenni nem beképzeltség, nem elitizmust hirdetünk. Krisztus azt mondja, hogy legyünk só és világosság a világ számára. Ezt hívom én elitnek. Ez a lét szolgálatra kötelez, elitnek lenni szolgálat. Azt jelenti, előre, új utak felé megyünk. Merünk kemények lenni, merünk kockáztatni. Látom, mennyi a válás körülöttünk, én mégis azt vallom: a házasság szentség. Ha mindenki lop, én akkor is hiszem, jó becsületesnek lenni. Az ember mer a kusza világban a kor szelleme ellenére másként élni, gondolkodni. Ez az elit. Előre haladva, kockáztat, kitart. Hátra tekintve, a többiek felé, akik nem tudják tartani a tempót, meghívó, támogató, semmiképpen nem lenéző, kioktató. Az egyik barátom hasonlata jól mutatja, mi az elit. Megyek előre a sűrűben a bozótvágóval, közben dobálom hátra a cukrot, erre gyertek! A fiatalnak létfontosságú, hogy jó elitet találjon. Nyilván nem a celebeket, akiket a világ a képe elé tol. Olyan embereket, akik lettek valakik a szakmájukban, erős a hitük, jó házasságot élnek, igaz szerzetesek. Tegyük magasra a mércét, legyünk igényesek, ne az átlagot kövessük, hanem a legjobbakat.

A Magyar Kurír interjú elolvasható itt.

Létrehozva 2013. október 14.