„Véleményed szerint Dávid atyádat akarja megtisztelni, azért küld hozzád vigasztalókat? Nem inkább azért jöttek a szolgái, hogy az országot szemügyre vegyék, elpusztítsák és kikémleljék?” 1Krón 19,3b

Szépiaárnyalat vonja be napsütötte arcát a tengerparton. Ugyanez módosítja a tegnap esti vacsoráról készült fotót, meg még a dívány előtt szundikáló kiskutya képét is.

Bárhova nézek, Instagramon, Facwebookon, Twitteren Tumblr-on sárgás-barna szűrővel szerkesztett fényképeket látok – a régies hangulat végett. Értékelem a művészi törekvéseket, de hova tűntek a ragyogó, élő színek? Miért fedi be a sápadtsárga szín egy édes kisgyermek tiszta kék tekintetét, s mutatja őt másnak, mint amilyen valójában?  Vagy veszi el a rózsaszínben és narancssárgában pompázó napnyugta csodáját, s alakítja át valamivé, ami más, mint az eredeti látvány?

Én is használok néha szépiát a fotók szerkesztésénél. De már igyekszem a dolgokat olyannak látni, amilyenek. Nem csak fényképen, a valóságban is.

Túl sokáig színeztem át mindent saját képzeletem, hangulatom, ötleteim szerint, épp mint a férfiak az 1Krón 19-ben. Mert ugye, mi történt? Dávid király kedvességből elküldött néhány embert egy szomszéd királyhoz, hogy kifejezze együttérzését édesapja halála fölötti fájdalmában. Mikor ennek a királynak az emberei meglátták Dávid közeledő küldötteit, a legrosszabbra gondoltak. A 3. versből kiderül, mit mondtak a királyuknak: „Véleményed szerint Dávid atyádat akarja megtisztelni, azért küld hozzád vigasztalókat? Nem inkább azért jöttek a szolgái, hogy az országot szemügyre vegyék, elpusztítsák és kikémleljék?”

Gyanakvásukból, feltételezéseikből kiindulva ellenségként fogadták Dávid embereit, és ez háborúhoz vezetett a két ország között – mindez azért, mert a király emberei Dávidot előnytelen, hamis árnyalattal színezték át.

Ha őszinte akarok lenni, be kell vallanom, én is hajlamos vagyok erre.

Amikor a férjem azt mondja, sárgarépa helyett inkább brokkolit kér, levonom a következtetést, hogy valójában azt akarja mondani, nem tudok finom sárgarépát készíteni. Nem főzök úgy, mint Julia Child, s ez a feltételezett tüske tovább gyengíti önbizalmamat. Feltételezésem az érzelmek egész lavináját indítja el bennem, s mielőtt észrevenném, kitör a belső háború a képzelet és a valóság között. Meg kell tanulnom, hogy ne keressek férjem megjegyzései mögött hátsó gondolatot, hanem vegyem őket annak, amik, minden ráaggatott feltételezés nélkül.

Másutt is előfordul, nemcsak odahaza. Elér hozzánk a híre egy összejövetelnek, amit közösségünk egy tagja rendez, s amire minket nem hívott meg. Könnyen levonjuk a következtetést, hogy valamiért neheztel ránk, nem szeret minket. Elhúzódunk tőle, megszakad a kapcsolatunk. Hajlamosak vagyunk a háta mögött kibeszélni a többiekkel, akik szintén nem voltak hivatalosak a partira, s ezzel szakadást idézünk elő. Pedig valójában csak egy bensőséges vacsoráról volt szó, ami akkor lehet az, ami, ha csak néhányan vesznek részt rajta a legszűkebb baráti körből. A rosszindulatú feltételezések helyett – hogy az illető fennhordja az orrát -, inkább lépjünk hátra, s lássuk annak, ami: szűkkörű összejövetelnek, nem közösségi alkalomnak.

Nagyon könnyű feltételezésekkel beárnyékolni mások valódi szándékait. Egyedül Isten tudhatja, mit gondol az illető. Ha mi is szeretnénk tudni, kérdezzünk rá, és tegyük félre a mögöttes szándékról szóló képzelődéseinket, amik az igazság elé falként tornyosulnak (2Kor 10,5). Ahelyett, hogy könnyen megsértődünk, lépjünk túl a vélt vagy valós sérelmeken, s próbáljuk visszaállítani a harmóniát (Péld 19,11).

A negatív feltételezések szinte mindig háborúhoz vezetnek: háborúhoz másokkal vagy önmagunkkal. Határozzuk el, hogy mindig a legjobbat hisszük a legrosszabb feltételezése helyett. És más szűrőt használunk ezentúl: Isten Igéjének a szűrőjét. Akkor a kék újra kék lesz, nem sárgított!

Uram, segíts, hogy ne tegyek hozzá magamban ahhoz, amit hallottam. Ha kérdéseim vannak, adj ajkamra szavakat, hogy megfelelően kérdezzek a tisztánlátás végett. Így foglak, Uram, mindenben Téged megdicsőíteni. Jézus nevében, Ámen. 

(forrás: lelekerosito.hu)

Létrehozva 2013. augusztus 19.