„Szavad fáklya a lábam elé, világosság az utamon.” Zsolt 119,105

Vidám lakodalmi vendégsereg ünnepelte az ifjú párt azon a jókedvbe, gyertyafénybe burkolt estén. Táncolt a menyasszony az édesapjával, a vőlegény az édesanyjával. Gyönyörködő tekintetek követték őket az egész teremből.

Aztán a táncparkettre kerültek más, ifjú és idősebb párok is. Néhány ütem után a DJ bekiáltotta: „Hagyják el a táncteret azok, akik egy éven belül házasodtak össze!” Pár perccel később le kellett menniük azoknak, akik 5 éven belül házasodtak össze. És így tovább, a 10, 20, 30 éven belüliek következtek. Míg mi tovább táncoltunk a férjemmel, körülnéztem, milyen kevesen vagyunk már a színen. „40 év!” – kiáltotta a DJ a még parketten maradt három párnak.

Mikor a szám véget ért, barátaink és az ő már fiatal felnőtt gyermekeik meg a mi fiunk körbevettek minket, gratuláltak, vállon veregettek. „Milyen romantikus – mi a titok, ami együtt tartott titeket?” Nem ért váratlanul a kérdés, de mosolyognom kellett idealizmusukon, amivel a házasságra tekintettek.

Romantikus? Nem igazán. Közös éveinket a félreértések miatt hullatott sok-sok könnyel jellemezném. Önzés. Magány. Kemény, nehéz idők és érzelmek, amiken átnyomakodtam anélkül, hogy érteném őket. Fájó szavak. Próbára tevő pillanatok. Rengeteg alkalom a kompromisszumkötésre. Makacsok vagyunk – mindketten! Ahogy a vállam fölött visszatekintek az elmúlt 42 évre, tudom, hogy ami valójában együtt tartott minket, az Isten volt és az Ő Igéjének ereje.

Amikor kritizálni akartam a férjemet valós és képzelt támadásai miatt, azt olvastam, hogy a szeretet nem tartja számon a rosszat (1Kor 13,5).

Amikor magányos voltam, azt olvastam, hogy Isten velem van (Szof 3,17).

Amikor úgy véltem, igazam van, a férjem meg téved, azt olvastam, ne gondoljak túl sokat magamról (Róm 12,2-4).

Amikor a munka, a feladatok, kötelességek mókuskereke kiszikkasztott, és vadóc lelkem valami többre vágyott ennél, azt olvastam, hogy ha az Úrra támaszkodom, általa bármit elviselek, bármin túljutok (Fil 4,13).

A házasság olyan, mint egy háromszög. Közelebb akarsz kerülni a férjedhez? Kerülj közelebb Istenhez! Ahogy mindketten felfelé nyújtóztok, nemcsak Istenhez juttok közelebb, hanem egymáshoz is. Ha olyan házasságban élsz, ahol a férjed nem akar közeledni Istenhez, te akkor is tarts ki ebben. Benne meg fogod találni a támaszt, a szeretetet, a reményt, amire a szíved áhítozik.

Réges-régen, fiatal menyasszony koromban, idősebb asszonyokat kérdezgettem, tőlük kértem tanácsot. Kaptam is sokfélét. Tegyem állandóan érdekessé, szórakoztatóvá a házasságunkat, éljük meg kalandként az egészet. „Az élet ajándék” – mondta édesanyám. „Ne hagyd, hogy a nap lenyugodjék a haragod fölött” – osztotta meg velem apám a bölcsességét. „Ismerd meg a férjedet” – biztatott egy barátnőm. Az, hogy megértettem a férjem személyiségét és szeretetnyelvét, sokat segített a konfliktuskezelésben, az elfogadásban.

Egy pillanatig sem haboznék megosztani ezeket a bölcsességeket újdonsült házaspárokkal. De mi a LEGJOBB házassági tanács, amit megtanultam az évek során? Hogy a legnagyszerűbb házassági tanácsadó és vezető Isten és az Ő Igéje.

Lehet nehéz a házasság, de könnyebbé válik, ha több időt töltünk Isten igazságaira figyelve, és kevesebbet férjünk hiányosságaira fókuszálva.

Kezdjük el mától: forduljunk a Bibliához jó házassági tanácsért, köszönjük meg Istennek a férjünket, és adjunk hálát az Úrnak az Ő bölcsességéért.

Mennyei Atyám, egyedül Te vagy tökéletes. Segíts, hogy tekintetemet Rajtad tartsam. Tudom, hogy senkivel sem könnyű mindhalálig együtt élni. Segíts, kérlek, minden nap visszafognom bíráló gondolataimat. Taníts meg, hogy férjemet a Te szemeddel lássam. Jézus nevében kérlek, Ámen.

(forrás: lelekerosito.hu)

Létrehozva 2013. augusztus 7.