Jogász ismerősömtől gyakran megkapom a mondatot, mikor dühöngök valami égbekiáltó igazságtalanság miatt, hogy a bíróság már régen nem igazságot, csak jogot szolgáltat. Sorolni lehetne a képtelenebbnél képtelenebb helyzeteket, mikor gazemberek megússzák, mert jól használják a törvényi/szabályozási kiskapukat. 

Vagy éppen a másik végről is szembesülünk esetekkel, amikor valami jó dolgot szeretne valaki kivitelezni, de elveszik az engedélyek, előírások és hivatalok útvesztőjében. Az már csak hab a tortán, mikor talán a jog és az igazság fedi egymást egy hosszú pereskedési folyamat végén, de addigra már nincs mit végrehajtani, addigra az illető teljesen „elszegényedett”, csődöt jelent. Olyan jól tudják ezt egyesek eljátszani, hogy az embernek még a végén összeszorul a szíve, és gyűjtést rendez a szerencsétlenül járt egykori milliomos megsegítésére.

A forgatókönyv adott. Szorul a hurok, le kell papírozni, hogy semmi sem a felelősségre vonható illetőé. Legyen a nagymamáé, a kutyáé, a macskáé, a meg sem született gyereké stb., a papír mindent elbír. Aztán hajtsák be rajta az adósságot, ha tudják. S ha van forgatókönyv, mely már x-szer működött, miért ne peregne le újabb és újabb szereplőkkel ugyanaz a film.

A reposzt.hu írása elolvasható itt.

Létrehozva 2013. augusztus 1.