Schanda Balázs egyetemi tanár, a PPKE Állam és Jogtudományi Karának dékánja, és Varga Zsolt András egyetemi tanár (PPKE) reflexiója a Tavares-jelentésre

Az elmúlt napokban a hazai közbeszéd egyik állandó témája az Európai Parlamentnek az alapvető jogok magyarországi helyzetéről és gyakorlatáról készült jelentése – az ún. Tavares-jelentés – volt. A jelentés igen erőteljes kritikát fogalmaz meg Magyarországgal szemben.

Katolikusként nyilván minden kritikát komolyan kell vennünk és figyelmesen kell hallgatnunk. Egyházunk tanítása szerint természetünk bűnre hajló, ennek tudatában mindenkor készen kell állnunk arra, hogy szembesüljünk esetleges hibáinkkal, sőt, akkor sem vonhatjuk meg öntelen vállunkat, ha helyesen viselkedtünk, mások mégis hibaként érzékelik tetteinket vagy szavainkat. A szeretet parancsa emellett arra is kötelez, hogy az igaztalan vádakra ne indulattal, ellenségesen válaszoljunk. Jogászként a kritikával vagy váddal szemben szintén világos a követendő magatartásunk: meg kell vizsgálnunk, hogy a vád jogos-e és tényszerű-e.

A Tavares-jelentés a katolikus jogászt, aki a fentiek szerint próbál eljárni, nehéz helyzet elé állítja, mert már a Magyarországra vonatkozó legelső mondata is igaztalan és bántó. Bántó, mert Magyarországot „volt kommunista országnak” nevezi, holott a kommunista uralom nem tette Magyarországot kommunista országgá. Magyarország köztudomásúan nem önszántából volt története néhány évtizedében „kommunista”. Bántó, mert valószínűleg minden ország történetében voltan dicstelen időszakok, mégsem szokás azokat volt fasiszta, volt náci, volt diktatórikus, országoknak nevezni, miután népük – nyomban, amint erre lehetősége volt – letért az ilyen útról. Igaztalan, mert Magyarország állítólagos hibáit annak fényében értékeli, hogy elsőként csatlakoztunk az emberi jogok európai védelmének rendszeréhez és az Európai Unió alapdokumentumát – az ún. Lisszaboni szerződést – elsőként erősítettük meg, vagyis azt a látszatot kelti, mintha egy korábbi helyes gyakorlatot feladtunk volna, így még az érdemünkként elismert lépéseinket is a vád részévé teszi. Igaztalan, mert az állítólagos tévútra térésünket Magyarország „sok száz éves történelmének” távlatában értelmezi.

Az írás elolvasható itt.

Létrehozva 2013. július 10.