Az elmúlt év során több jelentős dokumentum jelent meg a Vatikánban: enciklika, apostoli buzdítás, motu proprio, levél, üzenet, „válasz”, hittani jegyzék. A pápa és a Római Kúria hivatalai által kibocsátott megnyilatkozásokat és dokumentumokat műfaj, tartalom és forma szerint is lehet osztályozni. A műfaj megjelölését maguk az iratok tartalmazzák, hivatalos nyelvük általában a latin, és rendszerint kezdő szavaik alapján tartják őket számon. Hogy mikor melyik típust alkalmazzák, azt tartalmuk, címzetti körük és a bennük tárgyalt ügy jelentősége szabja meg.

Enciklika

Az enciklika (litterae encyclicae – epistula encyclica) egy meghatározott témát feldolgozó körlevelet jelent. Korai időktől fogva alkalmazott műfaj, ám az elnevezés a XVIII. század közepe óta használatos. A pápai tanítóhivatal rendes megnyilatkozásainak tipikus műfaja, általában hittani természetű kérdéseket tárgyal, esetleg téves nézeteket ítél el, vagy iránymutatást nyújt a lelkipásztori gyakorlat és a hitélet számára. Tartalma alapján lehet hittani, buzdító vagy megemlékező jellegű (mint XII. Piusz 1956-os magyar vonatkozású enciklikái). Megjelöli a tárgya mellett a címzettek körét is (például: „XVI. Benedek pápa Deus caritas est kezdetű enciklikája a püspököknek, a papoknak és diakónusoknak, az Istennek szentelt személyeknek és minden krisztushívőnek a keresztény szeretetről”). Az egész egyházhoz intézettet latinul litterae encyclicae, a szűkebb körnek címzettet epistula encyclica névvel jelölik.

Apostoli buzdítás

A szinódus utáni apostoli buzdítás (adhortatio apostolica postsynodalis) jellegét és formáját tekintve nagyban hasonlít az enciklikához. A különbség valójában annyi, hogy emez a püspöki szinódus ülése által megfogalmazott javaslatok alapján fejti ki az egyház tanítását – ezért viseli a „szinódus utáni” jelzőt (például a 2005. októberi szinódust követően 2007-ben kiadott Sacramentum caritatis). Vázlatát a Püspöki Szinódus Állandó Főtitkárságának Tanácsa készíti elő a pápa számára. Témája, miként a szinódusé általában, a hit és erkölcs épségének védelmével és erősítésével, az egyházi fegyelem megtartásával és megszilárdításával, továbbá az egyháznak a világban való tevékenységével kapcsolatos (vö. CIC 342. kán.).

Apostoli levél

A magyar apostoli levél megnevezés két önálló műfajt jelöl. Az epistula apostolica tanító és megemlékező jellegű dokumentum. Többnyire évfordulók megünneplése végett intézi a pápa egy vagy több címzetthez (például Erdő Péter bíboroshoz Árpád-házi Szent Erzsébet születésének 800. évfordulóján, 2007. május 27-én), és benne az adott kérdéshez fűződő egyházi tanítást fejti ki.

A litterae apostolicae (tulajdonképpen „apostoli irat”) általában egyházkormányzati rendelkezést tartalmazó közigazgatási aktus. Többek között boldoggá avatás, basilica minor cím adományozása vagy pápai követi kinevezés esetében alkalmazzák (például XVI. Benedek 2006. szeptember 23-i levele Angelo Sodano bíboroshoz, az 1956-os megemlékezésekre küldött pápai legátushoz).

Egyszerűbb formában kiállított, viaszpecsétes változatát nevezték régen brévének (litterae apostolicae in forma brevis). Ólompecsétes változata a bulla (litterae apostolicae sub plumbo datae), ami ma is a jelentősebb és ünnepélyesebb aktusok írásba foglalására szolgál: például szentév meghirdetésére vagy fontosabb kinevezésekre. Manapság mindkét változat bélyegzővel készül, ám megtartják hagyományos ábrájukat: a brévére a pápa magánpecsétjén, azaz ún. halászgyűrűn szereplő, hálóját kivető Szent Péter, a bullára pedig Péter és Pál apostolok feje, valamint mindkettőre a pápa neve kerül.

A teljes cikk elolvasható itt.

Létrehozva 2024. december 1.