Szabad-e csúnyán beszélni? Valamikor egyértelmű volt a válasz: nem! Még akkor sem, ha néhányan vagy nagyon sokan csúnyán beszélnek. Ma ugyanerre a kérdésre nem egyértelmű a válasz, mert csúnya, azaz trágár szavak tömkelege került be a közbeszédbe.

Ezt megelőzően az irodalom, az úgynevezett modern, már feszegette a nyelv határait. A posztmodern megfejelte annyival, hogy a szöveg önmagában érvényes voltát hirdetve, felmentette a közmegegyezés(es erkölcs) szabályai alól. S ma már nehéz után menni, hogy a tyúk volt-e előbb vagy a tojás, azaz a köznyelv jutott „fel” a Parnasszusra, vagy a mondatfaragók süllyedtek „le” a hétköznapiság mocsarába?

Kétségtelen, hogy a magyar nyelv hétköznapi szókészlete az egyik leggyalázatosabb az Európában használt nyelvek közül. Egy Marosvásárhelyről származó orvos mesélte, az volt egyik legnagyobb szívfájdalma, hogy a Vásárhelyre költöző románok kevés szót tanultak meg a magyarból, legelsőnek ezek közül azt, hogy „b…meg”. És a folyékony román szöveg közé ékelték a magyar indulatszót, ami hiányzott a nyelvükből. Ezek voltunk mi magyarok, a b…megek népe – mondta keserűen. Megdöbbentett látlelete.

Az írás elolvasható itt.

Létrehozva 2013. május 21.