“Bátorság az, amikor valami olyat teszünk, ami mások szerint nem lehetséges…” Nicholas Vujicic neve és életének története futótűzként terjedt szét a világban, hiszen kevesen vannak, akik hasonlóan reménytelenül kezdték az életüket. A végtagok nélkül született, most harmincéves fiatalember mégis bebizonyította: mindig van értelme az életnek. Az ünnepelt motivációs tréner csak azért is boldog. Nick tavaly februárban megnősült és gyönyörű malajziai feleségével első gyermeküket várják.

Nick születésének napja nem a megszokott örömteli pillanatokról szólt. Nemcsak a szüleit, de a jelenlévő kórházi személyzetet is óriási sokként érte a torzszülött látványa, mert a terhesség ideje alatt semmilyen probléma nem merült fel. Nick édesanyja első megdöbbenésében azt kérte, hogy vigyék el tőle a kisbabát – így kezdődött az élete a ma már világszerte rendkívüli népszerű Nick Vujicicnak, aki saját történetével és személyiségével emberek millióit inspirálja. A szeme sarkában állandóan megbúvó mosolyt és kiapadhatatlan humorát az emberek általában csodálkozva fogadják és rendre felteszik a kérdést: hogyan tud egy ember ennyire örülni az extrém korlátok közé szorított életének? Majd ő elmondja… 

Ha végignézünk eddigi életed történetén, nyugodtan kijelenthetjük, hogy többet elértél, mint sokan mások, akik nálad idősebbek, no meg szerencsésebbek, mert nekik nem kell nap mint nap megküzdeniük a saját testükkel is. Honnan van ez a páratlan életerőd?

Az életerő forrása sokféle formában rendelkezésünkre áll, de én inkább a bátorságot tartom a legfontosabbnak, különösen amikor különféle csapásokon kell átverekedni magunkat. Kurázsi kell ahhoz, hogy merjük megpróbálni, de elbukni is. A bátorság az, amikor valami olyat teszünk, ami mások szerint nem lehetséges. Ennek a bátorságnak köszönhetően ma már tudom, hogy csak akkor tudhatom meg, mi mindenre vagyok képes, ha azt meg is próbálom. 

Hogyan és mikor élted meg, hogy te más vagy, mint a többi gyerek? Fájdalmas volt a felismerés, az ezzel való szembesülés? 

Addig nem éreztem olyan nagy dolognak azt, hogy hiányoznak végtagjaim, amíg nem szembesültem az iskolai attrocitásokkal. Az iskolában a társaim folytonos ugratása és a rám irányuló, túlságosan nagy, számomra egyre kínosabbá, kellemetlenebbé váló figyelmük ébresztett rá arra, hogy én más vagyok. Ezután a magam gyerekes módján elkezdtem magam összehasonlítgatni a többiekkel és azt kívántam, bárcsak más életem lenne. 

A kezdeti idők nem lehettek egyszerűek a szüleid számára sem, és nyilvánvalóan neked még nagyobb volt a kihívás. Hogyan láttad magad és a lehetőségeid gyerekként? 

Sokat köszönhetek annak, hogy otthon olyan szeretetteljes légkörben nőhettem fel, ahol folyamatosan igaz és bátorító szavakkal, tettekkel táplálták a szívem. Nagyon sokat bíztattak, hogy ne foglalkozzak azzal, amit mások mondanak vagy tesznek. Belém csepegtették azt az igazságot, hogy az én értékem nem attól függ, hogyan nézek ki vagy mit tehetnék meg, hanem az a legfontosabb, ki vagyok én valójában. Integritás, türelem, bölcsesség és lelkesedés – ezek azok a dolgok, amik az alapját képezték annak, hogy ki lettem. Kerestem az utakat, hogy a barátaim számára hasznos lehessek. Rájöttem, ha meghallgatom őket, akkor olyan módon is képes vagyok adni, ahogy esetleg mások nem is gondolnák. 

Mit jelent számodra a szenvedés? 

Egy rossz nap többet tud tanítani, mint egy jobb. Sokszor előfordul, hogy amikor egy új dolgot először próbálunk ki, nem biztos, hogy eredményre jutunk és akár el is bukunk. De ahhoz bátorság kell, hogy bevállaljuk. Ugyanakkor mindig a hibák sorozata vezet el végül a sikerhez. Véleményem szerint a szenvedésnek két oldala van. Fájdalmasan szenvedhetsz egy körülmény vagy valaminek az elvesztése miatt, hiszen attól tartasz, hogy ezt nem lehet már megváltoztatni és a szenvedés örökké megmarad, pedig ez nem igaz, mert igenis megváltozik idővel. Ahogy ezt a saját életem példáján látom, a szenvedés által váltam azzá az emberré, aki valójában vagyok és pontosan látom, hogy még a legapróbb darabokra tört élet is a legcsodálatosabb formába változhat át akkor, ha képesek vagyunk adni még egy lehetőséget ezeknek a széthullott darabkáknak. 

Mik a legfontosabb dolgok a te értelmezésedben ahhoz, hogy szellemi-lelki-testi egyensúlyban élhessünk? 

Család, barátok és hit. Ne dolgozz túl sokat és túl keményen, ne pörögj állandóan! Foglald el magad inkább annak az értékelésével, amid van és azokkal, akik feltétel nélküli szeretettel körbevesznek téged. A gondolkodásunktól függ, hogy tudjuk, minden jó ajándék Istentől származik és mi köszönettel tartozunk a máért, tudva azt is, hogy a holnap nem garantált. A leggazdagabb életek többnyire nem azok, amelyek pénzzel vagy státusszal vannak megtöltve, hanem békével, szeretettel, reménnyel és egy egész életen át tartó megbocsátani tudással. 

Semmi nem állíthat meg, bármilyen sportot, még az extrémebb fajtákat is, amilyen a szörfözés vagy az ejtőernyőzés, mindent kipróbálsz. A fittséged sok ép embert is megszégyeníthet. Mindig ilyen könnyedén vetted a sportot vagy ehhez is egy nagy adag félelmet kellett leküzdened? 

Gyermekkorom óta mindig is részt akartam venni azokban a tevékenységekben, amikben mások is. Ha valami mégsem sikerült, akkor arra fókuszáltam, hogy mi az, amit meg tudok tenni és mik azok, amikért köszönettel tartozom, ahelyett, hogy depresszióba süllyedtem volna. De ha bármikor lehetőségem adódott arra, hogy azt tegyem, amit a többiek, mindig megtaláltam a módját annak, hogyan vegyek részt benne. A szüleim belém ágyazták azt, hogy ne féljek attól, hogy kipróbáljak dolgokat. Mondjuk most, hogy a gyermekünk már úton van az életünkbe, nem vagyok abban biztos, hogy újból ejtőernyőznék, de még így is nagyon sok kalandos dolgot fogunk kipróbálni a jövőben.

Gondoltál valaha arra, hogy művégtagokat szerezz be, ami esetleg megkönnyíthetné az életed? 

Hatévesen próbálkoztunk műkarokkal, de addig már mindent megtanultam, amit csak egyedül megtehetek. Nem is éreztem magam jól ezekkel a robotos karokkal mások előtt, ráadásul elég nehéz a viselésük. Ma már nincs szükségem karokra és megtanultam, hogyan lehetek ílymódon is elég független. 

Legendás nevettető vagy, szeretsz bárkit megviccelni. Kinek segít többet, hogy szinte mindent humorosra veszel: neked vagy inkább azoknak, akik először találkoznak veled? 

A humor egy nagyon fontos eszköz, amellyel könnyebbé tehetem azoknak az embereknek a dolgát, akik nem tudják, mit is várhatnak egy végtag nélküli előadótól. Lehet, hogy ők egy nehéz, unalmas és szomorú történetre számítanak egy komoly és mosolytalan tanártól. De amint megtapasztalják a humoromat, rögtön felvillanyozódnak és kinyílik a szívük az üzenetemre. A humor mindig segít, ha idegenekkel beszélgetek, ezzel megkönnyítem számukra a velem való kommunikációt, így sokkal fesztelenebbül kérdeznek tőlem. 

Többször hangoztattad korábban, hogy fiatal korodban nem számítottál arra, hogy valaha lehetőséged lesz megnősülni és lám, tavaly ez is valóra vált. Teljessé vált így az életed? 

Igen és méghozzá olyan mértékben, amit szavakkal nem is tudok leírni. A szerelem ereje hihetetlen és én áldottnak érzem magam, hogy Kanae jelenlétével is bátorít az élet hullámvölgyein. Most hirtelen nagyon sok minden történt, házasság, házvásárlás, gyermekvállalás – ezek óriási dolgok néhány hónap leforgása alatt. Életem leggyönyörűbb napja volt az esküvőnk, amikor is hallhattam Kanae életre szóló szerelmi fogadalmát. 

Az eredeti végzettséged szerint pénzügyi szakember vagy, ámbár ennek ellenére úgy döntöttél, hogy inkább motivációs előadóként éled napjaid. Újabban azonban kiprobáltad magad énekesként, valamint színészként is. Kicsoda valójában Nick Vujicic? 

Bármi is legyen, bármit is teszek, akár könyvet írok, éneklek, előadást tartok, vagy rövid filmekben színészkedek, mindig az vezérel, hogy különböző formákban megjelenítsem a reményt, amivel szeretném azokat megérinteni, akik már elveszítették . Nick Vujicic valójában egy egyszerű ember, rengeteg elhivatottsággal.

Nicholas James Vujicic

Nick Vujicic szerb emigráns szülők gyermekeként született az ausztráliai Brisbane-ben, 1982. december 4-én. Édesanyja, Dushku betegápoló, édesapja, Boris pedig lelkész. Két testvére van. Születésekor derült csak ki, hogy tetra-amelia szindrómában szenved. Bal lába helyén csupán két lábujj van, amelyek segítségével ma már tud boldogulni a mindennapokban (ír, gépel, használja a számítógépet, fésülködik, fogat mos és borotválkozik). Nyolcévesen depressziós lett, tízévesen öngyilkosságot kísérelt meg: megpróbálta belefojtani magát a fürdőkádba. Tizenöt éves korában elolvasta János evangéliumának 9. fejezetét, amelyben Jézus Krisztus találkozik egy születése óta vak emberrel. Az embereknek azon kérdésére, miért született így ez az ember, Jézus azt feleli: azért, hogy nyilvánvalóvá váljanak rajta keresztül Isten tettei. „Ítélet végett jöttem a világra, hogy akik nem látnak, lássanak, és akik látnak, vakok legyenek.” 17 éves korában kezdett prédikációkat és előadásokat tartani iskolákban és egyházi rendezvényeken. Mára a világ minden táján tart telt házas előadásokat tart, létrehozta saját nonprofit szervezetét (Life Without Limbs), könyveket jelentet meg és filmeket forgat. Kaliforniában él feleségével, Kanae Miyaharával.

(Megjelent a Boldogság Magazinban)

Létrehozva 2013. április 25.