Magyarország utolsó hercegprímásának, a „fehér vértanúnak”, diktatúrák és forradalmak áldozata születésének 120 éves évfordulóját ünnepeljük 2012-ben.

Aki ez alkalomból veszi a fáradtságot és elolvas publicisztikákat, köteteket, talán még elmegy megemlékezésekre, előadásokat hallgat, a főpap tárgyait nézi áhítattal üvegvitrinekben, talán hiányt érez majd, hogy Mindszenty József hangját nem hallotta még sohasem. Mindszenty hangját – mostani tudásunk szerint – hangfelvételen csak hercegprímásként rögzítették, 1945 után különböző alkalmakkor, leginkább vagy akkor, amikor szentbeszédet mondott, vagy amikor interjút adott.

A Szent István Társulat, a Magyar Rádióval együttműködve 2012-ben egy dupla CD-s válogatást jelentetett meg Mindszenty József hercegprímás hangfelvételeiből, amelyeket a Magyar Rádió archívuma őriz, leginkább megörökölve korábbi magyar emigráns adók (BBC magyar osztálya, Amerika Hangja) anyagait. A megjelent hanganyag mindenképpen hiánypótló, még hasonló sem jelent meg korábban itthon, a kezdeményezés és az erőfeszítés így méltányolandó.

Nem olyan régen magam is több napon keresztül kutathattam a Magyar Rádióban a fellelhető Mindszenty hanganyagokat, ez alapján elmondhatom, hogy a két CD-s válogatás majdnem a teljes készletet tartalmazza, egy lelkiismeretes, de sajnos nem teljes válogatás. A válogatást Szigeti László, az Új Ember munkatársa készítette (sajnálatos, hogy neve lemaradt a kiadványról), az átvezető zenés narrációk pedig Bőzsöny Ferenc jól ismert hangján hallhatóak, ezzel valóban egy „archív rádiós” hangulatot áraszt így magából a két cédényi dokumentumanyag.

Mindszenty két legismertebb rádiós hanganyaga rajta van természetesen a kiadványon, az 1956. november 1-i jelentkező beszéde, és a november 3-i szózata a nemzethez. Mindszenty ezeknek a beszédeknek köszönheti lényegében „1956-os hírnevét”, legfőképpen a mai napig sokféleképpen értelmezett november 3-i beszédének, ami azért is szép teljesítmény a mártír főpaptól, mert mindösszesen 4-5 napot volt szabad a szabadságharc napjaiban (Mindszenty nem fogadta el, hogy 1956 forradalom volt, ahogyan azt az itteni beszédében is, többek között kifejti).

E mellett az első CD tartalmaz – meglehetősen rossz hangminőségben – két beszédet 1947-ből, melyeket a bíboros kanadai, illetve az USA-ban tartott útja során mondott el 1947-ben, amikor Wachon kanadai érsek hívta meg, az ottawai székesegyház száz éves jubileuma alkalmából tartandó Szűz Mária-ünnepségekre, illetve Mária-kongresszusra (innen vette a példát a bíboros a magyarországi Boldogasszony Évére is, amelyben közel öt millió ember mozdított meg a materialista világrend ellen 1947-48-ban).

A kiadvány mind a két beszédre, mint kanadaiakra hivatkozik, meglehet a „houstoni (vagy hustoni, ahogyan jelölték az archívumban) beszéd” pontos helyszíne nem tisztázott és lehet, hogy ezt már az USA-ban mondta el a bíboros (a teljes felvételen beszél „egy ismeretlen egyházi személy” is, aki Amerikáról beszél, amikor a magyar főpapot üdvözli, ez nincsen rajta a CD-n).

Hosszabb anyag a főpap koncepciós perében, az utolsó szó jogán elmondott beszéde (majdnem tizenöt perc), amely leginkább a hangsúlyai, és nem szigorúan ellenőrzött tartalma miatt fontos. A MR archívuma őriz egy olyan, az Amerika Hangja rádió által leközölt anyagot is 1951-ből (!), amely megemlékezik a mártír bíborosról, sok részlettel a perből, nemcsak az utolsó beszédből. Talán ezt, vagy több anyagot a per hanganyagából, még hasznos lett volna idevágni, tekintettel például Olthy (vagy Olti) Miklós tanácsvezető bíró kimért, kegyetlen stílusára és Mindszenty alázatosan korrekt válaszaira (a tartalom ugye, meglehetősen adott volt ekkor, hogy úgy mondjuk).

Két üzenet is szerepel még az első CD-n 1973-ból, mind a kettő emigráns magyarokhoz szól lényegében, az egyik Kanadáról, a hála szavaival, míg a másik az ohiói magyarokhoz, példázatokkal színesítve. Mindszenty komolyan gondolta a missziós és pasztorációs feladatait az emigrációban is, erre szép példa ez a két beszéd.

A kiadvány igazi gyöngyszeme lehetne a híres Rentoul-interjú teljes hangfelvételének a közlése, amely azonban nem történt meg hiánytalanul. Rentoul (született: Galló) Ferenc 1972-ben készített egy nagyhatású interjút a BBC-nek, amely azért volt nagyon fontos akkor, mert 1956 óta nem adott ilyet a bíboros senkinek sem, utána sem nagyon. Az interjút többször leadták az emigráns magyar rádiók, itthon is lehetett fogni, nyomtatásban megjelentette a Listener is, több mint életjel volt akkoriban (halála előtt Rentoul ezért nevezte pályafutása csúcsának ezt az interjút).

A CD-n ez az interjú egy többszörösen megcsonkított verzióban szerepel sajnos, hiányzik Rentoul informatív bevezetője, és magának az interjúnak a 80%-a is – meglehet ez megvan a MR archívumában, azonban itt egy vágott verzió került közlésre, amely így nem hordozza az eredeti súlyát, értékét.

A két cédés kiadványnak a legjobb anyagai a második CD-n vannak, Mindszenty legszebb, hanganyagként fennmaradt szentbeszédét hallhatjuk itt, amelyet a Westminster székesegyházban (ahová John Carmel Heenan püspök hívta meg) mondott el 1973-ban. Zengzetes, retorikailag, technikailag is tökéletes a beszéd, ez adja vissza igazán azt, amelyet szinte mindig csak leírásban hallhattunk Mindszentyvel kapcsolatosan; kimért, mondatról-mondatra megfontoltan araszoló, súlyos, veretes, ugyanakkor mégis nagyon közérthető beszédet mondott híveinek, amelynek hallgatása önmagában is élmény és lelki táplálék ma is.

Mindszentynek ezt a beszédét – hála a kiváló akusztikának, és a rögzítési minőségnek – többször is érdemes meghallgatni, ha el akarunk merülni a főpap igazi személyiségében, ahogyan a kortársai tisztelték és szerették, vagy éppen amiért tartottak tőle ellenségei.

Mindszenty sajtótájékoztatót tartott a frankfurti könyvvásáron 1974-ben, az újságírók és az utókor nagy szerencséjére a főpap, halála előtt egy évvel, nagyon közlékenynek bizonyult és több – akkoriban talán kellemetlennek számító kérdésre is válaszolt. Mindszenty ebben a vágott (milyen jó lenne a vágatlan verziót is megszerezni és kiadni) anyagban támogatja és értékesnek tartja a földalatti magyar egyházat, és elítéli az akkori itthoni „szolga egyházat”. Ezzel kapcsolatosan többször hangsúlyozza örök alapelvét is; a kommunizmusban az egyházüldözés megavalósuló gyakorlat, amely a „bolsevik elméletükből fakad”, ezért természetes a „bolsevik püspökakasztás” is és folyamatosan „alarmíroznak” az Egyház ellen.

Ez tartja úgy a hercegprímás, hogy a rendszer alapvetően „Isten- és emberellenes”. Ezért mondja meglehetősen vehemensen és nagy nyomatékkal itt a vatikáni engedékeny Ostpolitikkal kapcsolatosan Mindszenty; „Nem én vagyok az oka az Egyház támadásának, hanem ezek az elveik egyszerűen”. A vágott anyagban, immáron emigrációban is megerősíti alkotmányos-közjogi helyzetét, amelyre alapozza politikai szereplését; „én Magyarországon közjogi méltóság is voltam, nemzetemnek tartozom ezért felelősséggel”. Minden jel szerint a hercegprímásnak határozott elképzelései voltak szerepéről, amelyeket a Szentszékkel, de a világ nyilvánosságával is bátran közölt ekkor is. A sajtótájékoztató anyaga, az igazság mellett álló, megfontolt és bölcs főpapot mutatja meg nekünk, aki egyszerre nyílt és következetes is a média embereivel szemben, de kérlelhetetlen, ha az ellenfeleiről van szó.

Milyen Mindszentyt hallgatni, halála után majdnem négy évtizeddel? Először is megható, amelyet utána gyorsan a hála kellemes érzése is követ. Ha az embernek nem volt módja hallgatni ilyen sorsfordító „acélembert” életében, utólag egy új dimenzió nyílik ki előtte, amikor a szó valóra válik egy kicsit a szobájában, a lejátszónak köszönhetően. A második, harmadik újrahallgatásnál jön elő az, az élmény, amelyért érdemes Mindszentyt hallgatni ma is, az ember, a történelmi szerep, a pozíció és a méltatás ekkor ér össze egyetlen élménybe, hogy aztán mindenki megvonhassa magának az arányokat.

(Mindszenty szól – eredeti, archív hangfelvételek 2CD – Szent István Társulat – Magyar Rádió, 2012)

Forrás

Létrehozva 2013. április 17.