Egy kedves történetet osztok meg vele­tek a mosoly erejéről.

Egy kisfiú meg akarta ismeri Istent. Tudta, hogy hosszú út vezet odáig ezért megrakta kosarát mindenféle édesség­gel, üdítővel és útnak indult. Nemsokára egy Parkba ért, ahol meglátott egy idős asszonyt, aki egy padon ült, körülötte galambok voltak. Leült mellé, kinyitotta kosarát. Már éppen meg akarta inni az üdítőjét, amikor eszébe jutott, hogy meg­kínálja a nénit is az édességekkel. Az asszony hálásan elfogadta és rámosolygott

a kisfiúra. Mosolya olyan gyönyörű szép volt, hogy a kisfiú újra és újra megkínálta, hogy láthassa ezt a mosolyt. A gyerek el volt bűvölve. Naplementekor az elfáradt kisfiú felállt, hogy elmegy, de mielőtt há­tat fordított volna, odaszaladt a nénihez és megölelte őt. Amikor a gyermek haza­ért, a mamája meglepetten látta boldog­ságtól ragyogó arcát, és megkérdezte tőle:

– Kisfiam, mitől vagy ilyen boldog?

A kisfiú igy válaszolt:

– Ma Istennel uzsonnáztam!

És mielőtt a mamája szólhatott volna, hozzáfűzte:

– És tudod mit? Neki van a legszebb mo­solya, amit valaha láttam…

Az idős asszony is ragyogó arccal tért haza. A fia csodálkozva látta arcának bé­kességét, és megkérdezte:

– Mama, mit csináltál ma, amitől ilyen boldog vagy?

Az asszony válaszolt:

– Ma Istennel uzsonnáztam a park­ban! – és mielőtt a fia válaszolt volna, hozzátette:

– És tudod mit? Sokkal fiatalabb, mint gondoltam.

Valóban igy van ez, ha mi kedvességet, szeretetet sugárzunk a társaink felé, akkor kedvességet kapunk vissza és lát­ják rajtunk, hogy ISTEN GYERMEKEI VAGYUNK.

A mosolynak ereje van! Éljünk hát vele, és adjuk tovább ezt az erőt embertársa­inknak is!

Naum MirelIa

Forrás: Világposta, 2024. ősz

Létrehozva 2024. szeptember 30.