Ahogyan gyarapodik a föld lakossága, úgy növekszik az emberek magányossága! Furcsa ellentmondás, de így van! A tömbházak lakói bizonyíthatnák legjobban, hogy az egymás mellett élő emberek is lehetnek magányosak. Lehet-e emberi kapcsolatokat, barátságokat építeni – tehetnénk fel a kérdést? Egy bizonyos határig (ideig) talán lehet, de tartós emberi közösség nem jöhet létre, addig, amíg Istennel sincs rendezve kapcsolatunk.

„Hordozzátok egymás terhét, így teljesítitek Krisztus törvényét. Hiszen mindenkinek a maga terhét kell hordoznia.” (Gal 6,2 és 5.)

A fenti Galata levél idézetben két különös Ige van szinte egymás mellett. Ha valaki nem jártas az Ige olvasásában, azt: mondhatja: a Biblia ellentmond önmagának. Tudniillik az egyik sorban azt írja Pál apostol: “Hordozzátok egymás terhét, így teljesítitek Krisztus törvényét” – néhány sorral lejjebb pedig: “Mindenkinek a maga terhét kell hordoznia”. Az eredeti görög szöveg ismeretében azonnal feloldódik a látszólagos ellentmondás. Pál apostol az egymás terhét hordozásával kapcsolatban ezt a görög szót használja: barot, ami azt jelenti, Kívülről rám rakott teher, tehát kereszt. Egymás kereszt hordozásában segítsetek, tegyétek oda vállatokat, szíveteket a másik keresztje alá, ha az roskadozik, mert mindnyájunknak adatik ilyen cirénei Simon szolgálat – aki segített Jézus keresztjét hordozni.

Egy sorral lejjebb azonban Pál arra figyelmeztet, hogy ki-ki a maga terhét hordozza. Itt nem a barot szó áll, hanem egy ismerősen csengő kifejezés: porcion. Ki-ki hordozza csak a maga porcióját! Cirénei Simon segített Jézusnak a keresztet vinni, de a kereszten Jézus halt meg – bocsánat, hogy Vele kapcsolatban mondom – az az Ő „porciója” volt, és nem cirénei Simoné. Attól tartok, hogy mi néha igencsak félreértelmezzük a dolgot: a másik keresztje alól kicsúszunk, vigye csak ő maga a keresztjét; a magunk porcióját viszont szeretnénk odacsempészni a másik zsebébe, hátára, hogy vigye a feleségem, gyermekem, barátom, barátnőm.

Az írás elolvasható itt.

Létrehozva 2013. január 26.