Köszönet Sz. Ágnes testvérnek a fordításért.
(zenit.org) –  Hat évi fáradhatatlan kutatás, mely 76 000 oldalnyi eredeti anyagot dolgozott fel, valamint  szemtanúk sokrétű beszámolója és nemzetközi tudósok tanúságtétele alapján  

Gary Krupp meggyőződése, hogy XII. Piusz becsületének helyreállítása a végéhez közeledik.  
“Nem kétséges, hogy határozottan miénk a győzelem,” mondta Krupp a héten, amikor meglátogattam őt Rómában.  “Minden kutatás újabb gyémántot hoz a napvilágra. Hihetetlen, de nincs semmi, ami a másik oldalt igazolná, vádjaikat semmiféle dokumentum nem támasztja alá.” 

Krupp az alapítója  a “The Pave The Way Foundation” (kövezd ki az utat) nonprofit szervezetnek, mely át akarja hidalni a világ és a vallások közötti szakadékot, s köztudott, hogy a kezdetektől fogva egyik legelkötelezettebb védelmezője XII. Piusz pápa ügyének, a zsidó emberek mentésében mutatott hősiességének.
Krupp New York-ban nőtt fel zsidóként, akit nemzedékének tagjaihoz hasonlóan arra tanítottak, hogy gyűlölje a háborús idők pápáját, állítólagos antiszemitizmusa miatt, mert úgymond nem volt kész segíteni a zsidóknak a holokauszt idején. Megrendítő és ellenállhatatlan, hogy milyen haragra gerjed, amikor felfedezi, hogy mindez hazugság, és ahogyan kész tanúságot tenni az igazságról. 

Krupp és kutatócsoportja egyre több dokumentált tényt fedez fel annak bizonyítására, ami a  “Pave the Way” meggyőződése szerint cáfolhatatlan bizonyíték, hogy XII. Piusz  mindent megtett, amivel oltalmazhatta, védelmezhette a zsidókat a II. Világháború előtt, alatta és után. Mindezeket a dokumentumokat meg lehet tekinteni a szervezet honlapján.

A dokumentumok közül néhány rámutat, hogy XII. Piusz már 1917-ben állást foglalt a zsidó állam felállítása mellett.  További nagy felfedezése a Pave the Way Alapítványnak az a levél, amit Pacelli bíboros 1939-ben írt, amikor 200 ezer zsidónakakart vízumot szerezni, akik az un. Kristály-éjszaka után Németországban maradtak.

“Nem tudta megszerezni a vízumot, de megpróbálta”  mondja Krupp. S figyelembe kell azt is venni, hogy ezt nem Washington vagy London biztonságos helyéről próbálta intézni. Ellenséges erőktől, besúgóktól körülvéve több zsidót tudott megmenteni, mint a többi világi vezető együttvéve.   
További levelek bizonyítják, hogy unokaöccsén, Carlo Pacelli-n keresztül hogyan segített a római zsidóságnak elkerülni az elhurcolást 1943-ban, mintegy 12 ezer zsidónak lehetőséget adott arra, hogy oltalmat találjanak egyházi intézményekben, monostorokban, kolostorokban, és olasz katolikusok otthonaiban.

“Ezek az archivált anyagok megmutatják, hogy személyesen hogyan segített menteni a zsidókat” – mondja Krupp, és a maga szenvedélyes New York-i akcentusával teszi hozzá: antiszemiták nem tesznek ilyet.
Másik megrendítő felfedezés, hogy Hitler a  pápát nem csak el akarta rabolni.  A Pave the Way Alapítvány birtokában van annak a levélnek a másolata, melyet Piusz pápa a bíborosokhoz írt arra az esetre, ha meggyilkolnák, és utasításokat adott számukra, hogyan kormányozzák az Egyházat a számkivetésből.  Előkerült az a bizonyíték is, hogy a pápának és titkárának neve szerepelt azon a német listán, melyre az 1944 júliusi Hitler-ellenes összeesküvés résztvevőit jegyezték fel.

A Pave the Way Alapítvány átfésülte a New York Times és a Palestine Post számait  1939 -tól 1958-ig, hogy bármiféle zsidóellenességre utaló cikket, bizonyítékot találjon a Szentszékkel kapcsolatban. “Egyetlen egy negatív cikk sem került elő” -mondja Krupp, hozzátéve, hogy francia barátai pedig átfésülték a francia kommunista és szocialista újságokat, és hasonló eredményre jutottak. 

Krupp rátalált egy “fantasztikus levélre”, melyet az amerikai német nagykövet küldött Németországba 1939. március 3.-án, a pápaválasztás másnapján.  A nagykövet visszaemlékezik Pacelli bíborossal való találkozására 1937-ben, amikor meg akarta látogatni a sixtusi Kápolnát, de nem jutott oda, mert a Bíboros három teljes órát az irodájában tartotta, kérdezte és elmondta a véleményét a Nemzeti Szocializmusról és Hitlerről.

“A levélben ez áll: Hitler-ellenes beállítottsága eddig is ismert volt előttem,  de nem volt elképzelésem, hogy ez mennyire határozott. – idézi Krupp. Sokakhoz hasonlóan Krupp is meg van arról győződve, hogy Piusz hírneve áldozatul esett annak a szovjetek által kidolgozott félrevezető kampánynak – amelynek egyik eszköze volt a Helytartó c. színdarab –, melyet a pápa halála után indítottak. Igen széles körben játszották ezt a darabot, sőt ma is előadják Münchenben és amerikai egyetemeken, – ez egyébként külön ingerli Krupp-ot, hogy az egyetemi szabadságra hivatkozva adott erre engedélyt az egyetem dékánja.

Azért olyan kitartó Krupp az igazság feltárásának vágyában, mert erősen hiszi, hogy a történelemírásnak korrektnek kell lennie. “Az emberek halála a történelem,” – mondja, ezért olyan fontos, hogy mindenki tudomásul vegye, a történelem szakralitását, mert emberek ölhetik meg egymást történelmi tudatuk miatt.  Azt mondja, hogy a Piusz-ellenes történészek átírják a történelmet, és megérdemlik, hogy történész helyett hazugoknak nevezzék őket.

Krupp különösen méltatlankodik a római zsidó közösséggel és azokkal kapcsolatban, akik folyamatosan terjesztik a „Fekete legendát”, minden  ellentétes bizonyítékot semmibe véve.   “Az egész római zsidó közösség megveti XII. Piuszt, pedig néhány évvel korábban éppen ők állítottak egy emlékművet neki hálából, a megmentett életükért  – mondja Krupp. (Az 1946-ban állított emlékművet azóta eltávolították).

“Azért van levegő a tüdőtökben, mert Ő megmentette az életeteket  – mondja nekik, – s mégis megvetitek?”  Ez bűn. Zsidó bűn.  Krupp többször is kifejti, hogy a hálátlanság a zsidó jellem legnagyobb torzulása, hiszen a zsidó szó héber megfelelőjének töve a hála.

Krupp meggyőződése, hogy amelyik közösség kész áttekinteni e dokumentumokat, az meg fogja változtatni a véleményét.   “Aki elutasítja a dokumentumok és bizonyítékok áttekintését,  az balga.” – mondja.  “Különösen  ellenszenves ez a magatartás számomra akkor, ha ezt egy eleven, tevékeny közösség teszi – érvel Krupp.

Azt is mondja, hogy felfedezte, hogy XII. Piusz ellenségei a szélsőséges baloldali zsidókból és katolikusok közül kerülnek ki azzal a szándékkal, hogy lerombolják a pápa tekintélyét, aki a konzervatív és tradicionális egyház képviselője.
Mii a válasz azokra a rendszeres vádakra, melyeket ismételten hallunk? Krupp könnyedén megválaszolja. Miért nem vállalta Piusz a vértanúságot?  “Miért nem vállalta Patten generális, vagy Roosevelt?  Nem szabad elfelejteni, hogy a pápa egyszerre a Katolikus Egyház feje, és Vatikán állam vezetője. A lehető legrosszabb dolog lett volna, ha Piusz meghal, hiszen a halott nem lett volna képes megtenni azt a rengeteg jót, amit élve tett.”  
Másik vád, hogy nem közösítette ki a nácikat.   “Pedig kiközösítés alá estek! A német püspökök mindenkinek megmondták, hogy aki csatlakozik Hitler pártjához, aki Hitler egyenruháját hordja, zászlóját hordozza, kiközösítés alá esik, és nem részesülhet egyházi temetésben.”

A vádnak, hogy a háború után XII. Piusz segített volna náci bűnösöket Dél Amerikába menekülni, éppen az ellenkezője igaz, csak olvassák el erről Hudal püspök életrajzát, aki együttműködött Rómában a nácikkal.
Azzal is vádolják Piuszt, hogy felhatalmazást adott a zsidók, különösen a gyermekek erőszakos megkeresztelésére.   “Egyáltalán nem igaz. Az igazság az, hogy megtiltotta. Voltaktúlbuzgó apácák s mások, akik ezt megpróbálták, pedig ő megtiltotta. (bár keresztlevelek kiállítását engedélyezte).  Megtiltotta, mert mélyen szerette és tisztelte a judaizmust, és gyermekkori barátja volt az ortodox zsidó, Guido Mendes.”
Krupp megjegyzi, hogy sokak számára a II. Vatikáni Zsinat “Nostra Aetate” dokumentuma a fordulópont a a zsidó-katolikus kapcsolatban.”

Lehet vitatkozni arról, hogy  Krupp igen értékes fáradozása XII.Piusz hirnevének helyreállításáért elindult-e volna, ha nincs meg ez a dokumentum, de Krupp akkor kezdett el dolgozni Piusz ügyén, miután  pápai lovagrendi kitüntetést kapott a zsidó-keresztény ügyben folytatott tevékenységéért.

Tudni akartam, hogy eszébe jutott-e valaha, hogy katolikussá legyen?  “Nem, soha” – válaszolta.”Még ha egymillió dollárt is adna valaki, akkor sem. Én ez vagyok.  Az a dolgom, hogy zsidóként tegyem azt, amit teszek, s nem katolikusként.  
Krupp azt mondja: igen, szeretem és tisztelem az Egyházat, mert alaposan ismerem, és látom, hogy az egész világon nincs olyan szervezet, mely többet tenne az egészségügyért, a nevelésért, a szeretet-szolgálatért.   Nagy megtisztelésként fogadta el ebben az évben a doktori címet, éskitüntetést,  a St. Thomas Aquinas Egyetemen (Orangeburg, New York.)

“Sok testvérem van az Egyházban, de soha sem fogok áttérni, büszke vagyok arra, hogy zsidó vagyok, hiszem, hogy Isten ezt az utat adta nekem”.- mondja.

Forrás (angol nyelven)

Létrehozva 2012. június 26.