“Boldog, aki nem lát és mégis hisz” (Jn 20,29).

Még a legnagyobb szenteknek is voltak kísértéseik a hit terén. Még a legvallásosabb emberben is támad bizonytalanság és kétely: vajon csakugyan van-e Isten? Élt-e Jézus? Van-e lélek? Bizonyos fokig megérthetjük ezeket a kételyeket, hiszen olyan világban élünk, mely árasztja a hitetlenség atmoszféráját.

Azonban mindezek a kérdések egy dologban dőlnek el: igaz-e, hogy Jézus Krisztus föltámadt? Mert, ha igaz, akkor Isten a legfényesebben igazolta őt. Ha nem igaz, akkor viszont hiábavaló a mi hitünk! (vö. 1Kor 15,14) Tamás apostolnak az esete is így szolgál mindnyájunknak nagy okulásul. Kijelentése – “Hacsak nem látom…” – jó nekünk is, a hitetlen világ légkörében élő embernek is. Mert ellenségeink azt mondják, hogy Jézus kortársai nagyon hiszékeny emberek voltak, akik elhitték a feltámadás meséjét.

Lám, nem voltak hiszékenyek! Sőt a feltámadás tényének igazolása erősítette meg őket! Tamás apostol felkiáltása erre a bizonyság: “Én Uram, én Istenem!” Tanúság ez nekünk is arra, hogy felismerjük, hogy a hithez szabad ésszerű bizonyítékokat keresnünk, de nem szabad mindig újabb és újabb bizonyítékokat követelni. Bár sokan mondják, hogy akkor elhinnék, ha pont az ő szemük láttára történne ez a dolog. Aki nem fogadja el a leprások gyógyulását, Lázár föltámasztását, annak hiába tesz csodát Isten ma is. Jézus világosan megmondta példabeszédében: “… ha a holtak közül támad fel valaki, annak sem fognak hinni!” (Lk 16,31). Egyházunk nem a hiszékeny embereknek és a meséknek az egyháza. Akinek szívében kételyek kezdenek gyökerezni, annak komolyan gondolkodnia kell arról, hogy vajon imádkozik-e eleget, olvas-e hitet fejlesztő írásokat? Hiszen a hitnek is van lélektana, élettana, egészségtana. Egy ateista drámaíró (Henry Lavedon) mondta: “Kinevettem a vallásos hitet és azt hittem, hogy bölcs vagyok. De meg kell üzennem barátaimnak, hogy nem merek ateistaként meghalni… Örvendj lelkem, hogy megérhetted az órát, melyben térdre hullva mondhatod: Hiszek az egy Istenben!”

Az Úr ezt mondja Tamásnak: “Azért hiszel, mert látsz engem!” De mert az Úr tudja, hogy az ember a hitben is boldogságot keresi, ezért folytatja így: “Boldog, aki nem lát és mégis hisz!” Keressük így mi is a hitnek boldogságát.

(forrás:parochia.hu)

Létrehozva 2012. június 16.