„Új parancsot adok nektek: Szeressétek egymást! Amint én szerettelek benneteket, úgy szeressétek ti is egymást.” Jn 13,34

Ezt az sms-t kaptam: Nem érdekel, mennyi dolgod van, Suzie. Vegyél fel a naptáradba. Szükséged van rám.

A barátok gyakran az utolsó helyre kerülnek az életemben. Szüleimnek mostanában nagyobb szükségük van rám, mint régen. Gyermekeim, unokáim vannak három különböző államban. Igyekszem összeegyeztetni a szolgálatot, a kapcsolatokat, a mindennapi életet.
De igaza van a barátnőmnek. Szükségem van rá.
Nagyon szeretek vele beülni egy étterembe. Sokat nevetünk. Beszámolunk egymásnak az életünkről. Istenről is szoktunk beszélgetni. Mélyre ásunk, bonyolult kérdéseket feszegetünk, imádkozunk, bátorítjuk egymást.
Miért hagyom hát utolsó helyre csúszni a barátságot?
A Jn 13-ban Jézus megparancsolja tanítványainak, hogy szeressék egymást. Jézus nem dobálózott parancsokkal. Ez is egy ilyen ritka alkalom volt, mert tudott valamit, amit ők nem tudtak. Hogy szükségük van egymásra. Jézus nemsokára visszatér a mennybe. A szeretete örökre velük marad, de fizikai valója nem. És nehéz idők előtt álltak.
Üldöztetés.
Szenvedés.
Bántalmazások.
Ám még ennél is tovább ment. „Úgy szeressétek egymást, ahogy én szerettelek titeket.”
Hogyan tartották ezt be?
Mikor megtagadta Jézust, szeretett Megváltóját, Péter zokogva távozott a színről. El tudod képzelni, mit érezhetett?
Úgy szeretni Pétert, ahogy Jézus szerette, azt jelenti, hogy a barátai nem haragudtak meg rá. Azzal vigasztalták, hogy Jézus szereti, és megbocsát neki. A kegyelemről, az irgalomról beszéltek hozzá.
C.S. Lewis, az író és professzor, mondta: „A barátságra nincs szükség, ahogy a filozófiára vagy a művészetre sincs… Nincs létfenntartó értéke. Inkább egyike azon dolgoknak, amik értéket adnak az életbenmaradásnak.”
Senki sem várja el tőlünk, hogy magányosan éljük meg hitünket. Isten és a barátság nem csak szórakozás. Szükség van rájuk. Jó időben – rossz időben. Akkor is, amikor látjuk magunk előtt a célt, és akkor is, amikor nem.
Lehet, most azt gondolod, neked nincs olyan barátnőd, aki sms-eket küld, vagy aki néha felhív, és szeretnéd, ha lenne. Ha így áll a helyzet, miért nem imádkozol érte, miért nem kéred meg Istent, mutasson rá egy ismerősödre, akinek szüksége van rá, hogy valaki most felé nyúljon. Néha először olyan barátokká kell lennünk, amilyenre mi magunk vágyunk, gyakran ez az első lépés egy olyan barátság felé, amire szükségünk van.
Ma megígértem magamnak valamit. Foglalkozni fogok ezzel az ajándékkal, amit barátságnak hívunk. Hetente, havonta beiktatok egy együtt ebédelést, de legalább egy beszélgetést. Épp befejeztem a válasz sms-t: Nem érdekel, mennyi dolgom van. Egyezzünk meg egy időpontban. Szükségem van rád.

Uram, köszönöm neked a barátnőmet. Annyira túlszervezem az életemet, hogy ő mindig a sor végére kerül. Adj, kérlek, bölcsességet, hogy táplálni tudjam életemnek ezt az oldalát. Segíts, hogy úgy szeressem a barátnőmet, ahogy te szeretsz engem. Jézus nevében, Ámen.

(forrás: eszmelkedesek.blogspot.com)

Létrehozva 2012. június 5.