„Viseljétek el egymást szeretettel. Törekedjetek rá, hogy a béke kötelékével fenntartsátok a lelki egységet.” Ef 4, 2b-3

A barátsággal kapcsolatos egyik legbölcsebb tanácsot a lányomtól kaptam. Kamaszodott, abban a korban volt, amikor – emlékszel – minden elbizonytalanodik benned, dühöngenek a hormonok, a legjobb barátnőd egyik napról a másikra legnagyobb ellenségeddé válik. Gyönyörűséges.

Egyik délután kisírt szemmel szállt be mellém a kocsiba. Megvárta, míg kigördülünk a parkolóból, s szabadjára engedte a könnyeit.

„Nehéz napod volt?” – kérdeztem.

„Szörnyű” – válaszolta.

Lehalkítottam a rádiót, megvártam, míg a piroshoz érünk, s rátettem a kezem az övére. „Szeretnéd elmondani?”.

„Nem” – suttogta, és elfordítva a fejét, kinézett az ablakon. Egész este csak járkált a házban szótlanul. Akárhányszor próbáltam megtörni a hallgatását, a máskor oly beszédes gyermekem nem nyílt meg. Másnap reggel nagy meglepetésemre széles mosollyal szaladt le az emeletről.

„Hahó! – üdvözöltem. – Boldognak látszol!” – s közben föleresztettem egy hálaadó fohászt azért a valamiért, ami így megváltoztatta a lányom hangulatát. „Anyu – szólt fensőbbséggel -, rájöttem valamire a barátsággal kapcsolatban. Minden barátban van jó is meg rossz is. Olyan, mint egy árucsomag. El kell döntened, hajlandó vagy-e az egészet – a csatolt áruval együtt – elfogadni.”

Milyen bölcs és milyen igaz.

A barátok olyanok mint amikor egy megrendelt áru mellé valami mást is csatolnak, s vagy elfogadod az egészet, vagy lemondhatsz arról, amit venni szeretnél. Meg van olyan barátság is, amelyik lejár. Csak egy időre szól. Előfordul, hogy foglalkoznunk kell a kellemetlen csatolt áruval, ha harcolni akarunk a barátságunkért.

Nemrég egy félreértés miatt összezörrentünk egyik barátnőmmel, akit nagyon szeretek és tisztelek. Félreértés. Megbántottság. Idegesség. Énem egy része el akart távolodni, nem akart foglalkozni a sebbel. De ahogy imádkoztam róla, rájöttem, hogy ez a barátnőm is olyan, mint egy árucsomag. Nagyon értékelem a kitartását, a lelkesedését, ahogy beleveti magát a munkába. De aki ennyire feladatorientált, kevésbé tud az érzelmekre figyelni, kevésbé veszi észre, ha vét egy kapcsolat ellen. Ez a két dolog együtt jár benne, ha az egyiket szeretem, el kell fogadnom a másikat is.

Ha őszinte vagyok, be kell látnom, hogy én is olyan vagyok, mint egy árucsomag. Van bennem jó is, és van bennem rossz is. Néha kiborító tud lenni, néha én is kiborító vagyok. Mind a ketten sárosak vagyunk, igyekszünk lemosni magunkról a piszkot, de tudjuk jól, hogy máskor is bele fogunk lépni a pocsolyába barátságunk ösvényén haladva. Úgy döntöttünk, megéri.

Uram, köszönöm neked a barátságokat. Tudom, van köztük olyan, ami élethosszig tart, van, amelyik időszakos. Segíts, hogy szelíd és alázatos legyek, türelmes és megértő, s viseljem el őket szeretetben. Jézus nevében, Ámen.

(Forrás: lelekerosito.hu)

Létrehozva 2012. április 23.