“Mi talán nem értjük meg, de elkövetkezik az az idő, amikor az ötezer éves európai kultúra felett Dzsingisz kán kései seregei tombolnak. Üszköt vetnek Reimsre, a párizsi Notre-Dame-ra, a bécsi Stephanskirche-re. Annak a Nyugatnak, amelynek asszonyai nem anyák, hanem élettarolók a legfiatalabb életsorban − Magyarországon 30-40 ezer abortusz évente − így írja Mindszenty bíboros, nagyon keményen el kell pusztulnia, azaz önmagát pusztítja el.

És talán kár lesz érte?” Hát bizony minden emberi lélekért kár. De ezzel Mindszenty bíboros nyomatékosítja azt, hogy az önpusztítás mennyire súlyos vétek. A következő, amit ő megjegyez, ugorva jelenbe: „Aposztázia volt Marxé, a történelmi materializmus logójával – ugye, amelyik most a reneszánszát éli, a neomarxizmus, a liberalizmus formájában − megtagadta az eget, és a földdel lezárta az emberi életet, és süvöltött a Rajna, Duna, Néva amerikai gyárai körül, és kiteljesedett az orosz bolsevizmusban, magyar-spanyol-mexikói kommunizmusban, német Spartacus mozgalomban. Nem egy tant tagad, nem egyszerűen a sziklától szakad el, hanem megtagadja az egész hitéletet, erkölcsi tanítást, kinyilatkoztatást, szembefordul a természet törvényeivel, az élettel, összetöri a Tízparancsolat tábláit, letépi a szív faláról az odaírt törvényt, és kitűzi a tökéletes nihilizmus logóját.

Ez Lucifer szektája és új vallása. Ezek a saját tanítással keverték és torzították a kinyilatkoztatást, Marxék letörték az egyéni, családi és testületi jogot, az államot helyezték trónra. Persze azt a fajta államot, amelyet ők akartak. Itt már a kereszténység egésze elsikkad, ez a civilizált pogányság nihilizmusa.”

Forrás

Létrehozva 2024. február 6.