Az Etalon Kiadó Sugárzó életek sorozatához tartozó lengyel játékfilm, mely nemes egyszerűségével, plasztikus operatőri teljesítménnyel köti le az néző figyelmét, hogy a film után végiggondolásra késztesse: mit teszünk mi az irgalmasság, a másokon segítés érdekében.

Fausztina nővér 2000-ben az új évezredben elsőként emelkedhetett a szentek sorába. Ez a megindító film az ő életét idézi fel, lánykorától kezdve a csodás történéseken át láthatjuk fejlődését és emelkedését. Ez a megrendítő dráma, igaz történeten, Fausztina nővér lelki naplójának feljegyzésein alapszik. Jerzy Lukaszewicz rendező egy bátor apáca rendkívüli történetét eleveníti fel ebben az ösztönző, reményteljes alkotásban.

A lengyel Szent Fausztina Kowalska lenne a negyedik nő, akit egyháztanítóvá nyilvánítanak Avilai Szent Teréz, Sziénai Szent Katalin és Lisieux-i Szent Teréz után. Tanítása, amelyet naplója által az egész világ megismerhet, nagyon fontos a harmadik évezred számára.

Fausztina nővér földi halála után ötven évvel megöregedett rendtársa, Feliksa nővér tesz életgyónást Jézusnak, elismerve, hogy nem volt benne semmi szeretet Fausztina nővér iránt. A filmben Feliksa nővér visszaemlékezései alapján idéződnek fel az események, de mivel Jézusnak tett életgyónásról van szó, a nővér őszintén vall mindenről, nem mentegeti magát, a történések objektivizálódnak, hiszen Fausztina nővér életének misztikus oldaláról is megtudunk több olyan dolgot, amit Feliksa nővér eredetileg nem tudhatott.

Két teljesen eltérő személyiségről van szó, s ez megmutatkozik a hithez való viszonyukban is. Feliksa nővér jómódú családból származik, Faustina nővér szegényből. Feliksa tanult, Fausztina alig három évet járt iskolába. Feliksa nővér mindent ésszel próbál megérteni, Fausztina nővérben viszont szenvedélyes vágy él, hogy lélekben egyesüljön Krisztussal. Eszünkbe juthatnak róla Jézus szavai: miután ítéletet mond a tanítását elutasító városok fölött, így dicsőíti mennyei Atyját: „Áldalak téged, Atyám, menny és föld ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és okosak elől, és kinyilatkoztattad a kicsinyeknek!” (Mt 11,25).

Fausztina nővérnek az irgalmas Krisztusba vetett hite maximális és megingathatatlan. A minden napot egyhangúnak, örömtelennek érző, lábát fájlaló Marcelina nővért – aki bevallja neki, nem azért jön a kápolnába, hogy imádkozzon, hanem hogy megpihenjen – így vigasztalja: „Az Úr mindig vigyáz ránk, talál megoldást, akkor is, ha az ember nem. Ha az ember tudja, milyen jó ő, és érzi az Úr szeretetét és megbocsátását, akkor bátran feléje fordul. De ha mindezt nem gondolja végig, félni fog, nem találkoznak, és odavész.”

A Fausztinából sugárzó imádságos lélek előtt megnyílnak az emberek. Az önmaga fájdalmába temetkező Marcelina nővér is felismeri, hogy Fausztina mindenütt tud imádkozni, az Istenhez fordulást nem köti feltétlenül a templomhoz. Bárhol és bármikor lehet imádkozni, s ha az imánk őszinte, azt az Úr mindig meghallgatja. Ez a hit teljesen áthatja Fausztina lelkét.

Fausztina nővér nem válik gőgössé attól, hogy Jézus abban az emberi ésszel szinte felfoghatatlan kegyelemben részesíti, hogy többször megjelenik előtte és szól hozzá. Ezt a különleges lelki kapcsolatot mások javára kívánja felhasználni. Csakúgy, mint a szervezetét egyre jobban hatalmába kerítő fizikai szenvedést is felajánlja a bűnösök megtéréséért és a Krisztus irgalmában kételkedőkért: „… kijelentem az Úrnak, a Szentháromságnak, hogy ma egyesülvén vele, önmagam ajánlom fel áldozatként, hogy megtérítsem a bűnösöket. Főképp azon lelkeket, akik elvesztették hitüket az Úr irgalmában.”

Jerzy Lukaszewicz egyszerű, hatásvadász elemek nélkül készített lelkünket felkavaró filmet. Isten mindenkit másképpen szólít meg, van akit közvetlenül, személyesen, másokat különböző jelekkel. Amiket vagy észreveszünk, vagy nem. Többnyire nem, de ez nem változtat azon, hogy Krisztus irgalma és szeretete mindig itt van velünk, hiszen ahogy mennybemenetele előtt megígérte tanítványainak: „És íme, én veletek vagyok minden nap, a világ végéig” (Mt 28,20).

Létrehozva 2017. április 23.