A nyelvészetben régóta vita folyik arról, hogyan kell megközelíteni a nyelvet, és hogyan kell használni a nyelvet az anyanyelvet beszélőknek. A két hagyományos iskola a preszkriptivisták és a deszkriptivisták. Az előbbiek a nyelvi normák megállapításával, valamint az adott nyelv használatának szabályainak és helyes módjainak megfogalmazásával foglalkoznak. Ezzel szemben az utóbbiak úgy vélik, hogy egy adott nyelvet az alapján kell megérteni, ahogyan használják, anélkül, hogy bizonyos szabályokat és paramétereket felállítanának.

Úgy tűnik, hogy az angol nyelv napjainkban, legalábbis Amerikában, az extrém végletekig eljutott deszkriptivista álláspontot képviseli. Látjuk, hogy összehangolt erőfeszítéseket tesznek a szavak és kifejezések hagyományos definícióinak megdöntésére, bizonyos politikai és társadalmi célok érdekében.

Az, hogy „boldog karácsonyt” vagy „boldog ünnepeket” mondunk-e, zinte mindig az ünnepi szezonban a hírekben megjelenő nézeteltérések tárgya. Bár a „boldog karácsonyt” a december 25-i ünnepet megünneplők hagyományos érzése, a progresszívek azt sürgetik, hogy mondjunk „boldog ünnepeket”, mivel ez nyilvánvalóan kiszélesíti az ünnep hatókörét, és függetleníti azt Jézus születésének hagyományos megünneplésétől.

Ez azonban csak a kezdete volt annak, ami mára a nyelv ellen folytatott totális háborúvá változott. Létezik egy olyan jelenség, hogy betiltják – vagy más módon cenzúrázzák – azt a nyelvet, amely egyesek számára sértő lehet. Ahelyett, hogy megkérdőjeleznék, hogy talán valakinek az érzései egy szóval kapcsolatban helytelenek, egyesek úgy vélik, hogy jobb, ha egyszerűen megváltoztatják a szavak definícióját.

A 2020 nyarán a George Floyd-zavargások idején a rasszizmus szó széles körben elfogadott definíciójának átdolgozására tettek kísérletet. A rasszizmus korábbi definíciója a következőképpen szólt: „Az a meggyőződés, hogy a faj az emberi tulajdonságok és képességek elsődleges meghatározója, és hogy a faji különbségek egy adott faj eredendő felsőbbrendűségét eredményezik.”

Ezt a Merriam-Webster [szótár] által adott definíciót 2020-ban hirtelen megváltoztatták, miután egy frissen végzett fekete egyetemista e-mailben felhívta a cég figyelmét arra, hogy szerinte a rasszizmus „egyszerre előítélet és társadalmi és intézményi hatalom kombinációja. Ez a bőrszínre alapozott előnyök rendszere.” Következésképpen a szótár emiatt az egy panasz miatt a rasszizmus definícióját módosította.

Még a nő szó is eltűnik a nem férfiak javára. A Human Events főszerkesztője, Libby Emmons közzétett egy cikket, ahol azt boncolgatta, hogy a Johns Hopkins-fél leszbikus definíció mostanra teljesen eltörli a nő kifejezést. Helyette, az új definíció szerint „a nem férfiak más nem férfiakhoz vonzódnak.”

A „nő” kifejezés ezen definícióját természetesen a transzgender ideológia viszonylag új jelenségének fényében változtatják meg, amely saját nyelvi kérdéseket vet fel. A transz közösségen belül sokan transzfóbnak tartanak mindenki mást, aki nem ért egyet az ideológiájukkal. A -fób utótag azonban korábban egy sajátos jelentést hordozott, ami azt jelentette, hogy „olyan személy vagy dolog, aki fél vagy gyűlöl.”

Még nem találkoztam olyannal, aki „gyűlöli” vagy „féli” a transz embereket. Tapasztalatom szerint az emberek nem értenek egyet a transz közösség azon javaslatával, hogy a magukat transzként azonosító gyermekek számára engedélyezni kellene a nemváltoztatást. Gyakorlatilag nincs olyan ember, aki őszintén gyűlöli a transz embereket, de vannak olyanok, akik gyűlölik azt, ahogy a transz közösség célba vette a gyerekeket saját ideológiájával, amely beszivárgott az állami iskolarendszerbe.

Ez csak néhány a főbb nyelvi manőverek közül, melyek az évek során előkerültek.

Szinte lehetetlen produktív beszélgetéseket folytatni ezekről a fontos kérdésekről, ha még a szavak definícióiban sem tudunk megegyezni. Következésképpen ez egy olyan beszélgetési patthelyzetet eredményez, ahol egyik fél sem hajlandó engedni. A történelem legnagyobb társadalmai közül néhány nem a vesztes háborúk, hanem polgáraik kulturális hanyatlása miatt omlott össze.

Az egyetlen kiút ebből a nyelvi szabadesésből az, ha az emberek nem félnek a sértő szavaktól. Nem baj, ha megsértődünk; mindannyiunkat megsértettek már. De nem szabad megváltoztatni a szavak jelentését csak azért, mert offenzív jelentésük lehet. A szavak definíciói sokat változnak az évszázadok során, de szinte soha nem úgy történt ez, hogy egy személy változtatást javasolt. Ez egy hosszú időn át tartó közös erőfeszítés.

Ludwig Wittgenstein, a XX. század egyik legismertebb analitikus filozófusának híres mondása szerint

„nyelvem határai a világom határait jelentik.”

Mindaddig, amíg a nyelvet azok korlátozzák, akik politikai és társadalmi haszonszerzés céljából a nyelv megváltoztatását tűzték ki célul, addig a világ, amelyben élünk – szó szerint és átvitt értelemben is -, tovább fog zsugorodni.

Forrás angol nyelven

Létrehozva 2023. június 25.