Orlando di Lasso 1584-ben komponált bűnbánati zsoltárai, a Psalmi Davidis poenitentiales a zeneirodalom talán legszebb műve, amely a hét bűnbánati, Dávid királynak tulajdonított zsoltár reneszánsz zenei feldolgozása.

 Nagy és kitűnő komponista, aki közel negyven esztendőt töltött a bajor herceg udvarában. Több kötetnyi latin és francia nyelvű művét adta ki, tehetsége elmélyült és kifinomult.

Latin nyelvű művei közül a Hét bűnbánati zsoltár a legremekebb darab”– így jellemzi Henry Peacham angol író A tökéletes úriember című művében a 16. századi zeneszerzőt, Orlande de Lassust (Orlando di Lassót), aki 1532-ben a németalföldi Monsban (ma Belgium) látta meg a napvilágot.

A több mint kétezer zeneművet maga után hagyó művész a kor legelterjedtebb és legismertebb műfajaiban alkotott, számos madrigál, motteta, mise, Mária-antifóna, Passió, Magnificat, valamint sanzon és német dal fűződik nevéhez. 

Liturgikus művei közül kiemelkedik a Dávid bűnbánati zsoltárai (Psalmi Davidis poenitentiales), amely a reneszánsz egyik leghíresebb megzenésített zsoltárgyűjteménye. A zeneszerző mindenekelőtt az érzelmi hatást szerette volna zenei formába önteni, amelynek egyik eszköze a polifón zenében ismert szabad ellenpontozás, illetve a kifejező, expresszív zenei szerkezetek alkalmazása. A  mű utolsó előtti darabja, a De profundis kezdetű, 130. zsoltár számos zenetudós szerint a reneszánsz polifónia kiemelkedő zeneműve, ha nem annak tetőpontja, amelyet egy másik zeneszerző, Josquin des Prez azonos zsoltárszövegre írt műveivel lehet egy lapon említeni.

A bűnbánati zsoltárok elnevezés Cassiodorustól származik,  aki 6. századi kommentárjában nevezi így a 6., 32., 38., 51., 102., 130., és 143. zsoltárok alkotta csoportot.

Az írás megtalálható itt.

A zsoltárokat meghallgathatod (kb. egy óra) a fenti video elindításával.

Létrehozva 2016. március 2.