A több mint 25 éve Afrikában gyógyító szemorvost, dr. Hardi Richárdot kíséri útjaira Hajdú D. András, hogy bepillantást nyerhessen a néző a magyar misszionárius-orvos mindennapjaiba és a Kongói Demokratikus Köztársaság szembetegséggel, szürkehályog általi vaksággal küzdő lakosok problémáiba. Örömökről és nehézségekről szól őszintén a Szemtestvér című dokumentumfilm.

Számos felvételt láttam már Afrikáról, és elmondhatom, kialakult bennem az elmúlt években egy kép a kontinensről. Sivatagok, esőerdők, szegénység. Szerintem nem csak nekem juthatnak eszembe ezek a szavak, mikor az ottani történésekről hallunk. Nem gondolom, hogy hamis lenne az emberekben létező elgondolás, vélemény az ottani életről. Ez a film azonban valamiben más.

Ahogy néztem, rá kellett döbbennem, nem a megszokott Afrika-képet mutatja a nézőnek. Egy kis szeletébe pillanthatunk be a nagy földrésznek, ahol minden nap egy csoda.

Hardi Richárd életén keresztül szemlélhetjük azt a valóságot, amiben immár negyedszázada él, mióta a Nyolc Boldogság Közösség tagjaként kezdte el munkásságát Kongóban szemorvosként 1995-ben. Teljesen irreálisnak tűnhet sokak számára, hogy egy fiatal orvos karrierje hajnalán kéri a közösségétől, hadd utazzon ki Afrikába, hogy az ott élő embereket szolgálja. Ez megannyi emberben kérdéseket vethet fel. Hogyan, mi miatt tudja valaki letenni a karrierjét mindezért? Miközben Richárd testvér beszámol a misszió megoldhatatlannak tűnő nehézségeiről és az indulás körülményességéről, észrevehetjük, hogy Isten mennyire megáldotta és megmutatta gondviselését neki, mert mindig érkezett segítség.

Hajdú D. András 2015-ös Cataracta (szürkehályog) című fotós anyagával pár éve találkoztam, már akkor nagyon megérintett Hardi Richárd szolgálata és missziójának története, így tudtam, nem kell csalódnom a filmben sem. Gyönyörű felvételein keresztül Afrikában érezhetjük magunkat, közelebb kerülhetünk mind a kongói emberekhez, életükhöz, problémáikhoz, betegségeikhez, mind a misszionárius orvoshoz. „A belső területeken szemészeti ellátás nincs, vagy ha van, akkor az nagyon-nagyon rossz” – számol be Richárd testvér, aki körutakat szervez csapatával, hogy járják az országot, és minél több embernek visszaadhassák a látását. Sokan nagyon nehezen tudnak eljutni hozzá, így ezeken a missziós utakon tömegek jönnek hozzá, akár több ezer ember, akiket megvizsgálnak, és egy részüket meg is műtik.

A végletekig elmennek mind a területek lefedésében, mind teherbírásuk kapacitásában.

Omladozó kórházi épületekben kell rendelni és operálni? Infrastruktúra hiánya lép fel az utazásnál, vagy gyakran megfelelő eszközök nélkül kell emberekkel foglalkozniuk és egymás után több tíz-száz műtétet lebonyolítaniuk? Ezek mind olyan kihívásoknak tűnhetnek, melyekbe lelkileg és testileg is belerokkanhatna bárki. Mindezen problémák ellenére azonban nem egy megtört, kiégett orvost látunk a felvételeken Richárd testvér személyében, hanem akiben erősen ég a tűz, a tenni akarás. Apostoli és missziós kisugárzás jellemzi. Így is fogalmaz a Nyolc Boldogság Közösség a hivatásukról. És ez az Istennel átitatott élet látszódik és egyszerűen áthatol a képernyőn. A néző elsőre nem is értheti, honnan ez a nagy életkedv egy ilyen vidéken. Azonban Hajdú D. András filmjéből megláthatjuk azt a közvetlenséget és túlcsorduló szeretetet, mely az egyik legfontosabb alappillére küldetésének.

A teljes cikk elolvasható itt.

Létrehozva 2020. október 23.