A Kaposvári Egyházmegyében található Csákányban nyílt meg a Fazenda da Esperança közösség első magyarországi háza, ahová a gyógyulni vágyó szenvedélybetegeket várják. Az 1983-ban, Brazíliában indult közösség módszere különleges, mivel az ott szolgáló misszionáriusok együtt imádkoznak, főznek, dolgoznak a szenvedélybetegekkel, és nem a függőséget helyezik fókuszba, hanem az embert. A Fazenda da Esperança (Reménység Udvara) magyarországi háza Isten gondviseléséből Varga László püspök kezdeményezésére jött létre, az elindulásban pedig rengetegen nyújtottak és nyújtanak segítséget. Az otthon – melynek hivatalos megnyitóját június végén tartották – nemcsak a függőket, hanem minden odalátogatót reménnyel ajándékoz meg.

„Mindent előkészített a Jóisten” – mondta beteljesült örömmel Varga László kaposvári püspök az első magyarországi fazenda megnyitóján, és ahogy megismerjük a Reménység Udvarának hazai történetét, kétségtelenül elismerhetjük, hogy Isten tervét látjuk kibontakozni a szemünk előtt. Csákányban járunk, egy alig 300 fős, Somogy megyei településen, ahol, ismerve a falusi egyházi viszonyokat, nem számítanánk nagy életre. Ezen a június végi, napsütéses vasárnap délutánon mégis túlcsordul az öröm és a hála – és ez a lelkület nem pusztán addig a néhány óráig tart, amíg a faluban tartózkodók száma megduplázódik a nagyszámú vendégsereg miatt. A fazenda létrejötte új élettel tölti meg a falut, és mindenkit, aki odalátogat.

A Fazenda Esperança közösség 1983-ban alakult Brazíliában, egy akkor húszéves fiatal, Nelson és Hans Stapel (a mindenki által csak Frei Hansként emlegetett) német pap kezdeményezésére. Frei Hansra nagy hatással volt a Fokoláre Mozgalom lelkisége. Papként Brazíliába került, ahol a prédikációiban sokat beszélt arról, milyen fontos Isten szavát konkrét szeretet-tettekben megvalósítani. Fiatalok egy csoportját megérintették a beszédei – köztük Nelsont, aki

felfigyelt arra, hogy mennyi drogos van az utcákon, és látta azt is, hogy mennyire boldogtalanok. Kapcsolatba lépett velük,

és tettében Pál apostol szavai is motiválták: „A gyöngék közt gyönge lettem, hogy megnyerjem a gyöngéket”. Az egyik függő egy alkalommal megosztotta vele, hogy szeretné újrakezdeni az életét, a gyógyulása érdekében viszont segítségre van szüksége; valakire, aki a nap 24 órájában vele van. Nelson vállalta a feladatot, és édesapja házában alakított ki otthont a drogosok számára. Így alakult meg a Fazenda da Esperança; egy közösség, ahol a segítők együtt élnek és dolgoznak a rászorulókkal, elsősorban a drogfüggőkkel. Korábban a 777-en interjút készítettünk Fejér Domonkossal, egy huszonéves fiatallal, aki több évet szolgált a brazil fazendákban misszionáriusként, és akinek az életét egészen átformálta ez a tapasztalat. Doma elmondta, hogy a Fazenda módszere egyáltalán nem mindennapi. 

„Mi nem csak kiküldjük a függőket, hogy menjetek dolgozni!, hanem velük együtt megizzadunk a munkában. A nap 24 órájában velük kell lennünk, mert számukra olyanok vagyunk, mintha az édesapjuk lennénk. Sok szenvedélybetegnek negatív élmények kötődnek az édesapjukhoz, ezért is fontos, hogy mi apaként legyünk mellettük, hogy segítsünk nekik és higgyünk bennük, még ha lehetetlennek is tűnik a gyógyulásuk.”

A teljes cikk elolvasható itt.

Létrehozva 2024. július 6.