Szent Claret Mária Antal (1807–1870) gondolatai alapján

Kedves Testvérem!

Miért fontos ez negyedórás elmélkedés? Nagyon sok embertől hallom, hogy neki nem tanították meg, hogyan kell Jézussal beszélgetni. Pedig a kizárólagosan Jézusra irányuló belső ima adja meg az Igazi Találkozás lehetőségét.

Akik ismernek, azok tudják, hogy mennyire fontosnak tartom a kötött imádságot (Hiszekegy, Miatyánk, Üdvözlégy, stb.), melyeket másokért és szándékaink érdekében mondunk. Sokszor hangsúlyozom a másokért mondott imák, engesztelések szükségességét.

A kötött imának is meg van a maga teológiája. Az ember ekkor lemond még a saját szavairól is, és az egyház, az angyal vagy az Úr imáját mondjuk a sajátunk helyett. Ezzel picit lemondunk a saját kereszténységünkről, és az egyház, a szentek vagy éppen az Úr által élt életbe csöppenünk bele. Tehát most sem a kötött ima ellen beszélek.

Azonban, ha csak kötött imákat mondunk, akkor az imaéletünk egyoldalúvá válik. Ott ül mellettünk Jézus, de csak mi beszélünk. Végül az egész ima olyanná válhat, mintha tényleg nem is lenne ott. Végül semmit nem kapunk az imából.

Claret Szent Antal elmélkedését úgy nyújtom át, mint egyfajta segítséget. Mely nekem is segített, hogy megtanuljam, mit jelent Jézussal személyesen találkozni és beszélgetni. Nem ez az egyetlen út, de sokat segít majd azoknak, akik még nem vagy csak ritkán tudtak a teremtőjükkel párbeszédbe kezdeni.

Szeretettel és imádsággal, Ferenc atya

Jó tanács: Minden mondat után álljunk meg egy kicsit és tegyük meg, amit Jézus kér.

 A következő szöveg Claret Szent Antal Mária (1807-1870) missziós prédikátor, Santiago (Kuba) érseke, Katalónia, a Kanári-szigetek és Kuba apostola, a spanyol királynő gyóntatója és a Szeplőtelen Szűz Mária Fiainak Missziós Társasága megalapítójától (1849. július 16.) származik, aki „mint az esőfelhő, amelyet csak a Szentlélek fuvallata irányít, vitte Isten igéjének harmatát és esőjét a szomjazó lelkekhez”.

Ebben a kis írásában Claret Szent Antal Jézus nevében szól hozzánk, mint egy imaközösség vezetője híveihez:

Ahhoz, hogy nekem tessél, nem szükséges, hogy sokat tudjál, elég, ha nagyon szeretsz engem. Beszélj tehát itt egyszerűen velem, ahogy legjobb barátoddal beszélnél.

Kérned kell tőlem valamit valaki számára?

Mondd meg nekem a nevét, és mondd meg, mit akarsz, hogy most megtegyek számára.

Kérj sokat – ne habozzál kérni. Beszélj nekem egyszerűen és őszintén azokról a szegényekről, akiket vigasztalni akarsz, a betegekről, akiket szenvedni látsz, az eltévelyedőkről, akiknek forrón kívánod, hogy visszatérjenek a helyes útra. Szóljál érettük legalább egy szót…

És a magad számára, magadnak nem kívánsz valamilyen kegyelmet?

Ha akarod, készíts nekem egy listát azokról a dolgokról, amikre szükséged van, és gyere, olvasd fel itt, előttem.

Mondd meg nyíltan, hogyha talán büszke, önző, állhatatlan, hanyag … vagy és kérj arra, hogy segítsek a kisebb vagy nagyobb erőfeszítésednél, amivel le akarod ezeket a rossz tulajdonságaidat győzni.

Ne szégyelld magad! Számos igaz van, sok szent itt, a mennyben, akiknek pont ugyanezek voltak a hibái. De ők alázatosan kértek … és lassanként megszabadultak hibáiktól

És azért se habozz, hogy egészséged és munkáid, üzleti dolgaid vagy tanulmányaid szerencsés kimeneteléért kérjél engem. Mind ezeket meg tudom neked adni és meg is adom. És azt kívánom, hogy kérd tőlem ezeket, ameddig ezek nem szentté válásod ellen hatnak, hanem inkább kedveznek annak és támogatják.

Mire van éppen ma szükséged? Mit tehetek érted? Ha tudnád, mennyire vágyom rá, hogy segíthessek neked!

Éppen egy tervet hordozol magaddal?

Meséld el nekem! Mi foglalkoztat éppen? Mit gondolsz te róla? Mit kívánsz te? Mit tehetek bátyádért, nővéredért, barátaidért, családodért, feletteseidért? Mit szeretnél tenni értük?

És ami engem illet: nem vágyol rá, hogy engem dicsőítsenek?

Nem akarod, hogy képes legyél barátaidnak valami jót tenni, akiket te talán nagyon szeretsz, de akik talán úgy élnek, hogy nem gondolnak rám? Mondd, mi az, ami éppen ma különösen felkeltette a figyelmedet? Mi ma a legforróbb kívánságod?

Milyen eszközök állnak a rendelkezésedre, hogy elérjed? Mondd meg nekem, ha egy terved nem sikerült, és én feltárom neked sikertelenséged okait. Nem akarsz megnyerni engem a magad számára?

Én ura vagyok a szíveknek, és szelíd erőszakkal odaterelem őket, ahova én akarom, anélkül, hogy a szabadságukat csorbítanám.

Talán szomorú vagy rosszkedvű vagy?

Meséld el nekem részletesen, hogy mi tesz szomorúvá. Ki sértett meg téged? Ki bántotta meg önszereteted?

Ki vetett meg? Mindent mondj el nekem, és akkor nemsokára ott tartasz, hogy azt mondod nekem, hogy az én példámra mindent megbocsátasz, mindent elfelejtesz. Jutalomként megkapod vigasztaló áldásomat.

Talán félsz? Lelkedben azt a bizonytalan mélabút érzed, melynek ugyan nincs oka, mégis megszakad tőle a szíved? Vesd gondviselésem karjába magad! Hiszen, én veled, melletted vagyok. Mindent látok, mindent hallok, és egyetlen pillanatig sem engedlek el szemem elől.

Ellenszenvet tapasztalsz irányodban olyan emberek részéről, akik korábban kedveltek, akik most elfeledkeztek rólad, és eltávolodnak tőled, anélkül, hogy te erre a legkisebb okot adtad volna?

Könyörögj érettük, és én visszahozom őket az oldaladra, feltéve, hogy nem jelentenek akadályt üdvösséged számára.

És nincs valami örömed, amit közölhetnél velem?

Miért nem osztod meg velem örömödet, holott barátod vagyok? Meséld el nekem, mi vigasztalta meg szívedet és mi csalt mosoly az ajkadra a nálam tett utolsó látogatásod óta.

Talán kellemes meglepetéseket éltél át, talán szerencsés híreket kaptál, egy levelet, a rokonszenv egy jelét, talán sikerült végre áthidalnod egy nehézséget, kikerültél egy kilátástalan helyzetből. Ez mind az én művem.

Mondd egyszerűen: köszönöm, Atyám!

Nem kellene valamit megígérned nekem?