Szent Peregrin imafüzet (1)
LAZIOSI SZENT PEREGRIN ÉLETE ÉS KORA
Szent Peregrin Italia (a Rimini-hez közeli) Forli városában született 1260-65 körül, vagyonos család gyermekeként. Fiatalon kényelmes életet élt és aktívan politizált, nagy szenvedéllyel küzdött a pápa ellen. Hivatása is a szülővárosa és a pápa közti Összeütközéshez fűződik. A harcok eredményeképpen IV. Márton pápa interdiktum (egyházi tilalom) alá vetette Forlit. Ez olyanfajta kiközösítést jelentett, melynek értelmében átmenetileg az adott várostól a szentségek kiszolgáltatását is megvonták.
Ekkor történt, hogy Benizi Szent Fülöp szervita generális magára vállalta az ellenséges felek közti közvetítést. Fáradhatatlanul imádkozott, járta a környéket, szervezett, buzdított, prédikált és hirdette a bűnbánattartás halaszthatatlan sürgősségét. Szava általában termékeny talajra talált, de sokszor ellentmondással is találkozott. Egy alkalommal Forliban éppen vizitációt tartott a kolostorban, és a város népét a pápa iránti hűségre intette. A prédikáció végeztével néhány elvetemült ember megtámadta és félholtra verte.
Kiűzték a városból, s mindebben Peregrin is részt vett. Fülöp azonban szenthez illően most sem tett mást, mint hogy ellenségeinek megtéréséért imádkozott. Hamarosan meg is lett az eredménye, hiszen legnagyobb ellensége, Peregrin később maga is szervita és idővel a rend egyik legtiszteltebb szentje lett.
Peregrin miután mélységesen megbánta Fülöp elleni tettét, megtért és harminc éves korában belépett Szűz Mária Szolgái, azaz a Szervita Rendbe. (Az egyik forrás tanúsága szerint Peregrin akkor tért meg, mikor Fülöpöt pofon vágva, az a másik arcát is odatartotta, megbocsátott neki, majd imádkozott érte. Ezektől Peregrin annyira megrendült, hogy azonnal hitre tért.)
Peregrin Szűz Máriától kapott látomását követően Şiena városába ment; hogy jelentkezzen a szervita rendbe. Itt volt novicius, örökfogadalmat tett, és egy idő után elöljárói visszaküldték Forliba, hogy szervita rendházat alapítson. A szerzetes élet példaképe lett, a vidék szegényeit támogatta nyomorúságukban.
Különös módon kitűnt a Szűzanya tiszteletében, a szerény, egyszerű életben, a felebarát iránti szeretetben és az önmegtagadás lelkületében. Vezeklései közé tartozott például, hogy soha nem ült le. Amikor tehette, a csendet, az egyedüllétet és a szemlélődést választotta. A Forliban dúló pestis és egyéb járványok idején rendtársaival együtt felvállalta a gyógyító szolgálatot és rendületlenül dolgozott a betegekért és azokért a szegényekért, akik nem engedhették meg maguknak az egészségügyi ellátást. Nem gyógyulást ígért nekik, hanem mellettük és velük volt, segítő és együttérző szívvel.
Legendásan jó pap volt, sokakat vezetett az Istenhez, széles körben tisztelték bűnbánó szívéért, lángoló prédikációiért, bölcs tanácsaiért és nagyhírű gyóntatásaiért.
Már régóta a Mária Szolgái rend szerzetese volt, amikor egyszer csak rosszindulatú daganat jelent meg az egyik lábán. Az orvosok a láb mielőbbi amputálását ajánlották. Ebben a korban, amikor még nem létezett érzéstelenítés és fertőtlenítés, sokan belehaltak a műtétet követő fertőzésekbe. Az amputálás kitűzött napja előtti estén Peregrin elvánszorgott a kórház kápolnájába, hogy egész éjszakán át a feszület előtt imádkozzon. A hosszas ima közben elaludt, s azt álmodta, hogy a keresztre feszített Krisztus leszáll hozzá a keresztről és megérinti a beteg lábat. Amikor felébredt, nyoma sem volt a daganatnak. Másnap reggel a műszereivel a helyszínre érkező orvos a rák helyét sem találta és a sebet is teljesen gyógyultnak nyilvánította. Ezt a csodát szokták a rák első spontán gyógyulási eseteként említeni.
Peregrin testvér idős koráig élt, nyolcvanas évei végén 1345. május 1-jén a kolostorban halt meg csendesen. Halálhírére tömegek érkeztek leróni a tiszteletüket és koporsója mellett három csodás gyógyulás is történt. Egy vak férfi visszakapta a látását, egy súlyosan beteg nő meggyógyult és egy olyan férfi is, aki egy fáról való leesés következtében szerzett komoly sérülésektől szenvedett.
Szent Peregrin testét Forliban tisztelik Szűz Mária Szolgáinak Bazilikájában. XIII Benedek pápa 1726. december 27-én avatta szentté. Szent Pálhoz hasonlóan fiatal korában ő is nyíltan gyűlölte és üldözte a keresztényeket, majd miután megkapta a megtérés kegyelmét, korának szintén egyik legnagyobb szentjévé vált. Óriási hitbuzgalmával és gyóntatói karizmáival sokakat vezetett az igaz hitre. Rákbetegsége idején is Istenhez fordult, hite miatt bőséges jutalomban részesült, azért, hogy gyógyulása révén még sok évig vezethesse az embereket az igazságra.
Szentté avatása óta sem szűnt meg a szorongatott sorsú és igen súlyos beteg embertársai, a köszvényesek, lábfájósok, különösen a daganatos betegek közbenjárója lenni. Világszerte számos olyan rákközpont viseli a Szent Peregrin nevet, amely egyszerre kínál lelki, pszichológiai és orvosi kezeléseket daganatos betegek számára. Több országban rendszeresen tartanak Szent Peregrin gyógyító misét és imanapot. Ezeket gyakran a hívek kérik a plébániájukon szolgáló atyáktól a védőszent ünnepnapján, május 4-én, de az év során bármikor máskor is megszervezhetők. A gyógyulásokért felajánlott miséhez az imafüzet végén található segédanyag.
Szent Peregrin tisztelete
Tiszteletének középpontja a bécsi szervita templom. Itteni ünnepe és nyolcada még a 20. században is szinte népünnepélynek számított, melyen a bécsiek frissen sült, forró kiflit, úgynevezett „Peregrinikipfel”-t ettek. Magyarországi tisztelete szervita templomainkban élt. Különleges az a budapesti oltár, mely csodás gyógyulását jeleníti meg. A lorettomi, Nádasdy Ferenc által építtetett templom Szent Peregrin kápolnája a szent életét mutatja be freskociklussal, az egri szervita templom homlokzatán pedig szobra áll. Fertőszéplakon Széchenyi Zsigmond állíttatott Szent Peregrin-szobrot, miután 1739-ben egy hadjáratában a lábán megsebesült.
Szent Peregrin-kép látható a győri kármelita, a móri kapucinus, a budai Szent Anna- és Szent Erzsébet- és a bajai belvárosi templomban, ami azt mutatja, hogy a kultusz átlépte a szervita lélekgondozás határait. Rábasebes templomában freskó ábrázolja, mely 1791-ben készült. Sopronban is ismerték a Szent Peregrin kiflijét. A hédervári öreg országút mentén álló Szent Peregrin-kápolnát egy Viczay grófnő emeltette a napóleoni háborúk idején. A helyi hagyomány szerint a franciák a grófnőt elhurcolták, miközben a lába kisebesedett. Szabadulását és gyógyulását Szent Peregrin közbenjárásának tulajdonította, ezért hálából ezt a kápolnát emeltette a tiszteletére.
Hédervár népe Szent Peregrin nevenapján körmenetben szokta fölkeresni a kápolnát. Mecsér útszéli temetőjében is van egy kis Szent Peregrin-kápolna, nyilvánvalóan a hédervári sarjadéka, amelynél a gyalogszerrel zarándokló búcsúsközösségek, keresztek megálltak könyörögni, pihenni, testi fáradalmaikhoz Peregrinhez erőért imádkozni. Magyarországon régóta él a hagyomány, hogy lábbetegségekben, daganatos betegségekben közbenjár, sőt nehéz szülés esetén is fordulnak hozzá támogatásért.
A füzetet a Hegyközi Karizmatikus Megújulás állította össze és terjeszti. A szerk.
Létrehozva 2024. november 29.