Nem hivatalos magánfordítás. Köszönet Kucsora Tamás rk. teológusnak a szakmai és nyelvi lektorálásért. A szerk.

HITTANI KONGREGÁCIÓ

DIGNITAS PERSONAE INSTRUKCIÓ EGYES BIOETIKAI KÉRDÉSEKRŐL

BEVEZETÉS

1. Az ember méltóságát minden emberi lényben el kell ismerni a fogantatástól a természetes halálig. Ez az alapelv az emberi élet iránti nagy „igen”-t fejezi ki, és a mai világban egyre nagyobb jelentőségű biomedicinális kutatásokkal kapcsolatos etikai reflexió középpontjában kell állnia. Az Egyház tanítóhivatala gyakran avatkozott be, hogy tisztázza és megoldja az e területen felmerülő erkölcsi kérdéseket. Különösen jelentős volt a Donum vitae instrukció. [1] Most, húsz évvel a közzététele után, helyénvaló naprakésszé tenni.

A Donum vitae tanítása továbbra is teljes mértékben érvényes, mind az alapjául szolgáló elvek, mind az általa kifejezett erkölcsi értékelések tekintetében. Azonban az emberi élet és a család kritikus területén bevezetett új biomedicinális technológiák további kérdéseket vetettek fel, különösen az emberi embriók kutatása, a terápiás célú őssejt-felhasználás, valamint a kísérleti orvoslás egyéb területein. Ezekre az új kérdésekre válaszokat kell találni. A tudományos fejlődés üteme ezen a területen és a nyilvánosság előtt kapott figyelem nagy várakozásokat és aggodalmakat keltett a közvélemény széles rétegeiben. A törvényhozó testületeket felkérték, hogy hozzanak döntéseket ezekről a kérdésekről, hogy azokat törvényileg szabályozzák; időnként szélesebb körű népszavazásokra is sor került.

Ezek a fejlemények arra késztették a Hittani Kongregációt, hogy új doktrinális instrukciót készítsen, amely a Donum vitae instrukcióban megfogalmazott kritériumok fényében foglalkozik néhány közelmúltbeli kérdéssel, és megvizsgál néhány korábban már tárgyalt, de további tisztázást igénylő kérdést is.

2. E tanulmány elkészítése során a Hittani Kongregáció a Pápai Életvédelmi Akadémia elemzéséből merített, és számos szakértővel konzultált e kérdések tudományos vonatkozásairól, hogy azokat a keresztény antropológia elveinek fényében vizsgálhassa. II. János Pál Veritatis splendor [2] és Evangelium vitae [3] enciklikái, valamint a Magisztérium egyéb beavatkozásai egyértelmű útmutatást nyújtanak mind a vizsgált problémák vizsgálatának módszerét, mind tartalmát illetően.

A jelenlegi sokrétű filozófiai és tudományos kontextusban számos tudós és filozófus, a hippokratészi eskü szellemében, az orvostudományban az emberi törékenység szolgálatát látja, amelynek célja a betegségek gyógyítása, a szenvedés enyhítése és a szükséges ellátás méltányos kiterjesztése minden emberre. Ugyanakkor azonban vannak olyanok is a filozófia és a tudomány világában, akik a biomedicinális technológia fejlődését alapvetően eugenetikai szempontból szemlélik.

3. Az emberi életre vonatkozó biomedicinális kutatásokkal kapcsolatos elvek és erkölcsi értékelések bemutatásakor a katolikus egyház az ész és a hit világosságára támaszkodik, és igyekszik az emberről és hivatásáról olyan integrált képet adni, amely képes magában foglalni mindazt, ami jó az emberi tevékenységben, valamint a különböző kulturális és vallási hagyományokban, melyek nem ritkán nagy tiszteletet tanúsítanak az élet iránt.

A Magisztérium arra is törekszik, hogy támogatást és bátorítást nyújtson azoknak a kulturális nézőpontoknak, melyek a tudományt minden ember életének és méltóságának integrális javát szolgáló felbecsülhetetlen értékű szolgálatnak tekintik. Az Egyház ezért reménnyel tekint a tudományos kutatásra, és azt kívánja, hogy sok keresztény szentelje magát a biomedicina fejlődésének, és tanúságot tegyen hitéről ezen a területen. Reméli továbbá, hogy az ilyen kutatások eredményei a szegény és betegségektől sújtott világtájakon is elérhetővé válnak, hogy a leginkább rászorulók humanitárius segítséget kapjanak. Végül az Egyház arra törekszik, hogy közel kerüljön minden testben vagy lélekben szenvedő emberhez, hogy ne csak vigaszt, hanem világosságot és reményt is nyújtson nekik. Ezek értelmet adnak a betegség pillanatainak és a halál élményének, amelyek valóban az emberi élet részét képezik, és minden ember történetében jelen vannak, megnyitva azt a feltámadás misztériumának. Az Egyház tekintete valóban bizalommal teli, mert „az élet diadalmaskodni fog: ez a biztos reményünk. Igen, az élet diadalmaskodni fog, mert az igazság, a jóság, az öröm és a valódi haladás az élet oldalán áll. Isten, aki szereti az életet és bőkezűen adja, az élet oldalán áll”. [4]

A jelen instrukció a katolikus hívőkhöz és mindazokhoz szól, akik az igazságot keresik. [5] Három részből áll: az első néhány alapvető fontosságú antropológiai, teológiai és etikai elemet idéz fel; a második a szaporodással kapcsolatos új problémákat tárgyalja; a harmadik az embriók és az emberi genetikai örökség manipulálásával kapcsolatos új eljárásokat vizsgálja.

Első rész:

Az emberi élet és a szaporodás antropológiai, teológiai és etikai vonatkozásai

4. Az elmúlt évtizedekben az orvostudomány jelentős előrelépést tett az emberi élet kezdeti szakaszainak megértésében.

Az emberi biológiai struktúrák és az emberi nemzés folyamata egyre jobban ismertté válik. Ezek a fejlemények minden bizonnyal pozitívak és támogatandók, ha a patológiák leküzdésére vagy korrekciójára szolgálnak, és sikeresen helyreállítják az emberi nemzés normális működését. Másrészt negatívak és nem alkalmazhatók, ha emberi lények megsemmisítésével járnak, vagy ha az ember méltóságával ellentétes eszközöket alkalmaznak, vagy ha az ember integrális javával ellentétes célokra használják őket.

Az emberi test, létezésének legelső szakaszától kezdve, soha nem redukálható pusztán egy sejtcsoportra. Az embrionális emberi test egy jól meghatározott program szerint, saját céljával fejlődik, amint az minden csecsemő születéséből kitűnik.

Helyénvaló felidézni a Donum vitae instrukcióban kifejezett alapvető etikai kritériumot, hogy értékelni tudjuk az emberi embrióval kapcsolatos eljárások összes erkölcsi kérdését: „Így az emberi nemzés gyümölcse, létezésének első pillanatától, azaz a zigóta kialakulásának pillanatától kezdve, megköveteli azt a feltétlen tiszteletet, amely erkölcsileg jár az embernek testi és lelki teljességében. Az embert a fogantatás pillanatától kezdve személyként kell tisztelni és kezelni; ezért attól a pillanattól kezdve el kell ismerni személyként megillető jogait, amelyek közül az első helyen minden ártatlan emberi lény sérthetetlen joga az élethez áll.” [6]

5. Ez az etikai elv, amelyet az értelem igaznak és a természetes erkölcsi törvénnyel összhangban lévőnek ismer el, kell, hogy legyen az alapja minden, e területre vonatkozó jogszabálynak. [7] Valójában ez egy ontológiai jellegű igazságot feltételez, amint azt a Donum vitae szilárd tudományos bizonyítékokkal alátámasztotta az emberi lény fejlődésének folytonosságát illetően.

Ha a Donum vitae, hogy elkerülje a kifejezetten filozófiai jellegű kijelentéseket, nem is definiálta az embriót személyként, mégis rámutatott arra, hogy ontológiai dimenziója és minden emberi élet sajátos értéke között belső kapcsolat áll fenn. Bár a spirituális lélek jelenléte kísérletileg nem megfigyelhető, a tudomány emberi embrióval kapcsolatos következtetései „értékes utalást adnak arra, hogy az ésszel megkülönböztessük a személyes jelenlétet az emberi élet első megjelenésének pillanatában: hogyan lehetne egy emberi egyén nem emberi személy?”[8] Valóban, az emberi lény valósága az egész élet során, mind a születés előtt, mind utána nem engedi meg, hogy természetének megváltozását vagy erkölcsi értékének fokozatos változását feltételezzük, mivel teljes antropológiai és etikai státusszal rendelkezik. Az emberi embrió tehát a kezdetektől fogva rendelkezik a személyre jellemző méltósággal.

6. Minden emberi lénynek jár a méltóság tiszteletben tartása, mert mindegyikük kitörölhetetlenül hordozza saját méltóságát és értékét. Az emberi élet eredete hiteles kontextusában a házasságban és a családban található, ahol egy férfi és egy nő kölcsönös szeretetét kifejező cselekedet révén jön létre. A születendő gyermekkel szemben valóban felelős szülői magatartás a „házasság gyümölcse kell, hogy legyen”. [9]

A házasság, amely minden korban és minden kultúrában jelen van, „valójában Isten Teremtő bölcs és előrelátó intézkedése, melynek célja, hogy megvalósítsa szerető tervét az emberekben. Így a férj és a feleség, egymásnak való kölcsönös odaadásuk révén – ami csak rájuk jellemző és kizárólagos – létrehozzák a személyek közösségét, melyben egymást tökéletesítik, hogy Istennel együttműködve új életeket teremtsenek és neveljenek”. [10] A házassági szerelem gyümölcsözőségében a férfi és a nő „egyértelművé teszik, hogy házastársi életük eredete egy őszinte „igen”, amelyet kimondanak és valóban megélnek a kölcsönösségben, mindig nyitottak maradva az életre… A természet törvénye, amely az emberek és népek közötti valódi egyenlőség elismerésének gyökere, méltán megérdemli, hogy elismerjék azt a forrást, amely inspirálja a házastársak közötti kapcsolatot az új gyermekek nemzésének felelősségében. Az élet átadása a természetbe van beleírva, és törvényei olyan íratlan normaként állnak fenn, melyekre mindenkinek hivatkoznia kell”. [11]

Az instrukció letölthető itt (pdf).

Létrehozva 2026. január 25.