Mély okai vannak annak, hogy miért lehetetlen a nemváltás

2016-ban Vanessa Tai a Her World című lapban a következő címet adta egy cikkének: „Nő vagyok, aki egy házas férfi testében rekedt”. Az ellenkező nemben „csapdába esni” ma már közhely és egyre alattomosabb, mivel a transzneműséget normálisként és pozitívként ünneplik. A nemváltoztatás történelmi háttere és tudományos tényei azonban azt bizonyítják, hogy a nemi átalakulás fizikailag lehetetlen, biológiailag és pszichológiailag pedig káros.

Az ókorban a transzneműséget tolerálták, de soha nem ünnepelték. Az i. e. IV. században például a görög drámaíró, Arisztophanész gúnyt űzött Agathon karakteréből, akit androgünnek (férfi-nő) nevezett:

Micsoda ellentmondásokat mutat az élete! Líra és hajháló! Egy birkózó-iskolás olajos flaska és egy fűző! Mi lehet ennél ellentmondásosabb?

A Kr. u. első és második században olyan szerzők, mint Alexandriai Philón, Juvenal és Epiktétosz színes és kritikus leírásokat adtak a hiú, nőies férfiakról. Alexandriai Kelemen egyházatya a Kr. u. II. században siránkozott a transzneműség felett és kritizálta a nárcisztikus férfiakat, akik „bujaságra hajlamosak … nőiesekké válnak, hajukat úriemberhez nem illő és mulatságos módon vágják, finom és átlátszó ruhákba öltöznek, masztikát rágnak, parfümszagot árasztanak.”

Kinsey, Benjamin és Money romboló ideológiája

Korunkban a transzneműség mint orvosi kezelés normalizálódott. Az 1940-es évek végén Alfred Kinsey, egy befolyásos zoológus professzor azt tanította, hogy a prostitúciótól a pedofíliáig minden szexuális aktus egyformán legitim. Azt az elképzelést hirdette, hogy minden korú gyermeket bátorítani kell a szexre. Kinsey és Harry Benjamin endokrinológus együttműködött az első ismert női hormonterápiában, melyet egy transzvesztitának adtak be, aki nővé akart válni.

1967-ben egy kanadai házaspár, Ron és Janet Reimer felkereste John Money pszichológust, Kinsey tanítványát és Benjamin kollégáját. Reimeréknek segítségre volt szükségük, hogy helyrehozzák fiuk, a kétéves David sikertelen körülmetélését, akinek volt egy ikertestvére is, Brian. Money, aki már régóta azt állította, hogy a nemi identitás nem más, mint képlékeny társadalmi konstrukció, azt tanácsolta a szülőknek, hogy műtéti úton változtassák át David nemi szerveit nőivé. David „Brenda” lett, Money híressé vált, és megnyíltak a kapuk a nemi átalakító műtétek előtt.

Money és más nemváltoztatás-pártiak tagadták azt a tényt, hogy a nem az, amik vagyunk. Nem csak valami, amivel véletlenül rendelkezünk. Az emberi lények egy testként és lélekként egyesülnek. Az embernek nem pusztán teste van – az ember egy test-lélek egység. Nincs különbség a „személyes” élet és a „biológiai” élet között, mintha az egyetlen élet, amit érdemes élni, a tudatosság, a gondolkodás és a kommunikáció élete lenne. Az ilyen kettősség összeegyeztethetetlen a hiteles emberi természettel, amelyben a test és a lélek egyetlen és egységes egységet alkot. Ezért az embernek nincs társadalmi neme; az ember vagy férfi, vagy nő, mint személyiségének szerves és elválaszthatatlan aspektusa. Ahogy Michael Burbidge arlingtoni püspök tanítja:

A Szentírás hiteles tanúsága szerint (vö. Ter 1,27) az emberi személyt férfinak vagy nőnek teremtették. Az emberi lélek arra teremtetett, hogy egy bizonyos, kifejezetten férfi vagy női testben éljen és testet öltsön. Az ember neme megváltoztathatatlan biológiai valóság, amely a fogantatáskor már meghatározott. A nemnek megfelelő test nemcsak az egyes személyekre, hanem minden emberi lényre vonatkozóan is feltárja Isten tervét azáltal, hogy ’kapcsolatba hoz bennünket más élőlényekkel’.

A tudományt követve

Annak is van egy mély biológiai oka, hogy miért lehetetlen a nemváltás. Az ember nemét az X és Y kromoszómák határozzák meg, melyek minden testi sejtben megtalálhatók. Egy nő minden egyes sejtje nő, és egy férfi minden egyes sejtje férfi. A Nemzeti Tudományos Akadémia megerősíti, hogy „a férfiak és nők alapvető sejtbiokémiájában többszörös, mindenütt jelenlévő különbségek vannak.” Egy ember nemét nem lehet megváltoztatni hormonok befecskendezésével vagy a nemi szervek módosításával. Egy személy nemét csak úgy lehet teljesen megváltoztatni, ha minden egyes szomatikus sejtet genetikailag módosítunk, amit semmilyen műtéttel vagy gyógyszerrel nem lehet elérni.

1973 és 2003 között egy svédországi tanulmány 324 transznemű személy esetében elemezte a nemváltoztatás hosszú távú hatásait, és megállapította, hogy „a nemváltoztatott személyek általános elhalálozása magasabb volt a nyomon követés során, mint az ugyanolyan születési nemű kontrollszemélyeké, különösen az öngyilkosság miatti halálozás terén. A nemváltoztatott személyeknél az öngyilkossági kísérletek és a pszichiátriai fekvőbeteg-ellátás kockázata is megnövekedett.”

Brazíliában egy hasonló vizsgálatot végeztek 47 férfiből nővé változtatott transznemű páciensen. A kutatók az Egészségügyi Világszervezet életminőség-értékelésének segítségével értékelték őket négy területen a nemváltoztató műtét előtt és után: fizikai egészség, pszichológiai egészség, társas kapcsolatok és a függetlenség szintje. Az eredmények sokatmondók: a résztvevők „jelentős javulást” mutattak a nemi átalakító műtétet követően a pszichológiai jólét és a társas kapcsolatok terén, de ez rövid életű volt, mivel azok, akik további műtéten estek át, ezeken a területeken visszaestek. Emellett a fizikai egészség és a függetlenség szintje is jelentősen romlott az SRS [nemváltó műtét] után.

Dániában 104 nemváltó műtéten átesett beteget vizsgáltak. Amellett, hogy ezeknél a betegeknél magasabb volt a szív- és érrendszeri betegségek előfordulása, valamint az alacsony átlagos várható élettartam (53,5 év), meglepő módon az öngyilkossági arány növekedéséről is beszámoltak. Az országos öngyilkossági ráta Dániában 0,01%, de a 104 dán transznemű alany körében az arány 1,9% volt.

A Canadian Medical Association Journal (CMAJ) 2019-es, „A gender diszfória kezelése serdülőknél az alapellátásban” című cikkében számos meggondolatlan ajánlást fogalmaznak meg, minden jelentős bizonyíték nélkül. Ezeket kommentálva a feminista Dr. Alicia Hendley, aki korábban támogatta a transzneműek mozgalmát, de ma már határozottan ellenzi azt, így nyilatkozott:

Nem meglepő, hogy a legtöbb 16 éves, aki elkezdi a nemváltó hormonok szedését (a 13 évesekről nem is beszélve), nem törődik azzal, hogy 30 évesen termékeny lesz-e vagy sem. Tekintettel arra, hogy a tinédzserek prefrontális kéregállománya (az agy azon része, amely mérlegeli az eredményeket, ítéleteket alkot, és irányítja az impulzusokat és érzelmeket) nem elég fejlett ahhoz, hogy valóban előre lássa a hosszú távú következményeket, miért engedné meg bármely egészségügyi szakember, hogy a tizenévesek ilyen, az életet megváltoztató döntést hozzanak? Hogy lehet, hogy ez a fajta tanácsadás nem minősül műhibának?

Hendley elég őszintén beszél saját átalakulásáról – transzneműség-pártiból transzneműség-ellenesbe. Bevallja, hogy makacsul ragaszkodott a nézeteihez még akkor is, amikor más feministák megkérdőjelezték, egyszerűen azért, mert ez volt a „helyes gondolkodásmód”. Azt állította, hogy a gender arról szól, hogy „nőnek vagy férfinak érzi valaki magát”, de soha nem volt képes statisztikákat idézni vagy valódi érveket felsorakoztatni. Bevallja:

Ha minden más kudarcot vallana, megemlíteném a PhD fokozatomat. Aztán befejezném a beszélgetést, mivel nem hiszem, hogy tovább kellene ezen elmélkednem. Elvégre a szövetségi törvények is támogatnak. Egyértelműen a történelem jó oldalán álltam. Így hát ahelyett, hogy figyeltem volna, tovább másztam fel a személyes csúcsomra, és minél magasabbra jutottam, annál igazabbnak éreztem magam.

Ahogy Hendley személyes életútja is mutatja, teljesen lehetséges, hogy az intelligens, magasan képzett emberek agymosása hamis eszmék elfogadására késztet.

A kísérlet tragikus vége

Térjünk vissza a Reimer ikrek tragikus történetéhez. Miután David Reimer „Brenda” lett, az új neméhez való alkalmazkodása erős fájdalmakkal járt. Tizenkét éves korára mély depresszióba esett. Hamarosan a szülei kénytelenek voltak elmondani neki az igazságot a kisgyermekként elvégzett műtétről, és 14 éves korában „Brenda” úgy döntött, hogy  nem-visszaváltoztatással újra Daviddé válik.

2000-ben a 35 éves David és ikertestvére, Brian nyilvánosan felfedték, hogy David sebésze szexuálisan zaklatta őket. „A fiúk elmondták, hogy Dr. Money meztelen fotókat készített róluk, amikor még csak hétévesek voltak. De a képek nem voltak elégségesek Money számára. A pedofil orvos arra is kényszerítette a fiúkat, hogy vérfertőző szexuális tevékenységet folytassanak egymással.”

2003-ban Brian kábítószer-túladagolásban halt meg, David pedig öngyilkos lett. Bár Dr. Money-t mostanra már alaposan lejáratták, a társadalomnak okozott kár már megtörtént. A nemátalakító műtétek általánossá és elfogadottá váltak.

Társadalomként most a nemváltoztatás hamis ideológiájának csapdájába estünk? Hívő katolikusokként félünk-e nem egyetérteni barátainkkal és rokonainkkal, akik ezt megerősítik vagy tolerálják? Itt az ideje, hogy kiálljunk az emberi természet igazsága mellett, az Isten által adott állandó nemünk igazsága mellett: „Isten megteremtette az embert, saját képmására, az Isten képmására teremtette őt, férfinak és nőnek teremtette őket.” (Ter 1,27).

A cikk forrása angol nyelven

Létrehozva 2022. október 17.