Böcskei László nagyváradi megyéspüspök állásfoglalását adta közre egy erdélyi katolikus portál. Az írás legvégére került a régi bölcsesség, mely szerint a hívőnek nincs szüksége csodára, a kételkedőnek bármennyi csoda sem elég.

A meggyőződés nem elegendő érv a látomás mellett

A Szilágy megyei Nagyfalu a nagyváradi egyházmegye területén fekszik, így természetesen értesültünk az ott zajló eseményekről. A téma felvetésével kapcsolatosan a Qui bene distinguit, bene docet jeligét követném. Továbbá, az olvasóknak és a híveknek egyaránt jogukban áll az ott kialakult helyzetről elsődleges forrásból is tiszta képet kapni.

1.    Hitéleti kérdésekben az egyházmegye területén a főpásztort illeti a végső felelősség. A Nagyfalu köré fonódott jelenség elsősorban Ft. Csilik János plébános személyéhez kapcsolódik, aki egy bizonyos néhai Éva asszonynak tulajdonított „látnoki” szerepet. Éva asszony halála után ez a szerep egy másik személyre „öröklődött” át, olyan formában, hogy az illető személy kapja az üzenetet, amelyet nyilvánosan Ft. Csilik plébános úr tolmácsol a hívek felé. Meglehetősen homályosnak mondható a jelenségnek a kezdete – az általam ismert szóbeli beszámolók alapján nem egészen világos ennek eredete, főleg pedig magának a jelenségnek a tartalmi mondanivalója.

2.    Fontosnak tartom továbbá kihangsúlyozni azt, hogy az ilyen jelenségekkel kapcsolatban különbséget kell tenni aközött, amit egy személy magáról állít – pl. hogy üzenetet kap, vagy látnok, stb. –, és aközött, ami a valósághoz tartozik, azaz meg is történik. A nagyfalusi jelenségre is vonatkoztatva érvényes ez a különbségtétel: Ft. Csilik plébános úr meggyőződése, hogy a látnok üzenetet kap, és hogy ő ennek kiválasztott értelmezője, valamint továbbadója, ami azonban még nem elegendő érv amellett, hogy ott valóban jelenés is történik, úgy ahogyan az sem elegendő érv a jelenés mellett, hogy a hívek zarándoklatban keresik fel a helyet, ott imádkoznak, és a megtérés jeleit mutatják.
3.    A Nagyfalu közelében és „Szentháromság-hegy” névvel megjelölt helyen létesített központ teljesen önkényesen létesült, és az ott végzett liturgikus cselekményekhez, valamint egy ott élő közösség kialakításához, illetve szervezett zarándoklatok vezetéséhez az Egyházmegyei Hatóságunk nem adta engedélyét, és ilyennek lehetőségét a kezdetekben nem is vették igénybe azok, akik a jelenség propagálói voltak, márpedig az egyházi fegyelem megköveteli az ilyen jóváhagyást.

4.    Teológiai szempontból is vizsgálva a jelenséget, figyelembe kell venni a Szentírásnak és Egyházunknak a tanítását, amely szerint a kinyilatkoztatás teljessége Krisztussal befejeződött. A II. Vatikáni Zsinat bibliai alapokra hivatkozva világosan fogalmaz az üdvösség Krisztusban való végső beteljesedéséről: „… már semmiféle új nyilvános kinyilatkoztatást nem kell várnunk a mi Urunk Jézus Krisztus dicsőséges eljöveteléig (vö. 1Tim 6,14; Tit 2,13)” (DV 4). Ezek szerint Krisztusban mindent tudunk, amire szükségünk van az üdvösséghez. Nem mélyednék jobban bele ennek teológiai értelmezésébe, de elég legyen megjegyezni azt, hogy hitünk és üdvösségünk alapja egyedül Krisztus.

5.    Ami a jelenség kivizsgálását illeti, erre vonatkozólag is vannak egyházi irányelvek, amelyeket a Szentszék határoz meg. A jelenség – és szándékosan nem a „jelenés” szóhasználattal élek – kivizsgálását egyházmegyei szinten kell kezdeményezni, alapos megfigyelés után. Az egyházmegyei szintű kivizsgálás eredményeit lehet magasabb fórumra is terjeszteni, de csak az egyházmegyei szintű kivizsgálás pozitív értékelése esetén. Kilátásban van a jelenség helyi kivizsgálásának a folyamata, amely nem rövid lejáratú, és amely annál inkább szükségesnek mutatkozik, mivel az első látnok halála után a jelenség mintha egy előre kigondolt forgatókönyv szerint folytatódna. Így a meglehetősen elburjánzott szálak kibogozásában sok minden megvizsgálására kell hogy sor kerüljön, ami feltételezi az illetékes személyekkel való tárgyalást, az állásfoglalásuk tiszta megfogalmazását, a katolikus tanokhoz való hozzáállásuk megállapítását és nem utolsósorban ezen személyek belső indíttatásának részletes kivizsgálását. Ugyanitt kell megemlíteni azon körülményeket is, amelyek a jelenség terjesztéséhez vezettek, és mindazon anyagokat, ill. nyomtatványokat, amelyek a jelenséggel kapcsolatosan lettek kézre bocsátva. Ezek kivizsgálása is szükséges, mivel olyan megnyilatkozások is elhangzottak, amelyek nem egyeznek a Katolikus Egyház tanaival.

6.    Nem utolsósorban meg kell állapítanunk azt is, hogy a nagyfalusi jelenség tömegeket mozgat meg. Ennek értékelésében fontos az emberek lelkivilágát is szem előtt tartani. Tudjuk, hogy az emberek vallási igénye és éhsége, még a modern kor profanizálási hadjárata ellenére is, vagy talán éppen ennek ellensúlyozására, rendkívül sokat váró.
A mi felelősségünkhöz tartozik, hogy milyen táplálékot nyújtunk híveinknek lelki igényeik kielégítésére, valamint hogyan és milyen formában nyújtjuk nekik ezt a táplálékot. A jézusi örömhír tiszta, világos, érthető, lelki fejlődésünket tápláló. Ami ettől eltérő vagy félelemkeltő, megtévesztő, kételybe torkolló, az a táplálék nem Krisztustól való. A kivizsgálást is ezért sokkal inkább híveink vallásosságának helyes mederbe való terelése érdekében szeretnénk elvégezni. Befejezésképpen pedig egy régi bölcsességet idéznék, amely szerint a hívőnek nincs szüksége csodára, a kételkedőnek bármennyi csoda sem elég.

Webarchívum forrás (Köszönet P.A.-nak a pontosításért. A szerk.)

Létrehozva 2021. augusztus 5.