J. D. Unwin Sex and Culture című művének kritikai feldolgozása

Monogámia vs. poliamória – mi jó az embernek?

Egyre tisztább képünk van arról, hogy mekkora kárt okozott az 1960-as években lezajlott ún. szexuális forradalom a férfi-nő viszonyban, a családban, az emberi méltósághoz kapcsolódó kérdésekben, és az egész társadalom szövetében. Ennek azonban távolról sincs vége, sőt úgy tűnik, hogy a „forradalmi terror” időszaka, amely minden forradalom velejárója, még csak most következik. A szexuális forradalom hengere ugyanis vakon halad előre, és ennek folyományaként tulajdonképpen egyenjogúvá válik minden olyan szexuális viselkedés, amely ezt megelőzően tabunak számított.

Ami tegnap még lehetetlennek tűnt, az mára már velünk élő valóság, és ami most tűnik elképzelhetetlennek, az holnapra a mindennapok része lehet. Mindig újabb és újabb marginális csoport kerül előtérbe, akik társadalmi elismertségükért, hátrányos megkülönböztetésük ellen küzdenek, mondván, hogy csak szabadon szeretnének élni és szeretni, amit a többezer éves hagyományok, a maradi közfelfogás és az olyan konzervatív szervezetek akadályoznak meg, mint az egyházak. A támadások középpontjában ma az egy férfi és egy nő közötti monogám házasság áll, amelynek a megdöntésétől ill. felszámolásától várja helyzetének a javulását sok, magát elnyomottnak érző szexuális kisebbség.

Ebben a kontextusban nagyon fontossá válik, hogy mit gondolunk az emberről, mit tartunk az ember természetes állapotának: a monogámiát-e vagy esetleg valamilyen más formációt. Ez az írás a J. D. Unwin Sex and Culture című művét feldolgozó tanulmánysorozat része és szervesen kapcsolódik az abszolút monogámia intézményével foglalkozó „Fejlődés, de milyen áron?” című tanulmányhoz.

A tanulmány letölthető a Szent István Intézet honlapjáról itt.

Létrehozva 2022. április 27.