Schneider püspök felvázolja, hogy miért hiszi azt, hogy a Covid-válság, az oltási kötelezettség és a zárlatok egy világméretű terv része, ami a globális világrend „visszaállítására” irányul. Ellenállásra szólít fel ezzel a zsarnoksággal szemben, és kritikát fogalmaz meg Ferenc pápa álláspontjával kapcsolatban.

Robert Moynihan: Ez egy drámai vízió, amit felvázol. Ön a Szovjetunióban nőtt fel. Most az Egyesült Államokban tesz utazást. A Szovjetunió egy ellenőrzött társadalom volt. Ez valóban egy ellenőrzött társadalom? Mert mi szabadnak tartjuk magunkat. Az egyik nagy mondásunk: „Adj szabadságot, vagy adj halált”.

Athanasius Schneider püspök: Igen.

Úgy gondolom, hogy a kommunista társadalom természetesen a totális ellenőrzés társadalma volt. De akkoriban még nem voltak meg az ellenőrzésnek ezek az eszközei, mint ma. Már majdnem több, mint 30 év telt el (az összeomlás óta), de akkoriban még nem voltak meg az ellenőrzésnek ezek a technikai eszközei. Most már megvannak. És ezért nyilvánvaló, ahogy már említettük, hogy mindennapi életünkben, utazásaink során és így tovább, a technikát, az e-mailjeinket, a mobiltelefonjainkat és így tovább, mindent ellenőriznek. Ezt is tudjuk. És megismétlem, a globális oltással is [ezt teszik]. Ez egy újabb lépés. Nem megyek bele az oltás technológiai részleteibe, csak a ténybe, hogy ezt ilyen átláthatatlanul támogatják.

Ez már a túlzott belemélyedés és az aggodalom jele. És ezért, újra meg kell fogalmaznunk és létre kell hoznunk egy világméretű láncot és mozgalmat az emberek, minden jóakaratú ember számára, hogy visszaszerezzük az alapvető polgári szabadságot. Hogy ne úgy bánjon velük az elit egy kis, nagyhatalmú csoportja, mint egy kisgyerekekkel, aki nem tudja, hogy mit csinál, vagy mint a rabszolgákkal, akik diktálnak minden kormánynak, minden nemzetnek, és elmondják részletesen, hogyan kell viselkedni. Például ebben a COVID válságban megnyilvánult egy nagyon részletes, kidolgozott terv egyfajta elit csoporttól, akik központilag parancsokat adnak, ugyanazt a parancsot, ugyanazokat a részleteket, ugyanazt a terminológiát a világ minden országának.

Moynihan: Tehát azt mondja, hogy az Ön bizonyítéka arra a tényre – amit Ön egy globálisan összehangolt erőfeszítésnek tart – maga a tény, hogy ugyanazokat a kifejezéseket használták a különböző országokban, ugyanazokat a programokat bontották ki, terítették ki –

Schneider püspök: Igen, igen. Ez nem az én meggyőződésem, ezek – állítom, és Ön is állíthatja – a tények. És mivel nem vagyunk ostobák, úgy értem, hogy egyszerűen csak ki kell nyitnunk a szemünket és az elménket, és azt állítjuk, hogy minden össze van hangolva a részletekig, a jelekig, a szimbólumokig, a terminológiáig, a tervekig. Ez nem eshet le egyszerűen az égből.

Moynihan: Nos, Ön egy katolikus pap és püspök, így mutatja be saját magát. Említette, hogy szükség van egy globális közösségre, amely koordinálja az ezzel szembeni ellenállást. Valóban ezt mondja?

Schneider püspök: Igen. Természetesen szükségünk van [erre]. Ismétlem, az igazi, méltó emberi élet helyreállítása érdekében, az emberi élet méltóságának visszaállítása érdekében, a szabadság, az igazi szabadság tiszteletben tartása érdekében, és a zsarnokság, a diktatúra minden jelének megszüntetése érdekében.

Moynihan: Zsarnokság és diktatúra. De gondolja, hogy ehhez vannak szövetségesei?

Schneider püspök: Úgy gondolom, hogy a történelem azt mutatja, hogy nehéz időkben mindig voltak olyan emberek, akik ellenállásba kezdtek. Tudja? A náci Németország ellenállási mozgalmait ismerjük. A kommunista országok ellenállási mozgalmait, és azokat, akik később az ellenállási mozgalmakban harcoltak, amikor a diktatórikus rendszerek összeomlottak. Őket valóban hősként tisztelik, de természetesen üldözték őket az ellenállás idején. Ezért úgy gondolom, hogy tényleg össze kell fognunk, a jóakaratú embereknek minden országban, a társadalom minden szintjén, akik egyszerűen csak használják a józan eszüket.

Moynihan: De azt kell mondanom, közbe kell szólnom, a katolikus egyház élén Ferenc pápa áll. Ő arra kérte az embereket, hogy többé-kevésbé fogadják el és értsenek egyet, és tartsanak ki ezzel az összehangolt erőfeszítéssel, hogy egyfajta globális választ adjanak a vírusra ezzel az oltással, majd fogadják el a korlátozásokat, a maszkokat stb. Mivel tudja magyarázni, hogy Péter utódja ennyire másképp elemzi ezt a helyzetet, mint Ön, aki szintén püspök ugyanabban az Egyházban?

Schneider püspök: Úgy gondolom, hogy nem ez a feladata egy pápának, hogy segítsen egy ilyen globális mozgalomnak, amely nyilvánvalóan, túlzott formában korlátozza az emberi társadalom, az egyének alapvető szabadságjogait, hogy ilyen egyszerűen „belső világi” realitások előmozdítója legyen. Ez nem az Egyház feladata. Nem ez volt Szent Péter feladata, melyet Krisztus adott neki és utódainak. Péter azt mondta, amikor jött a kísértés, hogy (amikor) az első pápa és az első püspökök, az apostolok inkább a földi valóságokkal akartak foglalkozni, az asztalok szolgálatával.

Ezt olvassuk az Apostolok Cselekedeteiben, Péter, az apostol azt mondta: „Nem volna rendjén, hogy elhanyagoljuk az Isten szavát, s az asztal szolgálatát lássuk el…, mi meg majd az imádságnak és az Ige szolgálatának szenteljük magunkat.” És ezt kell követnie az Egyháznak, és minden pápának. Sajnos, 2000 év alatt voltak olyan esetek, amikor a pápa, néhány pápa nem ezt követte, és elmerült az egyszerű, világi valóságban, elfelejtve első feladatukat, az imádkozást, az imádság előmozdítását, és az evangéliumi igazság hirdetését, és elsősorban a lelkek, nem a testek üdvösségét. És így voltak például a reneszánsz időkben olyan pápák, akik teljesen elmerültek a világi dolgokban.

Moynihan: Alexander Borgia.

Schneider püspök: Igen, például ő, vagy akár II. Julius, aki pápaként mindig lovon töltötte az idejét, harcolt, katonaként, pápaként, hadseregparancsnokként. Vagy egy másik, X. Leó minden idejét a zenének és más világi dolgoknak szentelte. Mindenesetre számomra ez is annak a jele, hogy a jelenlegi pápának valóban mélyen el kell gondolkodnia azon, hogy valóban betartja-e első megbízatását, amelyet Krisztus adott Péternek, majd neki, és hogy valóban komolyan vegye Szent Péter szavait, melyeket az Apostolok Cselekedeteiben említ.

(Folyt.)

A cikk forrása angol nyelven

Létrehozva 2021. november 20.