ELEMZÉS

(LifeSiteNews) – Hetekkel azután, hogy elfoglalta posztját az egykori II. János Pál Házasság és Család Intézet új elnökeként, Monsignore Philippe Bordeyne figyelemre méltó kijelentést tett a La Croix International, a La Croix (a francia püspöki kar nem hivatalos napilapja) által szerkesztett angol nyelvű napilapnak adott feltáró interjújában: „Mi teológusok nem állíthatunk továbbra is bizonyosságokat a családról, amikor látjuk, hogy milyen átalakuláson megy ma keresztül”.

Mik azok a „bizonyosságok” a családról, katolikus szemszögből nézve? Ezek definíciók, életszabályok. Olyan reflexiók, amelyek a házasság természetes valóságán és céljain, valamint a házasságot szabályozó természeti törvényeken alapulnak. Ezek a kinyilatkoztatás vizsgálatának eredményei, amely Isten emberiségre vonatkozó tervéről szól, a nemzés természetfeletti céljáról, amely Isten mennyországának szentekkel való benépesítéséről, valamint a szentségi házasság természetéről és értékéről, ami Jézusnak az Egyház iránti szeretetét tükrözi.

Amikor II. Szent János Pál megalapította a Házasság és Család Pápai Tanulmányok Intézetét, az egyértelműen és mélyen ragaszkodott a házasságról szóló hagyományos katolikus tanításhoz, elismerve az abszolút erkölcsi normák létezését, amelyek mindig kötelezőek, és tiltják az eredendően rossz cselekedeteket. Ezek voltak a fent említett „bizonyosságok” – az a tény, hogy bizonyosságok voltak, nem tette őket érdektelenné vagy merevvé abban az értelemben, hogy ne tudtak volna számot vetni a kor új realitásaival.

Éppen ellenkezőleg, ezek voltak azok az elvek, a támfalak, melyekre az egyház építhetett, hogy a modernitást értékelje, és ha szükséges, a hit és az értelem segítségével megkérdőjelezze – ahogyan megtette például a gender ideológiával, amely Isten teremtésének szabályait radikálisan negligálja.

Amikor Bordeyne kijelenti, hogy „mi, teológusok nem állíthatunk továbbra is bizonyosságokat a családról, amikor látjuk, hogy az milyen átalakulásokon megy ma keresztül”, akkor

lényegében azt mondja, hogy nincs biztos alap, melyről értékelni lehetne ezeket az átalakulásokat, és szükség esetén elítélni, és megmutatni, hogy nem állnak összhangban az ember valódi szükségleteivel és hivatásával.

Nyilatkozata azt mutatja, hogy mint a mostani János Pál Pápai Teológiai Intézet a Házasság- és Családtudományokért gondosan kiválasztott új elnöke, Bordeyne teljes mértékben támogatja az ott zajló forradalmat. Ez azzal kezdődött, amikor 2019-ben hirtelen elbocsátották az intézet vezetőjét, Monsignor Livio Melinát, az alapító, Carlo Caffarra bíboros hűséges utódját. Ezzel egyidejűleg az intézet összes professzorát felfüggesztették – nem mindenki tért vissza -, és az új kancellár, a homoerotikus freskókról híres Vincenzo Paglia érsek irányítása alatt megnyílt az ajtó a fogamzásgátlást elítélő Humanae vitae [enciklika] kritikája, valamint az Amoris Laetitia [apostoli buzdítás] megdicsőülése előtt, melyben Ferenc pápa diszkréten üdvözölt bizonyos elvált és polgárilag újraházasodott párokat a szentségek – köztük a szentáldozás – vételében anélkül, hogy szándékában állt volna megváltoztatni életmódjukat.

Bordeyne 10 évig volt a francia főváros híres katolikus egyeteme, a L’Institut catholique de Paris rektora. Szakterülete az erkölcsteológia („bizonyosságok” nélkül?). Ferenc pápa által kinevezett „szakértő” volt a második családügyi szinóduson. Társszerzője egy könyvnek Jorge Bergoglio egyik legbefolyásosabb argentin mentorával, Juan Carlos Scannone atyával, aki a „népek teológiáját” a felszabadítási teológiából adaptálta: Divorcés remariés : ce qui change avec François („Az elváltak és újraházasodottak, mi változik Ferenccel”) – a „megkülönböztetésről” és a „bonyolult helyzetek kíséréséről” szól, egészen akár a szentáldozás vételéig.

Bordeyne a homoszexuális párok „magán áldása” mellett szólt, és azt javasolta, hogy „az emberi szexualitás, amely végső soron nem igen van meghatározva, megengedi az atipikus formákat és kifejezéseket”. Azt is kijelentette, hogy a párokra lehetne hagyni a döntést, hogy használnak-e fogamzásgátlót vagy sem, és hogy ezt a döntést „kölcsönös szeretetük megduplázásával” kísérhetnék.

Most, hogy elfoglalta új pozícióját egy olyan intézet élén, amelynek eredeti célja az volt, hogy fenntartsa az Egyház hagyományos tanítását a házasságról és a családról, úgy tűnik, hogy Bordeyne-t nem érintette meg a kegyelem… 61 évesen várhatóan ragaszkodni fog sajátos ideológiájához, amely azon alapul, hogy „a változások korát” éljük, ahogyan a Loup Besmond de Senneville-nek adott interjúban elmondta, különösen a „világjárvány” alatt, amelyben „a család” az egyik „új határterület”, ahová a teológusoknak el kell jutniuk.

„Olyan pillanatban vagyunk, ami egy kicsit hasonlít ahhoz, amit John F. Kennedy 1960-ban élt át, amikor megnyerte a demokraták jelölését. Akkoriban nem látott más választási lehetőséget, minthogy befogadjon egy olyan világot, ami nagy sebességgel változott. Hasonlóképpen úgy vélem, hogy ma is a változások hasonló korszakát éljük. És éppen azért, mert korunk ilyen gyorsan változik, az Egyháznak alázatosabbnak kell lennie a család misztériuma előtt” – mondta.

Arra a kérdésre, hogy az egyház nem elég alázatos-e már most is, Bordeyne azt válaszolta, hogy „nem volt mindig elég alázatos ahhoz, hogy felismerje, hogy fontos változások vannak a családok kialakulásának módjában”. „Ez az, amit Ferenc pápa folyamatosan ismételget, különösen az Amoris laetitia buzdításban (…) Az alázat hiánya véleményem szerint abban a kísértésben nyilvánul meg, hogy a családdal kapcsolatos kérdéseket túlságosan leegyszerűsítjük, és kész válaszokat adunk. Mi, teológusok nem állíthatunk továbbra is bizonyosságokat a családról, amikor látjuk, hogy az milyen átalakulásokon megy ma keresztül” – tette hozzá.

Melyek a mai átalakulások? A házasság előtti vagy házasság nélküli együttélés, a házasságon kívüli születések számának robbanásszerű növekedése a nyugati országokban, a válások széles körű elterjedése, magának a házasságnak a denaturálása, melyet úgy állítanak be, mint ami esetleg két férfi vagy két nőt egyesítése, a nemzés széles körű elutasítása, a média és számos állam által támogatott szexuális promiszkuitás.

Anélkül, hogy mindezeket a tendenciákat jónak mondaná, Bordeyne elmondta: „A teológusok kutatók ezért a hagyomány fényére támaszkodnak, de a kérügma erejére is, ami Krisztusnak a mai családok számára élő igehirdetése”, és szükséges, hogy „elmélyítsük azt, ahogyan Jézus nézné az összetett helyzeteket, vagy a fiatalok lassúságát, hogy a házasságot válasszák”, hozzátéve, hogy az egyház “nem rejtheti el a szemét a társadalmi átalakulások elől, melyeknek tanúi vagyunk”. Mintha valaha is megtette volna.

Úgy tűnik, mintha Bordeyne azon siránkozna, hogy az egyház nem változtat a nyelvezetén és a prioritásain ezekkel a „társadalmi átalakulásokkal” szemben.

Azt is kijelentette, hogy nem áll szándékában a János Pál Intézetből „Amoris Laetitia Intézetet” csinálni, és tiltakozott, hogy „Ferenc tanítása nem redukálódik az Amoris laetitia-ra, és II János Pál tanítása sem redukálódik a Familiaris Consortio-ra. Mindkettőnek megvan a maga ideje, de a kettő között nincs ellentmondás”.

Ez valóban a hivatalos narratíva Ferenc pápa újításairól: a változás megvalósítására való törekvés, miközben azt hirdeti, hogy a katolikus tanítás azon kifejezései, amelyek egyértelműen módosulnak az ilyen változások révén, valójában elfogadható „evolúció”, amit a megváltozott körülmények diktálnak.

A Bordeyne teljes interjú itt olvasható.

A cikk forrása angol nyelven

Létrehozva 2021. szeptember 28.