Előszó

A kísértés órájában Malachi Martin azt állítja, hogy az Egyház története Krisztus életét tükrözi. Az Egyház jelenlegi állapota Jézus kínszenvedését és keresztre feszítését idézi.

Urunk keresztre feszítésekor úgy tűnt, hogy a gonosz erők győztek. Kínszenvedése során Jézus ezt mondta: „Ez a ti órátok, a sötétség hatalmáé.”[1]. Ma szintén úgy látszik, hogy a gonosz győzedelmeskedett. A legalizált abortusz, az ocsmányság uralkodása a kultúrában, a mindenütt felbukkanó pornográfia mind az ördög keze nyomát mutatja. A templomokban a hívek számának aggasztó fogyása, egyik rettenetes botrány a másik után, jó papok meghurcolása, a papság gyengesége a napjainkban megnyilvánuló gonosszal szemben – mind világosan mutatja, hogy a sátán beférkőzött közénk.

Mégis, bátran remélhetjük, hogy a gonosz látható győzelme csak átmeneti. Visszatérve a Krisztus-párhuzamhoz: a gonosz erők látszólagos győzelme megsemmisült a feltámadás dicsőségében. Ugyanígy a gonosz napjainkban aratott látszólagos győzelme el fog tűnni, amikor Isten helyreállítja a rendet, és visszatér a dicsőséges egyház kora. Tudjuk, hogy ez bekövetkezik, mert Fatimában Miasszonyunk megígérte, hogy „Végül Szeplőtelen Szívem győzni fog.”

Nekünk, katolikusoknak kötelességünk, hogy tőlünk telhetően siettessük azt a napot, amikor Szűzanyánk Szeplőtelen Szíve győzni fog. Ehhez az kell, hogy szüntelenül imádkozzunk, napi teendőinket a keresztényi szeretet jegyében végezzük, ajánljuk fel szenvedéseinket és fájdalmainkat, és támogassuk azokat, akik a szőlőskertben azon dolgoznak, hogy minden helyreálljon Krisztusban.

I. rész: A Szélsöpörte ház[2] még egyszer

Bernard: Malachi Martin atya otthonában vagyunk. Nemrégiben írt egy könyvet, aminek címe Szélsöpörte ház. Első interjúnkban erről a könyvről fogunk beszélgetni. A Szélsöpörte ház, amellett, hogy sok kérdést megválaszol a katolikus egyház mai helyzetéről, számos új kérdést is felvet. Ez utóbbiakat fogjuk megvitatni.

Martin atya: Úgy gondolom, hogy meg kell vitatnunk ezt a könyvet, mert regény formájában íródott, és a szerző szándéka a regény keretein belül válik világossá. Amióta a könyv megjelent, sok emberrel beszéltem a rádióban és a televízióban, és a kérdések, amiket feltettek nekem, nem a könyvben leírtak igazságát vagy hamisságát firtatták. Többnyire megértették, hogy a könyvben szereplő állítások, mondjuk a Vatikánról, vagy egy amerikai püspökről, vagy a francia egyházról igazak, csak a szereplők valódi kiléte maradt rejtve. A Szélsöpörte ház regény, ami egy nagyon jól használható irodalmi forma. Sok író használja ma is. Jeffry Archer[3], angol író használja. Taylor Caldwell[4] is ebben a műfajban írta könyveit. Úgy írt korának olajmágnásairól, hogy a nevük ismeretlen maradt. Más neveket használva írta meg a történetüket. Ugyanez történt a Szélsöpörte ház esetében is, tehát meg kell beszélni. Az emberek megkérdezik: „Mennyi igaz belőle? Mennyi csak kitalálás?” Én erre mindig azt válaszolom, hogy a szereplők 85 százaléka igazi, és az események 95 százaléka igazi, de az egész regénybe van rejtve. Ebben a formában könnyebb megemészteni a könyvben megírt eseményeket.

Bernard: Megmondom, hogy én hogyan reagáltam a könyvre: realisztikusnak találtam. Sok olyan családot ismerek, mint a Gladstone család, amelynek tagjai elszakadtak egymástól az egyházi válság következtében. És ismerek Mike O’Reillyhoz[5] hasonló szenvedő papokat, akiket lehetetlenné tettek a saját egyházközségükben.

Martin atya: Persze, hogy látott ilyeneket. Tudom, hogy vannak katolikusok, akik félresöprik a könyvben leírt és az Egyházban tapasztalható problémákat. Azt gondolják, hogy minden a legnagyobb rendben van. „Vannak problémák az egyházban, de hol nincsenek? Tulajdonképpen nagyszerű evangelizáció és apostoli tevékenységek korát éljük. A vallásosság terjed, van egy aktivista pápánk, akit az egész világon ismernek és tisztelnek. A katolikusok száma egy milliárd körül van, tehát mi vagyunk a legnépesebb vallás a világon.” Azok a katolikusok, akik így gondolkodnak, teljesen ignorálják a gonoszt, aki a Római Katolikus Egyházat szorongatja.

Bernard: Miben jelölné meg a Szélsöpörte ház fő témáját?

Martin atya: A fő témája – ami sokak számára meglepő lehet – a következő: A szervezet, amelyet Római Katolikus Egyháznak hívunk, egy olyan szervezet, amelyik kardinálisokból, püspökökből, papokból, szerzetesekből, apácákból áll, akik egyházmegyéket, egyházközségeket, iskolákat, akadémiákat és intézményeket tartanak fenn, és amelyik elvesztette a hitét. Ez egy nagyon súlyos állítás. Lehet valaki szakadár, ami azt jelenti, hogy vitatja az Egyház hatalmát és hatáskörét. De az eretnek ilyeneket mond: „Nem, nem hiszem, hogy van pokol.” „Hiszem, hogy az Isten túlságosan jó ahhoz, hogy bárkit is a pokolba küldjön.” Apropó, az a ma divatos gondolat, hogy senki nem megy a pokolba, ellentétes a hit tanításával. Az, aki nem hiszi a katolikus Egyház által tanított bármelyik hittételt, eretnek. Aki azt mondja: „Nem hiszem, hogy Szűz Mária szeplőtelenül született,” az eretnek. Ha valaki elhisz egy eretnekséget, még nem jelenti azt, hogy az illető teljesen elvesztette a hitét, de veszélyesen közel van hozzá. A hitehagyott alapigazságokat tagad. Ilyeneket mond: „Isten nem létezik.” „Nincs olyan, hogy egyház.” „Nincs pokol.” „Olyan, hogy isteni kegyelem, nem létezik.” „Magán bűn nem létezik, csak társadalmi hiányosságok.” Aki igazán tagadja az alapigazságokat, az hitehagyott. Ma a katolikusok jelentős többsége ebben az állapotban van. Hitehagyott egyházi vezetők vitték őket a hitetlenségbe. A kardinálisok, püspökök, papok és szerzetesek elég jelentős része hitetlen. Nem vallják többé a kereszténység alapigazságait, a katolicizmuséit még kevésbé.

Bernard: Ez az, ami megkülönbözteti ezt a krízist az egyház korábbi kríziseitől? A reformáció idején Luther, vagy VIII. Henrik nem szakadt el teljesen a keresztény hit alapjaitól.

Martin atya: Nem, nem, ők elsősorban az egyház hatáskörét vitatták. Eretnekségbe estek, de soha, soha nem vitatták a menny, a pokol, a megszentelő kegyelem, a kinyilatkoztatás, az egyház vagy a magisztérium tekintélyének létezését. A legnagyobb tévedésük az volt, hogy magukat gondolták magisztériumnak. De sohasem váltak istentagadókká. A ma tapasztalható hitvesztés rosszabb, mint az arian eretnekség a kereszténység korai századaiban, amikor Krisztus istenségét tagadták. Ma abban a borzasztó helyzetben vagyunk, hogy az Egyház emberei nem hiszik, hogy Jézus jelen van a Szentostyában. Még csak azt sem hiszik, hogy Jézus Isten. De ennél is tovább mennek. A híres francia jezsuita, Teilhard de Chardin[6] szerint az Isten nem vált emberré, viszont az ember istenné lesz majd, ami egy teljesen új megközelítése a dolgoknak. Vannak ma olyan kardinálisok, akik elfogadják ezt az elméletet. Nem hisznek többé a megtestesülésben, ahogy mi ismerjük, sem a feltámadásban, ahogy mi ismerjük. Nem hisznek, mégis ők vannak hatalmon. Ők irányítják az Egyházat!

Bernard: Tehát a hitevesztettség leszivárog a laikusokhoz, akik az egyházközségekben gyakorolják hitüket.

Martin atya: Persze! A szemináriumokban is a professzorok tagadják Jézus istenségét, és senki sem szól egy szót sem. Amikor Melbourne[7] jelenlegi püspöke, Pell[8] hivatalba lépett, összehívta szemináriumának tanárait és ezt mondta nekik: „Ragaszkodom hozzá, hogy a hagyományos katolikus doktrínát tanítsák.” És tudja, mi történt? Az egész tanári kar felmondott! Azt mondták: „Sajnáljuk, püspök úr, mi szeretjük és tiszteljük magát, de már nem hiszünk ezekben a dolgokban.” A melbourne-i egyházmegyében a teljes tanári kar felmondott!

Bernard: Tehát a hitehagyás megmagyarázza azt is, miért nincs egység az Egyházban.

Martin atya: Nincs egység.

Bernard: Hívők és hitehagyottak nem találnak közös nevezőt.

Martin atya: Egyáltalán nem. Ez a hittagadás felelős a földalatti egyház terjedésért is. Ez egy püspökökből, utazó papokból, apácákból, iskolákból és kápolnákból álló, az egész világra kiterjedő hálózat. A földalatti egyház kicsi, de virágzik. Egyre több ember hagyja el a zsinati egyházat – ahogy én nevezem. A zsinati egyház vezetői mereven követik a II. vatikáni zsinat[9] határozatait. Elvesztették a hitüket, csak nem tudják. Tudja, mi a legszánalmasabb? Az amerikai katolikusok valódi száma kétségtelenül valahol hatvan millió fölött van. De ezek többségét orruknál fogva vezetik le az igaz hit útjáról anélkül, hogy észre vennék. A püspök és a papjai azt mondják, hogy teljesen rendben van, hogy homoszexuális, vagy, hogy elváltál és újraházasodtál, és áldozáshoz járulsz. „Nem fogsz a pokolba jutni, Isten senkit sem küld a pokolba. És az ördögöt csak kitalálták.” Ha a püspök ezt mondja, és a papok ezt mondják, akkor az emberek megkérdezik: „Mégis, mit higgyünk?”

Bernard: Tehát a hitehagyottak nem ismernek el semmilyen valóságot azon kívül, amit látunk, hallunk, megérinthetünk. Tagadják a természetfölötti létezését, vagy legalábbis hiányzik a végtelen és természetfölötti a világképükből.

Martin atya: Így van, eltűnt. Nem hisznek angyalokban és gonoszokban. „Jön valami a halál után, amit mennyországnak hívnak. Ez egy kellemes hely. Mindenki odakerül, Isten senkit sem küld egy homályos, sötét lyukba, amit pokolnak hívnak. Nem, nem. A pokol és a purgatórium csak mitológiai helyek.” Ez a szemléletük. Ez hittagadás. Tegyük fel, hogy maga azt mondja nekem, hogy hívő, aztán kiderül, hogy a gyakorlatban egészen másképp viselkedik. Rájövök, hogy nem hisz a pokol létezésében, nem hisz az angyalokban, nem hisz a purgatóriumban. Ha ez valóban így van, akkor hiába ismételgeti: „római katolikus vagyok”, nem római katolikus, hanem aposztata.

Bernard: A jelenlegi egyházi hierarchiának egyik jellemzője, hogy nem tagadják nyíltan a hit tanait és dogmáit, csak úgy élik az életüket, mintha azok nem léteznének.

Martin atya: Így van. Úgy élnek, mintha ezek a tanítások többé nem léteznének.

Bernard: Talán azt is az aposztázia magyarázza, hogy a papságot miért nem érdekli például a rózsafüzér?

Martin atya: Igaz. „Minek szemezgessünk gyöngyöket, mint a muszlimok? Ezek imagyöngyök. Morzsolók, amiket a görögök használnak, csak egyszerű emberek játszanak velük. Nem jók semmire. Mit csinálnak? Egyik Üdvözlégytől mennek a következőig. Elmondanak ötven Üdvözlégyet egyszerre. Teljesen értelmetlen dolog ezt csinálni.” Tehát nem látják értelmét a rózsafüzérnek, és nem hisznek a Szűzanya privilégiumában. Ez mind a múlté. És az a legborzasztóbb, hogy ha valaki elveszti a hitét, nem is tudja, hogy elvesztette! Ha tudná, vissza kellene szereznie.

Bernard: Ezek az emberek nem hagyják el az Egyházat. Megtartják a pozíciójukat, és továbbra is jó katolikusnak tartják magukat.

Martin atya: Ezzel kapcsolatban el kell mondanom egy történetet, ami meglehetősen ijesztő. Bea bíborossal[10] dolgoztam a II. vatikáni zsinat alatt. Egyik nap odajön hozzám izzadva. Sohasem láttam izzadni. Akkor 83 éves volt, de nem a korával volt a baj, ő sosem izzadt. Most folyt róla a víz, és remegett. Megkérdeztem: „Mi történt, eminenciás uram?” Ezt válaszolta: „Most hallottam egy beszélgetést Hans Küng[11] és Edward Schillebeeckx[12] között.” Ez két szélsőséges, hitehagyott teológus. Cardinal Bea elmesélte a beszélgetésüket, amit hallott. Schillebeeckx ezt mondta: „Akkor nem maradhatunk ebben az Egyházban.” Mire Küng ezt felelte: „Nem, nem, nem. A XVI. században elhagytuk az egyházat, és vesztettünk. Ezúttal bent maradunk, és megváltoztatjuk.”

Bernard: Kell, hogy legyen valami forrása az egyház válságának. Nem jöhetett csak úgy, a semmiből. Honnan ered?

Martin atya: Mint tudjuk, ha valaki összeesküvést említ, azonnal összeesküvés-mániásnak bélyegzik. De van bizonyítékunk arra, hogy létezett egy terv a II. vatikáni zsinat előtt, és egyszer majd nyilvánosságra is hozhatjuk az egészet. Ma már tudjuk, hogy volt egy terv, ami rábírta XXIII. János pápát, hogy összehívjon egy zsinatot. Azt is tudjuk ma már, hogy amint ez megtörtént, néhány bíboros, mint a belgiumi Suenens[13] és a bécsi König[14] összeesküdött, hogy a zsinatot katolikus zsinatból átváltoztatja valami mássá. Ami lett belőle, megtörte az egyházi tradíciót, és kibocsátott egy olyan dokumentumot, ami az általános hitvesztés alapját képezi a Római Katolikus Egyházban. Ez egy gondosan kidolgozott terv volt, és végső soron nem-katolikus forrásból jött. Vajon miért vették célba a katolikus Egyházat ezek a nem-katolikusok? Nézzük meg, mi volt a helyzet az ő szempontjukból a zsinat összehívása előtt. Az 50-es években vagyunk, és a nemzetközi színtéren a legerősebb szervezet a Római Katolikus Egyház. Van egy erős pápája, Pacelli[15], aki hamarosan meg fog halni. Ezt a szervezetet nagy megbecsülés övezi, terjeszkedik a világban, napról napra erősebb lesz. Ez a szervezet a legnagyobb akadálya terveik megvalósításának. Mit tehetnek ellene? Belülről próbálják bomlasztani. Beszivárognak úgy, hogy számos bíborost bevezetnek a szabadkőművesekhez. Ezek a bíborosok nagyra becsült tagjai lesznek a páholynak. Püspököket és papokat is beszerveznek a szabadkőművesekhez. Azután elfogadható életmódnak nyilvánítják a homoszexualitást mindenki számára, beleértve a papokat is. Mindezt nagyon óvatosan csinálják. És pontosan ez történt.

Kinek tulajdonítható az Egyházba való beszivárgás terve? Tetszik, vagy nem tetszik, idővel kétségtelenül ki fog derülni, hogy iszonyatos ellenségeink vannak, akik a Római Katolikus Egyházat a legnagyobb akadálynak tekintik terveik megvalósításában. Miért? Mert a Római Katolikus Egyház azt mondja: „Egy: Minden erkölcsi vonatkozású cselekedeted megítélésében én vagyok a legfelső bíró. Kettő: az oktatásban is én vagyok a legfelső hatalom. Én tanítom a gyermekeket. Három: én vagyok minden erő forrása.” Kevés ember tudja, de a katolicizmus azt tanítja, hogy még a politikai hatalom is a pápaságon keresztül öröklődik. A pápaság nem ragaszkodik többé ehhez, mert ez nem elfogadott, de valójában minden hatalom a földön Krisztustól származik. A földön az ő egyedüli helyettese a pápa. A demokráciát úgy értelmezik, mint a nép hatalmát. Sajnálom, de ez nem katolikus. Az igazi demokráciában a népnek Krisztus által, Krisztustól van hatalma. Az az eszme, hogy a nép kezében van a hatalom, és azt annak adja, akinek akarja, egy éretlen doktrína. Az egyház álláspontja társadalmi kérdésekben az, hogy minden hatalom Krisztustól származik. Krisztus maga mondta: „Én kaptam minden hatalmat égen és földön.”[16]. Krisztus választotta ki az apostolokat. Ezért minden hatalom tőle jön, egy és csak egy emberen, a helyettesén keresztül. Ma Szent Péter 264-ik[17] utódja ül a trónon, és – Krisztus által – ő minden politikai hatalom forrása. Ezt tanítja a valódi katolikus társadalomtudomány.

Manapság az ember vagy Krisztust szolgálja, vagy Lucifert. Csak ez a két lehetőség létezik. Van jó és van rossz. A jót Krisztus képviseli, a rosszat Lucifer. Lehet, hogy valaki nem ismeri Krisztust. Például egy buddhista soha nem hallott róla, vagy ha hallott is, csak nagyon keveset. Vagy egy muszlim soha nem hallott róla. Egy muszlim Indonéziában, vagy Nigériában, vagy Szaud-Arábiában semmit nem tud Krisztusról. De ha a jót szolgálja, akkor Krisztust szolgálja, és a kegyelmet, aminek segítségével ezt teszi, valamilyen módon Krisztus által kapja. Ugyanakkor, ha valaki kegyetlen, gonosz, veszedelmes, hazug, csaló, az mind Lucifer műve. Mindegy, hogy milyen vallású, mindegy, hogy milyen színű a bőre, ha ilyen, akkor Lucifer irányítja. Krisztus és Lucifer két részre osztja az emberiséget.

Sajnos, Krisztus egyházában ma Krisztus kinyilatkoztatásának tagadása történik. Ez a probléma. Fontos, hogy megkülönböztessük a vallásukat gyakorló hívő emberek közösségét a Római Katolikus Egyház szervezetétől. A Római Katolikus Egyház mint szervezet hanyatlik, és az egyik témája a Szélsöpörte Háznak az, hogy emberi számítás szerint a szent Római Katolikus Egyház szervezete rövid időn belül eltűnik. Fizikailag eltűnik.

Bernard: Kellett valaminek történnie az Egyházzal az 1960-as években, ami elindította ezt az öngyilkos folyamatot.

Martin atya: Ezt úgy hívják, hogy önrombolás. Az 1960-as években történt az ördög felszentelése, a Sátán trónra emelése a Vatikánban.

Bernard: Ez valóban megtörtént?

Martin atya: Igen, ez történelmi tény. Egy bizonyos napon a világ minden tájáról összegyűlt Lucifert képviselő embercsoport tette. Megtörtént, és ezért bizonyos értelemben Lucifer hatalommal bír Rómában. Még nem az övé Róma, de biztosan reméli, hogy egy eljövendő pápát megnyer majd a maga számára. A jelenlegi pápa nem az ő embere, de számít rá, hogy egy jövendő pápa az lesz, és ő lesz a ház ura. Az egyetlen ember, aki el tudja űzni Lucifert, az a ház tulajdonosa, és a tulajdonos a pápa. A pápának kell elvégezni az ördögűzést, a ház kitakarítását.

Bernard: Vannak emberek, akik, miután olvasták a Szélsöpörte Házban a Sátán trónra ültetését, ezt mondták: „Most már értem, miért van válságban az egyház!” Nem volt valamilyen szellemi oka is a válságnak?

Martin atya: De, kellett, hogy legyen. Emlékszem, hogy amikor tavaly Rómában voltam, egy jól ismert bíborossal beszélgetve ezt mondtam neki: „De eminenciás uram, el kell mennie a Szentatyához és elmagyarázni neki ezt.” Mire ő: „Mit tehetek? Én csak egy egyszerű bíboros vagyok.” Erre én azt mondtam: „Ha ön nem teszi meg, ki fogja megtenni?” Ezt válaszolta: „Senki. Senki nem fogja megcsinálni. Senki nem fogja megmondani az igazságot a Szentatyának, és ő túlságosan elfoglalt és fáradt ahhoz, hogy valamit is tegyen ez ügyben.” Ez a helyzet. És amíg az ördögöt ki nem űzik, a helyzet ugyanez marad az egyházban. Apropó, nyolc ördögűző dolgozik a Vatikánban Gabriele Amorth[18] atya vezetése alatt. Ő kitűnő ördögűző, de hatalma csak bizonyos pontig terjed, mivel nem ő a ház gazdája.

Bernard: Tehát a pápa az, aki ténylegesen meg tudná oldani ezt a helyzetet az egyházban.

Martin atya: Csak a pápa tudja kiűzni a démonokat.

Bernard: És az ördögnek ez a trónra kerülése magyarázza, hogy az életpártiak és hagyománytisztelők minden erőfeszítése sem volt elég, hogy sikeres ellentámadást indítsanak a gonosz erőkkel szemben.

Martin atya: Semmit sem értek el. Hadd mondjak egy példát arra, hogy milyen szörnyű hatása van az ördög felszentelésének. Az emberek szemet hunynak efölött, pedig nem volna szabad. Meg kellene kérdezniük: „Hogyan történhetett ez meg?” Harminchat óra leforgása alatt a Szentatya fogadta Mihail Gorbacsovot[19] és Fidel Castrót[20]. Mihail Gorbacsov egy új világvallás alapítója, amiről az emberek nem tudnak. Ő, az alapító, ateista és marxista. Nincs igazi vallása. Fidel Castro egy gonosz ember, aki nem gyakorolja a vallását harminc vagy negyven éve, és kimondhatatlan kegyetlenségeket művelt. Ezt a két embert meghívták a Vatikánba, azok eljöttek, kezet ráztak a pápával, leültek, és beszélgettek vele. Ezt nem lehet csinálni. Egyszerűen nem lehet csinálni! Az ember nem látja vendégül az ördög cimboráit. De ez a pápa megtette.

Bernard: Van egy kérdésem Gorbacsovról. Még mindig fontos szerepet játszik a világpolitikában annak ellenére, hogy már nem a Szovjetunió feje?

Martin atya: Még jobban megnövekedett a befolyása. Most dolgozott ki egy új alapokmányt a világ számára, ami az új világrendet vázolja fel. Ennek megvannak a maga parancsolatai a Tízparancsolat helyett. Az emberek még nem jutottak hozzá, hogy elolvassák. Szavazni fognak róla az ENSZ-ben, és minden ország számára kötelező lesz. Ha ezt a tervet bevezetik, visszavedlünk a természet imádóivá, és az embert gonosz erőnek tekintjük a világban, természet anyánk veszedelmes rombolójának és szennyezőjének. Ez az új vallás a földet imádja. A természet minden. Gaia[21] az istennőjének neve. Ez tulajdonképpen egy hamis vallás. Mihail Gorbacsov egy gonosz ateista. Hogy lehet őt államfőnek kijáró tisztelettel fogadni? Hogy lehet fogadni Fidel Castrót, akinek híres sziget-börtöneiben sorra halnak a rabok, aki a legrosszabb fajta marxista, aki üldözi az Egyházat? Ezeket nem szabad fogadni!

Bernard: Nem volt a pápa kapcsolatban Gorbacsovval már egy ideje?

Martin atya: De igen, és ez felháborító. Miért? Az ember nem tart ilyen kapcsolatot egy Gorbacsovval. Ha muszáj őt fogadni, van a pápának számos papja és prelátusa, akikkel a saját nyelvén beszélhet. De díszfogadást adni neki Péter utódjának, Krisztus helytartójának házában! Nem, ilyet nem lehet csinálni. Ez több a soknál. Ilyet az ember egyszerűen nem csinál! És nem vendégeli meg őket. El tudja képzelni, hogy az 1520-ban uralkodó pápa vendégül látja Luthert a Vatikánban? Ugyan már!

Bernard: Nem volt demoralizáló a vasfüggöny mögött élő hívőknek, hogy a pápa találkozik ezekkel a kommunistákkal?

Martin atya: Ezek a találkozók demoralizáló hatással voltak rájuk. Sok embert megdöbbentett, amikor XXIII. János pápa[22] fogadta Nyikita Hruscsov[23] vejét a Vatikánban. Hogy lehet fogadni egy ilyen embert? Az apósa buzgón üldözte az Egyházat. Ugyanez áll a kínai kormány tagjaira, ők is üldözik az egyházat. Vannak, akik azt mondják, hogy mindez hozzátarozik a diplomáciához, és hogy az Egyháznak is követnie kell ezeket a szabályokat. Más eredménye ennek persze nincs, mint a hívek kiábrándulása. Az emberek azt gondolhatják: „Ha az egyház a kommunistákkal ilyen jóban van, akkor nem lehetnek olyan rosszak. Így vagy úgy, de elfogadhatóak.” Az, hogy a pápa kommunistákkal találkozik a Vatikánban, a luciferi hatás eredménye. Efelől semmi kétség. Lucifer fejedelem ma ott ül az egyház fellegvárának legbelsőbb termében.

Bernard: Az Ön könyvében szerepel egy ördögűző, Slattery atya, és Ön is az. Az ördögűző szempontjából hogyan látja az Egyház mai válságát?

Martin atya: Amikor ördögűzést végzünk, kicsit és nagyot, a démonok állandóan gúnyolódnak az Egyház állapotán. Ilyeneket mondanak: „Szent Péter birodalmában vagyunk. Azzal beszélünk a Vatikánban, akivel akarunk. A képviselőink ott ülnek a pápa mellett minden nap.” „Miről beszélsz? Jogosan vagyunk itt.” „Mit képzelsz? A fejedelmünket megkoronázták, beiktatták. És te még most is ellenünk vagy! Miért üldözöl minket még mindig?” Démonokat idézek, ilyeneket mondanak. Ezeket mondják, amikor próbáljuk kiűzni őket. Nagyon ijesztő. Az ember ismételgeti Jézus nevét, az imádságokat és a távozásra felszólító parancsot. Végül aztán nagy tiltakozások közepette kimennek. De még ilyeneket vágnak az ember fejéhez: „Minket tisztelnek a francia bíborosok. A fejedelmünket imádják az egyházi emberek. Szóval nem lehetünk olyan rosszak. Miért vagy ellenünk?”

Bernard: Egy fontos dolog, amit szeretnék hangsúlyozni az, hogy a sátánisták ábrázolása a hollywoodi filmekben egészen különbözik attól, ahogy a Szélsöpörte házban leírják őket.

Martin atya: Igen, teljesen mások. Azok a filmek, például Az ördögűző[24], valójában Drakula/Frankenstein-féle[25] horror filmek, amik megborzongatják a nézőt, és libabőrös lesz tőlük a hátuk. És az emberek szeretik, ha libabőrös lesz a hátuk. Szeretnek félni, de ez mind csak a képzelet műve. Olyan, mint bármelyik Drakula vagy Frankenstein film, de az igazi démoni megszállottság és ördögűzés teljesen más. Mondok egy példát. Volt egy Dr. Hammand nevű pszichológus, aki állandóan ugyanazt mondogatta: „Amit a démoni megszállottságról mondanak, a képzelet szüleménye. Azoknak az embereknek gondos terápiára van szükségük.” Azt kérte, hadd legyen jelen egy ördögűzésnél, úgyhogy végül megengedtük neki. Dr. Hammand soha nem tért vissza a pszichológiához. Katolikus lett. Egyébként zsidó volt. Ha valaki megtapasztalja a démonok jelenlétét, az olyan dolog, amit soha nem lehet elfelejteni. Egyáltalán nem olyan, mint Az ördögűzőt, vagy akármilyen filmet nézni, amiben a Sátán karmaival, patáival, sárga szemeivel nagyon gonosznak néz ki. Nem, az mind csak kitalálás, és az emberek szeretik, mert borsódzik tőle a hátuk.

Bernard: Úgy tűnik, hogy ezek a sátánisták általában nagy tiszteletnek örvendő fontos emberek.

Martin atya: A sátánisták, akikkel találkoztam, és akik a New York-i sátánisták gyülekezetéhez tartoztak, mind orvosok, ügyvédek, építészek, ápolónők, tőzsdeügynökök, üzletemberek és vállalkozók voltak. Mind nagyon tiszteletreméltó polgárok. Fizetik az adójukat. Néha még a helyi templomnak is adakoznak. Némelyek katolikusok, mások protestánsok, megint mások zsidók. Igazán tiszteletreméltó emberek, ami a polgári életüket illeti. A polgári magatartás mintaképei, szexuális téren és az üzleti gyakorlatban feddhetetlenek. Állják a szavukat. Munkájuk sebészként vagy orvosként vagy kutató tudósként kifogástalan. Kétség kívül tiszteletreméltó polgárok, de Lucifert imádják.

Bernard: És ezeknek az embereknek nagy és kimutathatatlan befolyásuk van?

Martin atya: Természetesen. Kitartóan képviselik a luciferi elveket, miszerint semmi sincs az égen túl, és semmi sincs a föld alatt. „Élünk harminc, negyven, ötven, hatvan, hetven vagy nyolcvan évig, aztán vége. Szóval minden napnak szakítsd le virágát.”

Bernard: Ezek a Lucifer-imádók, sátánisták beférkőztek az Egyházba is, és ott is ügyködnek észrevétlenül?

Martin atya: Sajnos, ez a helyzet. Tudjuk, hogy papok és apácák, mi több, főpapok csatlakoztak a sátánt imádók gyülekezetéhez. Krisztus evilág fejedelmének nevezte Lucifert. Nem tudom elmondani, milyen megdöbbentő, ha az ember rájön, hogy egy főpap része egy boszorkánybandának, és valóban a sátánnak hódol. El tudja képzelni? Szentségtörés! Olyan, mint Júdás csókja Krisztus arcán a keresztre feszítést megelőző éjszakán.

Bernard: Tehát árulás.

Martin atya: Igen. Ez egy júdási cselekedet. És az a félelmetes a dologban, hogy néhány közülük, valamilyen oknál fogva segítséget kér. Homályos mondatokban beszélnek az életükről, az egyházról, a döntéseikről, aztán megkérdezik: „Gondolja, hogy ez nem volt méltó hozzám mint püspökhöz?” És én ezt válaszolom: „Igen. Azt gondolom, hogy ez bizony méltatlan volt Önhöz. Azt gondolom, hogy az ördögöt segítette.” Ettől elsápadnak. Mintha arcul csapták volna őket. Ezt mondják: „Hát, gondolkodni fogok ezeken a dolgokon. Egyelőre nem tudok változtatni a dolgon.” Nem tudnak szabadulni. A végén megkérdezem: „Akarja, hogy imádkozzam Önért?” A válasz: „Ha gondolja.” Nem hiszik, hogy megmenekülhetnek. Teljesen feladták a harcot.

Bernard: Krisztus Egyházon belüli ellenségei közt meg lehet különböztetni olyan embereket, akik tudatosan Lucifert szolgálják, olyanoktól, akiket hasznos idiótáknak nevezünk a Hidegháború korából vett hasonlattal?

Martin atya: Vannak különbségek, de ha jobban megnézzük akármelyik hasznos idiótát, kiderül, hogy saját bevallásuk szerint is akarva mentek bele a játékba, beadták a derekukat gondolkodás nélkül, mert az előnyök oly kecsegtetőek voltak.

Bernard: Tehát bizonyos mértékig mindegyik felelős.

Martin atya: Mindegyik! Mindegyik! Ráadásul némelyek közülük fontos pozíciók betöltésére hivatottak. Vannak, akiket a sors bíborosnak rendelt, ami nagyon fontos. Vannak, akik csak egyszerű papok vagy püspökök. De akik befolyásos állást kaptak a sorstól, azok nagyon nagy kárt csinálhatnak. Azokra jobban is figyelnek. Higgye el, nagyon figyelnek rájuk. És különleges bánásmódban is részesülnek. Ők a felvilágosultak. Ragyognak. Ők határozzák meg, hogyan hajtják végre a feladataikat. És meggazdagodnak, előnyöket szereznek. Szeretik őket. És van még valami nagyon ijesztő jelenség: ismerik egymást. Ezt sosem tudom megmagyarázni. Akármilyen nagy tömegben is megtalálják egymást. Van valami egyházi szaguk, vagy egy jel a homlokukon, nem tudom. Ahogy lepaktálnak a gonosszal, megismerik egymást akkor is, ha soha azelőtt nem találkoztak.

Bernard: És védik egymást és segítik egymást.

Martin atya: Teljes mértékben! Usque ad mortem, azaz mindhalálig. Mindhalálig! Ha belepusztulnak, sem sértik a fejedelem érdekeit.

Bernard: Mi a tennivalójuk ezeknek a luciferieknek az egyházon belül? Milyen jövőt szánnak a katolikus Egyháznak?

Martin atya: A tennivalójuk az, hogy teljesen lerombolják a római katolikus tanok természetfölöttiségét, hogy lelki dolgok iránt közömbös emberekké váljunk. Akkor behódolunk az emberiség számára kiagyalt terveiknek, amik nagyon ijesztő tervek. Például: Manapság a katolikusok nagy része használ fogamzásgátlást. Ha Amerikát nézzük, a katolikus családok körülbelül két harmada gyakorolja. A katolikusok nagy számban végeztetnek abortuszt, és nem látnak semmi rosszat benne. Sok katolikus családban két gyerek van. Nincs több kettőnél, és vajon miért? Mert a szülők sterilizáltatták magukat. Szándékosan vagy a férj köttette el az ondóvezetékét, vagy a feleség a petevezetékét. Így tehát bűnben élnek.

A luciferi terv egy része az orvostudomány területét veszi célba. Csak nézzen jól körül a világunkban. Az orvostudomány legnagyobb igyekezete ma arra irányul, hogy az emberi életet a lehető leghosszabbra nyújtsák, a halált kitolják hatvan, hetven, nyolcvan vagy kilencven éven is túl. A végső céljuk az, hogy az ember örökké éljen. Az orvosi elmélet szerint a test minden része helyettesíthető: a szem, a mellkas, a nemi szervek, a tüdő, a hasnyálmirigy, és így tovább; örökké élhetünk. Ehhez persze új szervekre van szükség. Hogy ezeket megszerezzék, más élőlények szerveit kell használni. Ezért a mai orvosi, biológiai kutatások célja úgynevezett humanoid, vagy másképp: az emberhez hasonló, de nála alacsonyabb színvonalú élőlények létrehozása. Olyan élőlényeket akarnak, amiknek kicsi az agyuk, de tökéletes szívük, tökéletes szaruhártyájuk, jó fülük, jó tüdejük van, azaz tökéletes mindenük. Ezeknek az élőlényeknek a szerveit majd kitermelik, mint a fát. Donoroknak használják őket.

Bernard: Tehát ez lenne a következő lépés az abortusz után, mert a magzat nem rendelkezik mindazokkal a szervekkel, amikre az emberi élet meghosszabbításához szükség lenne.

Martin atya: Igen, így van. Ez a következő szakasz. A legális abortusz hozzászoktatja az embereket a magzatölés gondolatához. Az eutanázia hozzászoktatja az embereket az öregek likvidálásához. Mind az abortusz, mind az eutanázia életeket olt ki az emberi létezés valamelyik végén. Ha valakinek Parkinson-kórja van, gyógyítani lehet egy élő emberi magzatból vett anyaggal. Hogy ezt az anyagot megkapják, élve kell a magzatot eltávolítani az anya testéből. Egy élő kisbaba részeit használják, tehát élve született kisbabáét. Fizetnek egy asszonynak, hogy szüljön egy gyereket, hogy a szerveit majd learassák. A kozmetikai gyárak, amelyek a púdert és a krémeket gyártják számunkra, szintén használnak magzatokból származó anyagokat. Tehát ők is élőket aratnak. A lényeg, amit mondani akarok az, hogy mindenki, aki támogatja az abortuszt, aki elkötteti a petevezetékét, aki vaszektómiának veti alá magát, aki egyetért élő emberek szerveinek aratásával, az segíti az emberiséget abban, hogy mind közelebb és közelebb kerüljön humanoidok tenyésztéséhez. Tetszik, vagy nem tetszik, egyre közelebb jutnak az emberszerű élőlények létrehozásához azzal a céllal, hogy szerveiket felhasználják, hogy a szemünk, szívünk, tüdőnk, hasnyálmirigyünk, vesénk sose mondja fel a szolgálatot. Mindent ki akarnak cserélni: májat, vesét, akármit. Mindent helyettesíteni akarnak. „Ki tudjuk cserélni a vénáit. Csodaszép ereket tudunk szerezni ezektől az emberektől. Használhatjuk őket, mert ők csak félemberi lények, nem igazi emberek.”

Bernard: Tehát a luciferi terv része úgy átformálni az egyházat, hogy ne álljon ellent az új erkölcsi rend bevezetésének.

Martin atya: Úgy, hogy az Egyház tudatos támogatója legyen azoknak a kiváltságosoknak, akik majd kialakítják paradicsomukat a földön, és egyre hosszabb és hosszabb lesz az életük. Jelenleg az egyház a nagy akadály. Ellenzi az abortuszt és a születésszabályozást. Az egyháznak azt kellene prédikálnia, hogy az egyetlen igazán fontos cél az életben az, hogy a mennyországba jussunk. Az új világrend azt mondja: „Felejtsd el! Túl kell adnunk ezen a káros hiedelmen. És ezt úgy tudjuk elérni, hogy egyenesen a legfőbb tanítóhoz megyünk, az pedig a pápa. Meg kell szereznünk a pápaságot. Meg kell vesztegetnünk a pápát. Át kell őt állítani a mi oldalunkra.”

Bernard: A pápaságot nem lehet csak úgy elfoglalni egy nap alatt. Tehát benne van a tervükben, hogy körülveszik a pápát olyanokkal, akik megbénítják cselekedeteiben?

Martin atya: Persze. És végül azok közül az egyiket fogják megválasztani pápának, aki kész lesz együttműködni velük, és azt mondja: „Hagyjuk már ezt az ostobaságot, hogy abortusz-ellenesek vagyunk. Álljunk le a születésszabályozás elutasításával. Hagyjuk abba! Fontos, hogy gátat vessünk a túlnépesedésnek.” A gyakorló katolikusokat és a konzervatív katolikusokat üldözni fogják, mint a veszett kutyákat. Mint a kutyákat! Már ma is nagy felelősség katolikusnak, de még kereszténynek is lenni. Ne felejtsük el, hogy az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága három vagy négy fontos ügyben világosan kimondta, hogy nyilvános helyen Amerikában nem lehet transzcendens nézeteket kifejteni. Ez Amerikában történik! A Tízparancsolatot vagy a Bibliát akarod népszerűsíteni egy nyilvános helyen? Szó sem lehet róla! Nincs helyed a nyilvános helyeken Amerikában.

Bernard: Úgy néz ki, hogy a francia forradalom idején kialakult helyzethez hasonlóan itt is van egy földalatti egyház, amit üldöznek. Nem volt ott állami egyház is, amit a forradalmárok alapítottak?

Martin atya: Létezett egy állami egyház a francia forradalom idején. A lengyelországi sztálinisták ugyanezt próbálták megvalósítani a Pax[26] szervezet papjaival.

Bernard: Vagy ma Kínában a hazafias egyház.

Martin atya: Igen. Ugyanarról van szó. A kínai kommunisták nem értek el sokat azzal, mert a kínai ember nagyon gyakorlatias. Az egyik nehézség az, hogy a pápa együttműködik a Kínai Hazafias Katolikus Szövetséggel[27]. O’Connor bíboros képezi ki a papjaikat a New York-i Dunwoodie-ban[28]. Sok egyházi embereknek nagyon határozatlan az állásfoglalása a kínai hazafias egyházat illetően.

Bernard: Ezek a hazafias papok elleneznék, mondjuk, a kínai kormány abortusz törvényét?

Martin atya: Nem hiszem. Nem ellenzik. Nem ellenezhetik. A pápa embere, aki Pekingbe jár és tárgyal a kínaiakkal, Etchegaray bíboros[29] egy marseille-i francia. Kétlem, hogy Etchegaray hívő ember. Kétlem. De ő tárgyal a kínaiakkal, és ő javasolja II. János Pálnak, hogy mit tegyen. Diplomata. A pápa megfogadja a tanácsait. A pápa lengyel hagyomány szerint nem avatkozik a megbízottja dolgaiba. Hadd csináljon, amit akar. Így aztán a korrupciónak szabad útja van. Ezért adtam a Szélsöpörte ház címet legutóbbi könyvemnek. A cím egy bizonyos házra utal, de szimbolikusan a katolikus Egyházra is vonatkozik.

Bernard: Tehát a címnek kettős jelentése van.

Martin atya: Igen, kettős. Egy nagy szél járja ma át a katolikus egyházat.

Bernard: És ez a szél Lucifertől jön?

Martin atya: Igen. Ennek a szélnek a szárnyán jött a házba, ahol most már szava van.

Bernard: Most szeretnék beszélgetni néhány olyan hatásról, amiket a luciferisták közvetve vagy közvetlenül elértek az Egyházon belül. Mennyire sikerült nekik átformálni az Egyház életét a II. vatikáni zsinattól napjainkig?

Martin atya: Elmondom, hogy lássa, mit tettek. Nyomást gyakoroltak az Egyházra, hogy elmozdítsanak vagy teljesen elhagyjanak néhány nagy ünnepet.

Bernard: Álljunk meg itt. Szeretném, ha beszélnénk röviden az új naptárról, mert – úgy tűnik – összezavarta a hívő katolikusokat. Nem álltak tanácstalanul a katolikusok, amikor a szentek napjait megváltoztatták, vagy éppen el is távolították a naptárból?

Martin atya: Dehogynem! Teljesen! Szent Filoména[30] esetében például írtak Rómába, hogy megkérdezzék: „Azt akarják mondani, hogy nem is létezett?” A válasz ez volt: „Nem, nem. Csak eltöröltük az ünnepét.”

Bernard: Arra nem gondoltak Rómában, hogy Szent Filoména ünnepének eltörlésével mennyi fájdalmat és aggodalmat okoznak azoknak, akik éveken keresztül imádkoztak hozzá?

Martin atya: Nem érdekli őket. Egyáltalán nem törődnek vele.

Bernard: Amit itt látunk, az a Szélsöpörte háznak is egyik témája, ami újra meg újra előjön, és ez az általános gonoszság. Amikor az Egyház emberei nem törődnek a hívek vallásos szokásaival, akkor beteljesül az a prófécia, hogy az idők végezetére kihűl a könyörületesség. És ezek az egyházi emberek nem úgy néznek ki, mintha érdekelné őket, hogy egy pap pályáját tönkreteszik.

Martin atya: Nem, egyáltalán nem. Hallania kellene azokat az eseteket, amiket a hívek mesélnek. Például hogy mit tett a Kentucky állambeli Louisville[31] egyházmegye püspöke. Bezáratott templomokat, és betiltott bizonyos vallási szokásokat. Az ottani hívek a földalatti egyházhoz menekültek. Ugyanez történik más egyházmegyékben is szerte az országban. A püspökök egyszerűen kizárják a híveket. A papok nem mernek tenni ellene, mert félnek a büntetéstől. Elbocsátanák őket. Így aztán mi, a földalatti egyház papjai tápláljuk a hívőket a devóciókkal, misét mondunk, amikor kell, és meg is gyóntatjuk őket.

Bernard: A kanadai Edmonton[32] egyházmegyéjében eltávolították a térdeplőket a templomokból.

Martin atya: Ez egy másik húzás. Most nem térdelünk le, mert nem akarják, hogy letérdeljünk.

Bernard: Ez is jele az örökkévaló és természetfölötti dolgok mellőzésének?

Martin atya: Feltétlenül. Ezt a látásmód már nem létezik. Azt mondják, a térdelés méltatlan hozzánk. „Ember vagy. Gondolj az emberi méltóságra.” Az most a nézet, hogy az ember éljen méltósággal, és haljon meg méltósággal. De hadd kérdezzem meg, ki látott már embert méltóságosan meghalni? A halál a legkevésbé méltóságteljes esemény. A haldoklás rettenetes. Az ember feladja a bátorságát. Bevizel. Iszonyúan szenved, és ugyanúgy hal meg, mint egy kutya. Csak akkor beszélhetünk emberi méltóságról, ha bevallottad bűneidet, imádkoznak körülötted, és imával az ajkadon halsz meg. Ez az egyetlen lehetőség a méltóságra. Az, hogy fizikai értelemben meg lehet halni méltóságteljesen, vicc. Nem, a halál a lehető legmegszégyenítőbb dolog a világon.

Bernard: Tehát a földi, természetes világban nincs méltóságteljes halál.

Martin atya: Nincs. Egyszerűen lehetetlen. Vesztettél. Elhasználtad az életedet. Csak egy üres váz vagy. Megevett a betegség, az utolsókat lélegzed, és semmit sem tudsz ellene tenni. Izzadsz, magad alá piszkítasz. Tehetetlen vagy, és senki sem tud segíteni rajtad. Végül egy mélyet sóhajtasz, és meghalsz. Eltávozik belőled a lélek. Ha ez a méltóság, akkor ez a szó nem jelent semmit.

Bernard: Tehát valójában azt látjuk, hogy az életnek csak a katolikus hit keretében van értelme. Bármilyen kísérlet, hogy valami földhöz ragadt elméletet gyártsanak, eleve kudarcra van ítélve, mert végül a luciferisták is meghalnak és szembesülnek Teremtőjükkel.

Martin atya: Így van. Mindegy, hogy dr. Kevorkian[33], a haláldoktor milyen könnyűvé teszi a halálunkat a savaival és italaival, a végén mégiscsak oda jutunk, hogy tökéletes megaláztatásban halunk meg, és a tetejébe még találkozunk Luciferrel is, aki ezzel vár: „Hozzám tartozol”. És Krisztus elfordítja tőlünk az arcát, és örökre átkozottak leszünk. A méltósággal teli halál ostobaság. Emberhez méltón élni, az más. És az a gondolat, hogy az Egyház azért jött létre, hogy segítsen megvalósítani a paradicsomot a földön, teljesen távol áll a kereszténységtől. Mégis, amikor II. János Pál Franciaországba látogatott, megérkezése után ezt mondta: „Az Egyház hiszi, hogy rendeltetése az egyetemes testvériség megvalósítása.” Ez sehol sem található a katolikus hagyományokban.

Martin atya: És nem beszélt VI. Pál pápa egy földi paradicsom építéséről?

Martin atya: De igen, beszélt! Ez volt a témája a II. vatikáni zsinat végén adott nagy beszédének. Alapjában véve ezt mondta: „Csatlakoztunk most a világhoz.” Sajnálom, barátocskám, az Egyház nem csatlakozhat a világhoz. Fel van szögezve a világ keresztfájára.

Bernard: Tehát még olyan katolikusokat is megnyert ez a filozófia, akik nem luciferisták.

Martin atya: Igen, azért, mert a pápától hallják. A püspökeiktől hallják, a papjaiktól hallják. Végül is, ez az egyetlen forrás, amiből meríthetnek. Azokat követik, hacsak nem kezdenek el gondolkodni. Az élet sokkal könnyebb, ha az ember beilleszkedik a világba. Azt jelenti, hogy meggazdagodhat, élvezheti az életet, nem kell túl szigorúan vennie a vasárnapokat, nem kell Krisztus tanítását követnie az abortuszt, a fogamzásgátlást, a maszturbációt, az alkalmi flörtöket és a gyanús üzleti ügyeket illetően. Egy szóval sokkal könnyebb az élete.

Bernard: És ugye megkönnyíti azoknak az egyháziaknak az életét is, akik így haverkodhatnak a helyi törvényhozókkal és bírókkal.

Martin atya: Ezt már csinálják is. Csinálják! És beállnak a szabadkőművesek közé, és élvezik a helyi páholy tagságával járó előnyöket.

Bernard: És nem fognak vadászni rájuk, ahogy a francia forradalomban, vagy kommunista országokban történt a papokkal.

Martin atya: Úgy van. Az élet sokkal könnyebbé válik. Apropó, sokkal könnyebb a novus ordót[34] mondani, mint a tradicionális misét. A régi mise egy nagyon fegyelmezett folyamat. Minden mozzanata elő van írva, követni kell a szabályokat. Nagyon megterhelő tud lenni.

Bernard: Ugye, a papnak tulajdonképpen ki kell zárnia belőle a saját személyét, mert Krisztust személyesíti meg?

Martin atya: Természetesen. Az új misében ilyeneket mondanak: „Jó reggelt mindnyájuknak! Hogy vagyunk ma reggel?” Teljesen más a hozzáállás. Sokkal lazább.

Bernard: A Szélsöpörte házban a Lucifert nyíltan és készségesen követő Dr. Channing azt mondja, hogy nagymértékben befolyásolták az új liturgiát.

Martin atya: Igen, ezt mondta, és így is volt. Különben Dr. Channing valóságos személy volt, de nem mondom meg, ki. A világ egyik nagyon fontos luciferistája az illető.

Bernard: Tehát volt szerepük a luciferiánusoknak az új mise megformálásában?

Martin atya: Hatalmas szerepük volt! Hatalmas! Az új mise megtervezése céljából VI. Pál pápa[35] létrehozott egy nyolc tagú bizottságot, abban két katolikus és hat nem-katolikus volt. Végül is a lutheri[36] misét választották. VI. Pálnak kicsit változtatnia kellett rajta, mert az emberek morogtak miatta, de alapjában véve Luther miséje maradt. Ne felejtsük el, hogy Luther nem hitte, hogy Jézus jelen van az Oltáriszentségben, és nem hitt az átváltoztatásban. Más katolikus tantételekben sem hitt. Igen erősen katolikus-ellenes és pápa-ellenes volt. Ezért nagyon nehéz megérteni, hogy jelenlegi Szentatyánk[37] miért dicséri Luthert mint mélységesen vallásos embert és nagy teológust. Ami az én véleményemet illeti, Luther egy piszkos eretnek volt, aki átkozódva halt meg.

Bernard: Nem dicsérte a pápa Martin Luthert az 1989-ben tett skandináviai utazása során is?

Martin atya: De igen! És azóta többször is megtette.

Bernard: Tehát az új egyház arra törekszik, hogy beilleszkedjen, hogy beálljon a sorba, és együtt meneteljen a világgal.

Martin atya: Így van. Ebbe az irányba megy az egyház. És II. János Pál[38] utolsó enciklikájában, a Legyenek mindnyájan egyek című híres enciklikában …

Bernard: Ez az, aminek a címe latinul Ut unum sint?

Martin atya: Igen, ez az. Ebben az enciklikában ezt mondta: „Ami a pápai primátust, elsőséget illeti, megbeszélhetjük azt is.” Hát, ha most azt mondaná nekem: „Malachi, szeretném magával megvitatni az abortusz kérdését, a mellette és az ellene szóló érveket”, akkor arra én azt mondanám: „Sajnálom, de nincsenek mellette szóló érvek. Csak nézzük, mit mond az Egyház az abortuszról. Kész.” Ha azt mondaná: „Malachi, szeretném megbeszélni magával a homoszexualitást, mint lehetséges alternatív életvitelt”, arra azt mondanám: „Sajnálom, az Egyház nem engedi.” Vannak dolgok, amiken nem lehet vitatkozni. Ilyen a pápai primátus is. A pápának elsősége van, vezetési joga, törvénykezési joga és tévedhetetlensége, és ezen nincs mit megvitatni. Meg tudom magyarázni ezeket, ha akarja, minden tételt. Meg tudom magyarázni a doktrínák jelentését és történetét, de nem fogom megkérdőjelezni őket.

Bernard: Tehát vannak területek, ahol ezeknek a modernisták által oly kedvelt dialógusoknak nincs helyük.

Martin atya: Egyáltalán nincs! Itt hibázott nagyot és ravaszkodott Bernardin bíboros[39]. Elindította az általa „nézetközösség”-nek nevezett programot, amit egyébként a Szélsöpörte ház is bemutat. Mi már egy évvel a start előtt tudtunk róla.

Bernard: Nagyon ijesztő volt számomra, amikor a Wandererben[40] a „közös nevező” tervről olvastam. Nagyon hasonlított a Szélsöpörte ház nézetközösségéhez.

Martin atya: A kettő ugyanaz. Bernardin bíboros, aki nagyon ravasz ember, párbeszédet javasolt. „Beszélgessünk. Ne veszekedjünk. Rendben van, te elfogadod az abortuszt, én nem. Te azt gondolod, hogy a homoszexualitás jó dolog, én nem tartom jónak. Beszéljük meg.” Amit azon a nézetközösség programot bejelentő hétfő reggeli sajtókonferencián felolvasott, ugyanaz a beszéd volt, amit a következő pápaválasztáskor adott volna elő. De tudta, hogy halálos beteg. Ő úgy képzelte el az egyházat, hogy mindnyájunknak meg kell tanulnia párbeszédet folytatni minden kérdésről, és csak az a fontos, hogy beszélgessünk. „Nem számít, hogy te mit hiszel. Lényegtelen, hogy én mit hiszek. Az a fontos, hogy beszélgessünk. Te elmondhatod, hogy mit szeretsz. Jogod van elmondani, hogy mit szeretsz, és azt csinálni, amit akarsz, és nekem is jogom van elmondani, mit szeretek, és azt csinálni, ami nekem tetszik. De társalognunk kell egymással. Beszélnünk kell!

Bernard: Nem ez az alapgondolata az úgynevezett Megújulás programnak[41] is?

Martin atya: A Megújulás program minden bizonnyal luciferi. Kétség nem fér hozzá.

Bernard: A luciferi haditerv másik jellemzője, hogy ránézésre nagyon jónak tűnik.

Martin atya: Így van. Demokratikusnak, méltányosnak, igazságosnak látszik, vagy még azt is mondják néha, hogy krisztusi. Gyengéd, elnéző, türelmes, emberi, megértő, és könnyűvé teszi az életet. Az emberek nem gyűlölik egymást. Együtt ehetnek és ihatnak, néha még ágyba is mennek. De amit mondani akarok, az az, hogy vannak dolgok, amikben nem lehet megalkuvás, sem vita.

Bernard: A Sátán mindig azzal a trükkel ejtette csapdába az embereket, hogy olyasvalamit javasolt, ami a felszínen elbűvölő, emberileg vonzó, valójában azonban valami gonosz célt szolgál.

Martin atya: Az ökumenizmus pontosan ilyen, mert, tudja, ha minden vallás igaz, akkor nincs igaz vallás, mert ez ellentmondás lenne. És ha bármelyik vallás mondhat vagy csinálhat akármit, feltéve, hogy az emberi jogokat tiszteletben tartja, akkor mi értelme van bármilyen lelki tevékenységnek? Semmi. Az új gondolkodásmód szerint nincs olyan, hogy igaz vallás. Nincs olyan, hogy igaz egyház. Nincs olyan, hogy „Az Egyházon kívül nincs üdvözülés.” Ezt mind elvetették. Voltam egyszer egy rendezvényen, ahol az Egyház tanításáról beszéltem. Egy reggeli volt, körülbelül négyszáz New York-i katolikus részvételével. Amikor kimondtam azt, hogy csak katolikusok jutnak be a mennybe, és hogy az Egyházon kívül nincs üdvözülés, a hallgatóság felszisszent. Majdhogy nem hozzám vágták a tányérjukat. A mellettem álló káplán kis híján rám sózott egyet, mert amit mondtam, homlokegyenest ellenkezett az új erkölcsi világképpel, amely mindenki szerint a legnagyobb rendben van. „Te az egyik úton mész, én a másikon. Mindketten ugyanoda érkezünk, egy jóságos, kegyes, kedves, jóindulatú, gyengéd atya házába. Miért lennénk tehát különbözők? Miért ne mennénk együtt a templomba és mondanánk ugyanazokat az imákat? Miért ne házasodhatnánk egymás közt? Alapjában véve minden vallás ugyanaz. És mindent megbeszélhetünk. Megvitathatjuk az abortuszt. Beszélgethetünk a fogamzásgátlásról. Megtárgyalhatjuk a pápa csalhatatlanságát. Beszélgethetünk annak lehetőségéről, hogy nincs pokol. És ha van, akkor bizonyára senki sincs benne. És nem izgatjuk fel magunkat, és nem ítéljük el egymást.”

Bernard: Ez nagyon jól hangzik. Hogy tud valaki ellenállni ezeknek az érveknek, amelyek olyan meggyőzőek?

Martin atya: Csak a megszentelő kegyelem segítségével. Azt pedig csak a szentségek által lehet megkapni.

Bernard: Talán ezért van az, hogy a luciferisták próbálják megakadályozni a szentségek működését.

Martin atya: Igen, így van. Arra törekszenek, hogy a szentségeket érvénytelenné tegyék. És ha végigmegyünk a hét szentségen, beleértve a keresztséget is, láthatjuk, hogy a mai gyakorlat teljesen érvénytelenné teheti őket.

[1] Lk 22,53.

[2] Malachi Martin 1996-ban megjelent könyve. Eredeti címe: Widswept House. Néha Az utolsó pápa címen emlegetik, ami a német és spanyol fordítás címe. A könyvet magyar nyelven eddig még nem publikálták.

[3] Jeffrey Howard Archer (1940–) angol arisztokrata, író, politikus.

[4] Taylor Caldwell (Janet Miriam Holland Taylor Caldwell) (1900–1985) angol származású amerikai írónő.

[5] Gladstone, Mike O’Reilly szereplők a Szélsöpörte házban.

[6] Pierre Teilhard de Chardin SJ (1881–1955) a tudományos gondolkodás és a vallásos lelkiség egymásrautaltságát hirdető francia jezsuita teológus, filozófus és paleontológus.

[7] Melbourne ausztrál város, Victoria állam fővárosa, Ausztrália és Óceánia második legnagyobb városa.

[8] George Pell (1941–) ausztrál római katolikus bíboros.

[9] A II. vatikáni zsinatot XXIII. János pápa nyitotta meg 1962. október 11-én a római Szent Péter-bazilikában, és 1965. december 8-án VI. Pál pápa zárta be, aki a második ülésszaktól kezdve irányította a zsinat munkáit.

[10] Augustin Bea (1881–1968) német jezsuita, a Pápai Gregoriana Egyetem tanára, a bibliai tudományok és a bibliai archeológia szakértője, XII. Pius pápa személyes gyóntatója.

[11] Hans Küng (1928–) svájci katolikus pap, teológus. 1995 óta a Foundation for a Global Ethic elnöke. A pápai tévedhetetlenség doktrínájának elvetéséről híres.

[12] Edward Cornelis Florentius Alfonsus Schillebeeckx (1914–2009), belga dominikánus szerzetes, teológus, a nijmegeni Katolikus Egyetem tanára.

[13] Leo Jozef Suenens (1904–1996) belga római katolikus főpap, Mechelen-Brussel érseke, később kardinális. Fontos szerepet játszott a II. vatikáni zsinaton, az Egyház nyitását (aggiornamento) szorgalmazta.

[14] Franz König (1905–2004) osztrák bíboros, Bécs érseke.

[15] Eugenio Pacelli (1876–1958), 1939 és1958 között római pápa XII. Piusz néven.

[16] Mt 28,18.

[17] Az interjú idején II. János Pál.

[18] Gabriele Amorth (1925–2016) olasz római katolikus pap, a Szent Pál Jámbor Társasága szerzetese, Róma kinevezett fő ördögűzője.

[19] Mihail Szergejevics Gorbacsov (1931–) orosz nemzetiségű szovjet politikus, 1985-től az SZKP főtitkára, majd a Szovjetunió elnöke. Nevéhez fűződik a glasznoszty („nyíltság”) és a peresztrojka („átalakítás”) elv.

[20] Fidel Castro (1926–2016) kommunista politikus, pártvezér. Kuba diktátora.

[21] Gaia a Föld istennője a görög mitológiában. Rómában Tellus, illetve Terra néven tisztelték.

[22] Szent XXIII. János (Angelo Giuseppe Roncalli), (1881–1963) római pápa 1958–1963 között, Szent Péter 261. utóda.

[23] Nyikita Szergejevics Hruscsov (1894–1971) orosz nemzetiségű szovjet kommunista politikus, 1953–1964 a Szovjetunió Kommunista Pártjának az elnöke, 1958 és 1964 között a Minisztertanács elnöke.

[24] The Exorcist a film eredeti címe.

[25] Rémregény alakok. Drakula: vámpír Bram Stoker regényében, Frankenstein: tudós, aki visszataszító emberi lényt alkot Mary Shelley regényében.

[26] Pax Társaság (lengyelül Stowarzyszenie PAX): kommunistákat támogató lengyel katolikus szervezet, 1947-től 1993-ig működött.

[27] CPCA (Chinese Patriotic Catholic Association) a kínai állam által 1957-ben alapított szervezet.

[28] New York állam Yonkers nevű városának része, itt található a Szent József Szeminárium.

[29] Roger Marie Élie Etchegaray (1922–2019) francia bíboros, Marseille érseke (1970–1985), Az Igazságosság és Béke Pápai Tanácsának elnöke (1984–1998).

[30] Szent Filoména (291–304) vértanú, a III. század végén élt, Korfu szigetén született királylány, Rómában halt meg.

[31] Kentucky: állam az USA déli részében; Louisville: Kentucky legnagyobb városa.

[32] A kanadai Alberta tartomány fővárosa.

[33] Jack Kevorkian (1928–2011) amerikai patológus, az eutanázia támogatója. Harcolt a halálos betegek orvosi segítséggel való öngyilkosságának legalizálásáért.

[34] A szentmisének a II. vatikáni zsinat által bevezetett új rítusú formája.

[35] Szent VI. Pál (Giovanni Battista Enrico Antonio Maria Montini) (1897–1978) római pápa 1963 és 1978 között. Ő felügyelte az elődje, Szent XXIII. János pápa által összehívott II. vatikáni zsinat legtöbb döntésének meghozatalát.

[36] Martin Luther (magyarosan: Luther Márton, németül eredetileg Martin Luder) (1483–1546) a protestáns reformáció szellemi atyja, lelkész, reformátor.

[37] Az interjú készítése idején II. János Pál.

[38] Szent II. János Pál pápa (Karol Józef Wojtyła) (1920–2005) a katolikus egyház feje 1978-tól haláláig.

[39] Joseph Louis Bernardin (1928–1996) amerikai bíboros; Cincinatti, majd Chicago érseke.

[40] The Wanderer 1867-ben alapított amerikai világi, konzervatív katolikus újság.

[41] Angolul Renew, az 1980-as évek elején kezdődő amerikai katolikus program, amelynek célja templomi kisközösségek hálózatának létrehozása a hit erősítése céljából.

(folyt)

Forrás: PPEK

Létrehozva 2022. augusztus 30.