„Készülj fel egy jobb világra” – ordítja egy tematikus gyermekpark szlogenje, amely néhány évvel ezelőtt jelent meg először. A park, amint azt Dr. Anthony Esolen felvilágosító könyve, Az élet kényszer alatt leírja, egy álomvilág, ahol a gyerekek úgy tehetnek, mintha felnőttek lennének. Nem szokásos módon lehet látni itt fiatal lányt, aki úgy tesz, mintha pelenkát cserélne a babájának. Inkább egy kitalált felnőttkori szerepjáték, de új, „produktív” módon. Esolen elmagyarázza ezt a tematikus parkot:

„A felnőtt foglalkozásokban eljátszott szerepjáték révén olyan „fizetést” kapnak, melyet „a központi bankban lehet letétbe helyezni, és valódinak tűnő betéti bankkártyával elkölteni” – a 20 százalékos „adó” levonása után. […] Minden évben szülők milliói viszik el gyermekeiket ebbe a tematikus parkba, boldogan fizetik meg a nagy belépődíjat, hogy gyermekeik tudjanak… mit? El tudják foglalni így helyüket egy futószalag mellett, vagy csomagokat szállítanak, vagy gyorsételt készítenek, vagy műanyagot gyártanak, hogy elég pénzt keressenek ahhoz, hogy felhalmozzák a legújabb kütyüket, és befizessék adójukat egy láthatatlan kormányzati nagyúrnak. Itt látjuk a szilárd elkötelezettséget a hasznosság zsarnokságára” (16. o.).

Ismerd meg az agymosott forradalmat

Nem tudom elképzelni, hogy a gyerekeimet egy olyan tematikus parkba vigyem, ahol bemerülhetnek az unalom, a hamis öröm szürreális, felnőtt világába, és talán a legkevésbé kedvelt szavamba, a szerepvállalásba. A feleségem és én otthon tanítjuk a gyermekeinket, és mi elfogultabbak vagyunk a józanabb dolgokkal szemben az életben, mint a képzelet, a játék és a mesterkéltség nélküli élet. Úgy tűnik, hogy ritka és kihaló fajta szülők vagyunk.

Mi magyarázza a rohanást, hogy a gyermekek ilyen korán megtapasztalják a felnőttkort? Biztosan őrültség, ha nem démoni hisztéria. „hadd jöjjenek hozzám a kicsinyek, ne akadályozzátok őket” (Mk 10,14) mondja Urunk. „Hogy valóban szenvedjenek, és tiltsátok meg ártatlanságukat” – válaszolta a démon. Ez egy inverziója annak, ami igaz és szép.

Amikor gyerek voltam – megint itt vagyunk -, amikor gyerek voltam, máshogy álltak a dolgok. Szeretettel emlékszem, ahogy ártatlanul kimondtam, hogy „szentmise”. Én mélyen meghajoltam a „felajánláskor”, ünnepélyesen szavaltam a memorizált imákat és járultam „szentáldozáshoz” – nem kétséges, hogy keksz vagy egy jó napon a chips miatt – olyan céllal és odaadással, ami mögött elbújhat a felnőtt korom. A Szentlélek suttogásainak, felfedezése, a képzelet és az édes megadás játékát játszottam. De hogy hamisan belekényszerítsenek? Ez egy abszurd ellentét. Képzelj el egy „programot” egy ilyen fiúnak. Elviszik a templomba, és adnak neki egy tökéletesen előkészített asztalt, hogy úgy csináljon, mintha misét tartana. Lennének ott felbérelt emberek, egy kórus, és talán még fizetett közönség is, hogy nevessenek a számára megírt poénokon, melyeket el kellene mondania, miközben prédikál. Micsoda ostoba gondolat. A fiú biztosan elpirulna a szégyentől. Ez nem szórakoztató és vidám. Ez nem jámbor. Ez mesterséges. Ez fantáziátlan. Ez valójában egy sértés. Merem azt mondani, hogy egy ilyen fiú soha többé nem gondolna arra, hogy pap legyen. Merem mondani, hogy talán soha többé nem térne vissza a templomba.

Hadd játssza el a fiú a misét. Hadd játssza el a lány az anyát a babáinak. Hadd fedezzék fel ezeket a dolgokat saját maguknak, és így a megfelelő időben és a megfelelő hajlammal emelkedjenek felnőttkorba.

A fiú férfivá válik, mert már ezerszer meghódította a sárkányait a képzeletében. A lány szerető anya lesz, mert megtanította magának, hogyan hozza meg a szükséges sok áldozatot. A képzeletet nem lehet színlelve létrehozni. Gondozni kell.

Visszatérek az eredeti Esolen részlethez. Jogosan aggódik amiatt, hogy pszeudo-kultúránk megmérgezi a fiatalok ártatlanságát. Könyve 2015-ben jelent meg. Merem azt mondani, hogy mára elavult. Vagy talán pontosabban, a könyve már teljes mértékben megvalósult. A fiatalság ártatlansága elveszett.

Általános iskolai tanár vagyok. Ó, micsoda történeteket tudnék mondani! Őszintén mondhatom, hogy néhány gyerek megmentésétől elrekintve, én vagyok a legártatlanabb ember az osztályban. Ez egy ijesztő gondolat. Íme néhány példa beszélgetésekre az új, „jobb világban”. Hallottál a szociális média sztárról, akit a közelmúltban megfenyegettek, hogy démonizálják? Mindez azért, mert ő „előfizetőket” keresett cserébe barátnője vetkőző ruháiért egy élő adásban. Vagy a TikToknak már van „Keddi here” műsora, amely … Nem akarom tudni. És megszámoljuk-e szórakozásból, hogy hány erőszakos gyilkosság van a Venom című filmben? Ami a videojátékokat illeti, látszólag sok sötét dolog megy az online játék világában hajnali háromkor (olyankor, amikor a gyermekek már régen alszanak). Érdekes dolgok lehetnek, vagy legalábbis jó ürügy arra, hogy reggel elaludjanak.

Az elveszett ártatlanság első számú bűnöse a mobiltelefon (vagy inkább az azonnali pornográfia eszköze), a pusztítás megfelelően kiszámítható. Ha adsz egy gyermeknek arzénnel ízesített cukorkát, akkor legalább azt kívánja a tisztesség, hogy ne lepődj meg azon, ha halál az eredménye.

„Maradj távol ettől a cucctól”, tanácsolta az egyik gyereknek a szülője, ugyanaz a szülő, aki fizet a mocsok ezen korlátlan eszközéért. De egy ilyen gyermek soha nem ismer meg másfajta életet. Ez az, amit csinálsz. Egy beavatási rítus. Másodikban, vagy még fiatalabb korban kezdve.

Nem, már nemigen van ártatlan gyerek. Tudtukon kívül vonszolták be őket egy morbid felnőtt világba, azt mondták, hogy ez „móka”, és magukra hagyták őket, hogy megvédjék magukat a holttestek között. Ez szisztematikus kulturális gyermekbántalmazás. Már említettem az ipari forradalmat korábban, amikor a fiatalok kénytelenek voltak elviselni a férfiak szörnyű tömegét – vagy inkább vadállatokét. Most van az erkölcs ipari forradalma, ahol a fiataloknak kell elviselniük rengeteg züllött felnőtt tömegét. Legalább az 1840-es években Londonban egy fiatal valóban tudott aludni éjszaka.

Az elveszett ártatlanság eredményei kiszámíthatóak. Ha a felnőttek depressziósak, a gyerekek is. „Utálom az életemet,” „meg akarom vágni magamat,” „meg akarok halni,” hallottam a közelmúltban. Vigyázz, hogy mit mondasz. Látva, hogy Justin Trudeau kanadai [elnök] disztópiájában élek, a kormány hamarosan azonnal fog gondoskodni ezekről a kívánságokról. Pontosan mint a felnőttek. Készülj fel egy jobb világra? Ez a jobb világ nem más, mint a démonok fojtogatása, és azok vért követelnek, a gyermekek vérét. Inkább készülj fel egy összeomlásra. Egy generációt ölünk meg lelkileg, mentálisan, és talán hamarosan még fizikailag is.

Nem kínálok megoldást. Semmi mást, mint Istent, természetesen. De azon tűnődöm, mi lenne, ha visszafordítanánk a szerepeket…

Készülj fel egy jobb világra. Gyere úgy, ahogy vagy. Találd ki… A belépés ingyenes! A gyerekek úgy csinálhatnak, mintha ápolónők, pékek, anyák vagy akár papok lennének. Tudnak építeni egy rakétahajót a Holdra, megvívni egy sárkánnyal „igazi” karddal, vagy megtapasztalni, milyen kiskutyának lenni, ha akarnak. A program rendkívül sikeres! Generációk esküsznek rá. És ez most, csak korlátozott ideig, elérhető a gyermeked számára. Fontos megjegyezni, hogy az apróbetűs szerződés kiköti, hogy elektronikus eszközök nem megengedettek. Inkább azt mondjuk, hogy a gyerekek maradjanak a saját eszközeiknél. De ez a hely egyedülálló és izgalmas. Sőt, túl szép, hogy igaz legyen! Hol találunk ilyen helyet a varázslatos felajánlásoknak? Egy szabad tér nevű helyen fogjuk megtalálni. Egy csendes templom nevű helyen. Egy klasszikus történetek nevű helyen. Egy képzelet nevű helyen. Egy Ártatlanság nevű helyen. Egy olyan helyen, ahol egykor laktunk, és ahol újra laknunk kell. Egy olyan helyen, ahol valóban van egy jobb világ.

A cikk forrása angol nyelven

Létrehozva 2021. február 1.