‎Bármi legyen is a pápa oka és indítéka, hogy észrevételeit elmondja az interjúban, ez az ő személyes véleménye.‎

‎Sok katolikus ismét szomorú, hogy a szentatya, Ferenc pápa, úgy döntött, hogy indiszkrét módon kifejezi személyes véleményét napjaink egy kritikus erkölcsi kérdéséről. ‎‎Az azonos neműek együttélésével kapcsolatban kijelentette:‎‎ ‎

‎”Törvényt kellene alkotni a bejegyzett élettársi kapcsolatról. Ilyen módon jogilag is védetté válnának. Én kiálltam emellett.“

‎Azonban hangsúlyozni kell – nevezetesen azt, hogy ez az ő személyes véleménye, és nem jelezheti a Szentírás és az Egyház örök tanításának megváltozását.

A tanítás továbbra is egyértelmű, hogy a homoszexuális cselekmények, valamint a paráznaság és a házasságtörés bűn, és nem lehet jóváhagyni semmilyen körülmények között. Egyetlen pápa sem veheti át a bibliai tanítás helyét, hogy a házasság egy férfi és egy nő szövetsége, amíg a halál nem választja el őket, ennek gyümölcse a gyermek, melyet Isten küld el nekik. Ezekről a tanításokról bővebben kicsit lejjebb. ‎

‎Néhányan azzal érveltek, hogy a pápa már korábban is elmondta ezeket a dolgokat. Egyesek azzal is érvelnek, hogy próbál találni egy „harmadik utat”, ahol megtorpanunk leírni az azonos neműek együttélését házasságként, és helyette úgy beszélünk erről, mint „polgári együttélésről”. Ennek során az azonos neműek együttélése kaphat néhány (vagy minden) jogi kiváltságot, melyeket a heteroszexuális házasságoknak biztosítanak, miközben továbbra is külön kategóriában szerepel, az úgynevezett „polgári együttélésben”. Míg egyes püspökök méltatták ezt a megközelítést, sokan mások elutasították, mint amivel jóváhagynának olyan együttéléseket, melyek ellentétesek a Szentírással és a természeti törvénnyel, és amelyek magukban foglalnak erkölcstelen szexuális tevékenységet. ‎

‎Bármi legyen is a pápa oka és indítéka, az a személyes véleménye.

Az interjúk során vagy a dokumentumfilmekben tett megjegyzések nem minősülnek a pápai magisztérium jogi aktusainak.

Bár ezek a különbségek meglehetősen egyértelműek lehetnek a teológusok számára, ezt gyakran eltéveszti a legtöbb katolikus, akik nem mindig értik ezeket a különbségeket, és nem is kell nekik. A pápa és a papság nem terhelheti a híveket azzal, hogy próbálják elrendezni és megérteni, hogy amit mondanak, az mit jelent, és hogy köti-e őket, vagy valódi változást jelez-e a tanításban.

A pápáknak és más egyházi vezetőknek megfontoltabbnak kell lenniük azzal kapcsolatban, amit mellékesen mondanak el, és kerülniük kell azt a túlságosan gyakori tendenciát, hogy terjedelmes interjúkat adnak, vagy olyan hízelgő dokumentumfilmekben szerepeljenek, melyek gyakran túlhangsúlyozzák azt, amit a világ hallani akar. ‎

‎A pápa mostani és számos korábbi alkalommal tett megjegyzései is összezavarnak, megdöbbentenek és elszomorítanak sok katolikust, akik keresik a világos útmutatást egy zavaros korban. Ez a probléma nem csak Ferenc pápára jellemző. XVI. Benedek pápa is adott számos könyv hosszúságú interjút, és néhány észrevétele a nyilvános előadásokkal együtt szintén zavart okozott (pl. ‎‎itt‎‎ és ‎‎itt‎‎). ‎

‎Arra kérem a szentatyát, hogy tartózkodjon a szekuláris emberek által készített interjúktól, a repülőgépen tartott sajtótájékoztatóktól és a rögtönzött megjegyzésektől. A legjobb, ha ragaszkodunk a gondosan felülvizsgált nyilatkozatok hivatalos csatornákon keresztül történő kiadásához, és általában sokkal kevesebbet beszélünk. Az ő észrevételei az éghajlatváltozással, a gazdasági modellekkel és az USA elnökválasztási versennyel kapcsolatban csak bosszúság néhány katolikus számára. De amikor véleményt nyilvánít olyan alapvető dolgokban, mint a család, a szexualitás és a házasság szentsége, annak hatása romboló lehet. ‎

‎Papként elmondhatom, hogy az ő mostani és múltbéli megjegyzései miatt a tanítási és prédikációs munkám sokkal nehezebb. A szakadárok felbátorodtak, és a hívők elcsüggedtek.

Nagyon kínos a pápa miatti magyarázkodás, és emlékeztetni arra az embereket, hogy a pápa magánvéleményét figyelmen kívül lehet hagyni, és az nem kötelező érvényű. Még nehezebb azt mondani, hogy nyilvánosan kell egyet nem értenem vele.

A papokat és a püspököket nem szabad ilyen helyzetbe állítani. Ettől úgy tűnik, mintha engedetlenek lennénk, és kétségeket vet fel azzal kapcsolatban, hogy mit tanítunk katolikusok generációinak, akiknek azt tanították, hogy tiszteljék a pápát és imádkozzanak érte. Az egyház egységét is súlyosan aláássák az ilyen rögtönzött megjegyzések. ‎

‎Ezért szeretném elismételni az olvasóknak és a híveimnek egyaránt, akiknek a lelkigondozását becsben tartom: az Egyház semmilyen módon nem hagyhatja jóvá azt, amit Isten és a természeti törvény tanít és amiről kiderül, hogy erkölcstelen. Ez magában foglal a homoszexuális cselekmények mellett más szexuális bűncselekményeket, mint a paráznaság, a prostitúció és a házasságtörés. A szexuális intimitásra az egyetlen törvényes hely egy érvényes házasság. Ez alól nincs kivétel.‎

‎Ezt következetesen tanítja a Szentírás és a Szent Hagyomány, és világossá teszik a Katolikus Egyház Katekizmusában.

Mint Isten népének papsága és pásztorai, nem lehetünk félreérthetők ebben, különösen egy olyan korban, amely sok olyan szexuális kérdést ünnepel és elnéz, melyeket Isten bűnnek nevez.‎

‎Többet írtam az egyházi tanítás bibliai gyökereiről ebben a kérdésben ‎‎itt‎‎ (‎‎”Ne engedjétek becsapni magatokat: Krisztus tiltja a homoszexuális cselekedetet, és az egyház sem taníthat másképpen”‎‎).‎

A cikk forrása angol nyelven

Létrehozva 2020. december 8.