Az elmúlt években mind a nyelv, mind a logika kulturális korrupcióját tapasztaltuk meg, egy olyan korrupciót, ami egy olyan útra visz bennünket, amely a hitetlenség szándékos felfüggesztését igényli a navigáláshoz.

A történelem során a nyelv használatát úgy fejlesztették, hogy strukturált és hagyományos módon elősegítsék az emberi kommunikációt a szavak használatával. A nyelv az, ami lehetővé teszi számunkra, hogy egyszerű és összetett fogalmakat kommunikáljunk, értékeljük egymás gondolatait és véleményét, kifejezzük a valóságot és a képzeletet, és másképpen fessünk képeket a körülöttünk lévő világról és arról, amit a jövőben elképzelhetünk. Ahogy sokan megjegyezték, a szavaknak jelentésük van, és az általunk használt szavak közös jelentésétől függően központi szerepet játszanak abban, hogy képesek vagyunk kommunikálni egymással. Amikor a szavak elveszítik jelentésüket, kommunikációnk természetesen kevésbé lesz értelmes, és a társadalom szenved ennek következtében.

Hasonlóképpen, a nyelv lehetővé teszi számunkra, hogy a logikát alkalmazzuk – az érvelés folyamatát, melyet az érvényesség szigorú elveinek megfelelően hajtunk végre. A helyzetekre alkalmazott logikával fel tudjuk mérni azon helyzetek valószínűségét, melyek az igazságot tükrözik. Az elmúlt években megtapasztaltuk azonban mind a nyelv, mind a logika kulturális korrupcióját, egy olyan korrupciót, ami egy olyan útra visz bennünket, amely a hitetlenség szándékos felfüggesztését igényli a navigáláshoz.

Nézzünk egy példát.

A világtörténelem során a „gender” szó egy személy nemét jelentette, legyen az férfi vagy nő.

Az emberi természet megélt tapasztalata, hogy a gender bináris kérdés. Egy személy az férfi vagy nő. Ezek a kizárólagos lehetőségek a természetben.

De a mai populáris kultúrában az aktivisták túlóráznak, hogy újradefiniálják a „gender” szót. Kitartanak amellett, hogy a gender nem a biológián alapul – ellentétben az emberiségnek a történelem során megélt tapasztalataival –, hanem az „identitáson”.

Ha egy személy adott neműként „azonosítja” magát, akkor ez a neme, függetlenül a testi valóságától. Így az aktivisták ragaszkodnak ahhoz, hogy nem két nem van, hanem több tucat, mivel az identitást nem lehet korlátozni.

Ez az oka, hogy a Facebook jelenleg több mint 71 „gendert” ismer el. Néhány évvel ezelőtt csak 58 gendert ismertek el, így látszólag a nemek szaporodnak.

Így van olyan gender, mint „transz férfi” és „transz nő”, hogy csak kettőt válasszunk a listáról. Ez sérti mind a nyelvet, mind a logikát. Tudjuk, hogy a „transz férfi” egy nő, a „transz nő” pedig egy férfi.

Logikai szempontból minden férfinak van pénisze, míg egy nőnek sincs pénisze. Így a pénisszel rendelkező személy logikusan egy férfi. De ez a kis logika és ez a nyelvhasználat elfogadhatatlan a mai populáris kultúrában, mondják az aktivisták.

Ami rosszabb, hogy bigott, gyűlölködő, bántó és diszkriminatív. Azokat, akik ilyen hozzáállást tanúsítanak, meg kell büntetni és meg kell szégyeníteni mindaddig, amíg nem kérnek bocsánatot, nem tartanak bűnbánatot, és nem vezekelnek. Ez a Cancel Culture [eltörléskultúra, ti. vita helyett érzelmi alapú elhalgattatás. A szerk.]

A gender jelentésének eme korrupciója szándékos. Ez része a radikális szekularisták intenzív erőfeszítésének, hogy megfosszák a nemi szerepektől a társadalmat, amiről úgy vélik, hogy „patriarchális”. Ez része annak is, hogy megfosszák a modern társadalmat Istentől.

A Szentírás azt mondja, hogy Isten az embereket férfinek és nőnek teremtette, de a mai gender ideológia azt állítja, hogy az ember gyakorlatilag önmaga istene, mivel képes létrehozni önmagát a saját vágyainak megfelelően.

Miután a gender fogalmát újradefiniálják, akkor természetesen más értelmezéseket is elsöpörnek. A „nő” fogalmát is egyre inkább eltörlik. A nagyobb intézmények, mint például az American Cancer Society [Amerikai Rákkutató Társaság. A szerk.] úgy hivatkoznak a nőkre, mint „egyének méhnyakkal”. Egy 2019-es vitában egy vezető demokrata elnökjelölt azt követelte, hogy az abortuszt a „transz nők” jogaként garantálják. Ez, mondta Julian Castro korábbi lakásügyi és városfejlesztési miniszter, elengedhetetlen volt, hogy létrehozzák a „reproduktív igazságosságot”. Sőt, ígéretet tett egy egészségügyi tervre, hogy bármikor kifizetik az abortuszt a transz nők számára.

Az a baj ezzel a való világban, hogy a „transz nők” biológiailag férfiak, akik a populáris kultúra jogalapjai ellenére egyszerűen képtelenek teherbe esni.

Lépjünk tovább.

Az aktivisták szeretnek sokat beszélni a tudományról.

Úgy karolják fel a tudományt, mint objektív igazságot, melyet a politikai vélemény, különösen a konzervatív politikai vélemény nem kérdőjelezhet meg.

Így az éghajlatváltozás kérdése a progresszívek egyik vezető témájává vált. Minden demokrata, aki indul az elnöki címért ebben a ciklusban, beleértve Joe Biden jelöltet, azt mondja, hogy az éghajlatváltozás egy „egzisztenciális fenyegetés”.

Ez szó szerint azt jelenti, hogy ha nem választjuk meg az olyan demokratákat, mint Biden, akik ígéretet tettek az éghajlatváltozás elleni küzdelemre, az emberiség hamarosan megszűnik létezni. Az olyan demokrata vezetők, mint Alexandria Ocasio Cortez és Bernie Sanders azt állítják, hogy alig több mint egy évtizedünk van hátra az emberiség megszűnéséig. Ezt a fogalmat használják, hogy igazolják a legradikálisabb, szélsőséges programot, amit valaha elképzeltek – az úgynevezett „Zöld New Deal”, ami átalakítaná a társadalmat, szétroncsolná gazdaságunkat, és alapvetően átalakítaná életmódunkat.

Komolyan? A tudomány azt mutatja, hogy az emberiség 11 év múlva megszűnik létezni, hacsak nem választjuk meg a demokratákat, hogy megmentsék a bolygót? Számolj velem, mint egy szkeptikussal. Az éghajlat több milliárd éve változik. Legalább az elmúlt 200.000 évet a homo sapiensek (az emberek) nem csak túlélték, de az állandó éghajlatváltozás ellenére is virágoztak.

Most azt kellene elfogadnunk, hogy alig több mint egy évtized múlva mind el fogunk tűnni.

Ezek közül néhányan ugyanazok a tudományos szakértők, akik nem tudják megbízhatóan megmondani nekünk, hogy milyen módon fejlődik a hurrikán Florida partjainál, és merre fog haladni, ahogy az valós időben közvetlenül a szemük előtt bekövetkezik, de teljes bizonyossággal tudják, hogy mit fog tenni az éghajlatváltozás a bolygóval és az emberiséggel pár év múlva. Ez nevetséges.

A mai modern kultúrában, ahol korrupt a nyelv és a logika, az ötletek és vélemények puszta kifejtése károsnak tekinthető, ha az említett eszmék vagy vélemények ütköznek a progresszív ideológiával. A fiatalokra azt mondják, hogy „beindítják” őket a konzervatívok által használt különféle fogalmak, különösen a főiskolai és egyetemi campus területeken. Azt mondják, hogy ők a „mikroagressziók” áldozatai.

Minden olyan kifejezés, amely beindít egy másik személyt, gyűlölködőnek minősül.

Így helytelen azt sugallni, hogy Amerika határait biztosítsák az illegális bevándorlástól, hogy a házasság egy férfi és egy nő egysége, hogy az élet az anyaméhben jogosult a védelemre, hogy a gendert a biológia és nem érzések határozzák meg, stb. A diákoknak joguk van a „biztonságos helyekre”, ahová beindulás esetén elmenekülhetnek, és a campust meg kell tisztítani a konzervatívoktól, akik kifejtik ezeket az offenzív nézeteket.

A populáris kultúra követelte mindezen változások több, mint egy aggályosak egy kölcsönös diskurzushoz. Magukkal hozzák a cselekvés veszélyét, beleértve a potenciális jogi lépéseket is. Az emberek elvesztették a munkájukat, elvesztették a vállalkozásukat, eltiltották őket a közösségi médiában való kommunikációtól, ítélőszékek és bíróság elé vitték, megbírságolták, sőt börtönbe is zárták őket pusztán a népszerű ortodoxiával ellentétes eszmék előmozdítása miatt.

Ha a demokraták visszaszerzik a hatalmat Washingtonban, akkor hamarosan az olyan törvények, mint a tévesen elnevezett „egyenlőségtörvény” a véleménygyakorlást illegális diszkriminációvá fogja minősíteni a szövetségi törvény szerint.

Természetesen a konzervatívok régóta tiltakoznak a nyelv és a logika korrupciója, valamint az ebből eredő eltörlési kultúra ellen. De az utóbbi időben néhány prominens liberális is elítélőleg szólt erről. A humorista Bill Maher is kihátrált az eltörlési kultúra és a demokraták politikailag korrekt kultúrájának ölelése elől. Azt mondja: „a legfontosabb dolog, amit a demokraták tehetnek ahhoz, hogy megnyerjék a következő választást, hogy kisöprik ezt a dolgot a pártjukból, és szembe szállnak a Twitter maffiával és az ultrák újraébredésével.” Hasonlóképpen, a liberális feminista szerző J. K. Rowling, akit az ultrák már megcéloztak a „TERF” (transz-kirekesztő radikális feminista) jelzővel, erősen visszavágott az aktivistáknak. Reagálva egy hír főcímére, ahol ezt a kifejezést használták: „az emberek, akik menstruálnak,” Rowling maró módon kommentált a Twitteren: „’Az emberek, akik menstruálnak.’ Biztos vagyok benne, hogy volt egy szó azokra az emberekre. Valaki segítsen nekem.” Amikor megjegyzései azonnali ellenséges reakciót váltottak ki az felébredt Twitter-csőcselékből, Rowling megduplázta a tétet. „Ha a valakinek a neme nem valódi, a nők megélt valósága globálisan törlődik… A nem fogalmának eltörlése eltávolítja sokak képességét, hogy értelmesen megvitassák saját életüket. Nem gyűlölet kimondani az igazat.”

Örömteli látni olyan liberálisokat, mint Maher és Rowling az eltörlési kultúra és az ultra csőcselék ellen. A társadalomnak sokkal több ilyenre van szüksége, hogy ellensúlyozza az aktivisták hatását, akik oly sikeresen elfoglalták a kultúrát, és mind a nyelvet, mind a logikát korrumpálták. Túl sok jóakaratú ember – konzervatívok és józan liberálisok egyaránt – döntött úgy, hogy leszegi a fejét, hogy elkerülje a konfrontációkat vagy azok következményeit. Ez a kulturális kapituláció lehetővé tette, hogy az ultra aktivisták elfoglalják a terepet.

Túl sok forog kockán jövőnk érdekében ahhoz, hogy csak lehajtsuk a fejünket. Fel kell állni, fel kell szólalni és visszautasítani a csőcseléket nyelvük romlottságában, logikával szembeni ellenállásukban és a mi kapitulációnkhoz való ragaszkodásukban. Ellenkező esetben, és jóval azelőtt, hogy az éghajlatváltozás állítólag „megszünteti” az emberi fajt, nem csak az valószínű, hogy elveszítjük az összes olyan dolgot, amik annyira fontosak számunkra, de gyakorlatilag elveszítjük még azt a jogot is, hogy felvessük és megvitassuk ezeket a kérdéseket.

A cikk forrása angol nyelven

Létrehozva 2020. október 19.