Asztrológia – keresztény szemmel

Alig van újság, amely ne tartalmazna horoszkópot. Napi tévéműsor az asztrológiai tanácsadás. Politikusokról, vezető üzletemberekről, bankárokról beszélik, hogy semmit sem tesznek az asztrológusuk nélkül. Egyes cégek a születési csillagjegyet is figyelembe veszik, ha valaki állásra pályázik. Nem kérdés, hogy újra tért hódít a sokáig régi babonaságként megmosolygott asztrológia. Hogyan álljunk hozzá? És főként: miként vélekedik róla a kereszténység?

Mi az asztrológia?

Az asztrológia eredete az ősi babiloni csillagkultuszig nyúlik vissza. Alapja az a tézis, hogy a csillagvilágban megfigyelhető történésekből következtetések vonhatók le a földi eseményekre vonatkozóan. E feltételezést többféleképpen magyarázzák. A régebbi felfogás képviselői azt állítják, hogy a csillagok közvetlenül befolyásolják a földi eseményeket; mások szerint csupán valamiféle megfelelés, szinkronicitás áll fenn az égi és a földi folyamatok között. Aki értelmezni tudja a fenti jeleket, meg tudja mondani, milyen időszak következik lent, a földön.

A horoszkóp („óranézés”) célja, hogy tájékoztasson az események „tendenciáiról”, s ily módon segítsen az ember döntéseiben. Sokakat érdekel a születési horoszkópjuk: a születés pillanatában megfigyelhető csillagjegy és bolygóállás alapján az asztrológus következtetéseket von le az illető személy sorsára vagy személyiségjegyeire vonatkozóan.

A modern asztrológia sávszélessége tehát a közönséges jövendőmondástól, a bulvárlapok horoszkópjaitól a kifinomultabb, szimbolikusabban értelmezett, pszichologizáló asztrológiáig terjed.

Az asztrológia és a tudomány

A természettudományos megítélés az ezotériához sorolja az asztrológiát. Az asztrológia feltevései olyan hiedelmekre épülnek, amelyeket nem igazolnak tudományos vizsgálatok:

• Az égitestek közvetlen hatása, amit az asztrológia tanít, nem bizonyítható.

• A szinkronicitás tana (amely szerint a „fentiek”, ha nem is befolyásolják, de tükrözik a „lentieket”) mágikus gondolkodáson alapszik.

• A csillagos ég (illetve néhány találomra kiválasztott égitest) és a földi események közötti kapcsolat statisztikailag nem igazolható.

• A születés pillanata racionálisan nem köthető a személyiségjegyekhez, mivel azok a fogantatástól kezdve genetikailag meghatározottak, és a fogamzás–születés időbeli távolsága nem állandó.

Az asztrológia és a keresztény hit

Az asztrológia egyházi megítélése – különféle okokból – nem volt mindig ugyanolyan.

• A kereszténység első századaiban az Egyház bálványimádásnak tartotta és elítélte az asztrológia minden fajtáját, egyrészt a széles körben elterjedt csillagkultusz miatt, amelyben az égitesteket istenekként imádták, másrészt azért, mert egyértelműen elutasította a jövendőmondást, amint az már az ószövetségi kinyilatkoztatásban megfogalmazódott (pl.Lev 19,31MTörv 18,10)

• A késő középkorban és a reneszánsz idején az Egyház nyitottabban viszonyult az asztrológia tanaihoz. Az univerzum természetéről alkotott régi felfogás alapján abból indultak ki, hogy a csillagok természetes, fizikai hatást gyakorolhatnak a földre. Ahogy az időjárás befolyásolhatja az eseményeket, úgy a csillagoknak is lehet ilyen hatásuk; és ahogy az időjárás, úgy a csillagok hatása is megjósolható. Noha az Egyház a horoszkóp alapján történő jövendőmondást ebben az időszakban is elutasította, a határokat nem mindig tartották tiszteletben.

• A 17. század óta, a modern asztronómia ismereteinek bővülésével nyilvánvalóvá vált, hogy az asztrológia minden tudományos alapot nélkülöz. Különvált az asztronómia tudományága és az ezoterikus asztrológia. Így az Egyház is visszatért eredeti, mindenfajta asztrológiai tevékenységet elutasító álláspontjához.

• Korunk ezoterikus áramlata sok keresztényt is elért: az Egyház által el nem ismert, kétes próbálkozások születtek valamiféle „keresztény asztrológia” megalkotására. Az égi történések és a földi események megfelelésére (szinkronicitására) épülő felfogás szerint a keresztényeknek „Isten szerelmeslevelét” kellene látniuk a születési horoszkópjukban, amelyből állítólag sok mindent megtudhatnak saját egyéniségükről, lehetőségeikről és korlátaikról, amelyekkel ebben az életben számolniuk kell.

A teljes cikk elolvasható itt.

Létrehozva 2020. augusztus 25.